Gabi & Edit meghódítja Ausztráliát

 El sem hisszük, hogy idáig is eljutottunk, vagyis hogy hazamegyünk.

Ezt azért mondom így, mert szinte hipp-hopp, eltelt ez a 7 hónap. Észre sem vettük és az első egy-két hónap után már kialakult az életünk, a napi, heti rutinunk. Lényegében új életet kezdtünk és most azt is befejeztük. Vissza a régibe...vagy az is új??? 

Igen csak átalakul az ember értékrendje, miután külföldön töltött huzamosabb időt. Sokat megtapasztal önmagáról, a másikról, a kapcsolatukról. És hihetetlenül sokat tanul is belőle! Ami biztos, hogy magabiztosságot is szerez, elkezd bízni önmagában: igen, 16.000 km-re voltam az otthonomtól és ott is igenis sikerült lábra állni, teljesen idegen környezetben...megtalálni a helyedet és aztán megkeresni azokat a dolgokat, amelyek boldoggá tesznek téged. 

Ugyanakkor olyan élményekkel gazdagodsz, amelyeket senki soha el nem vesz tőled. De miért is akarná? :)

Magabiztosabb önkép, határozottabb angol nyelvtudás. 

Az utunk..nem volt egyszerű: szoktam is Gabinak mondani, hogy ugye, nem unatkozunk? :) Erre mindig elmosolyodik!

Kezdődött ott,hogy az indulás előtt egy nappal azon izgultunk, hogy beleférjünk abba a 23kg-ot meghaladó, de még a 32 kg-os túlsúly fizetési határba, mert őszintén szólva nem akartuk feladni postán a motyónkat és várni rá még 2 hónapot! Neeeem! 

Szépen leméregettük, pár dolgot aztán ott is hagytunk, muszáj volt kidobni. Aztán kijött, hogy mindkettőnk bőröndje alulról súrolta, az ottani mérleg szerint, a 32 kg-ot.

Izgatottak voltunk, hogy akkor hogy lesz a reptéri súlymérés, hány órát kell majd repülnünk, mindent haza tudunk vinni, hogy jutunk ki a reptérre....stb. De végül is jól sikerült minden. 

A lakótársunk hazaérkezett és aranyos volt tőle, kivitt kocsival a reptérre, ami nagyon nagy segítség volt, mert annyi nehéz csomagot cígölni!!!!! Hááát...

És akkor itt jött az "adventure", a kaland!! Mért is ne???? :)

Szóval Sydney-ben a reptéren, miközben becsekkoltunk a pultnál, mondja a néni, miután mutattuk neki az online-os repülőjegyünket és kértük,hogy a csomagunkat, akkor csak Frankfurtig küldjék, hogy miért nem Budapestig kérjük?

Mondjuk: "mert a Malév megszűnt és a Qantas csak Frankfurtig tud szállítani minket. "

Néni: "...de a Qantas minden ügyfele számára, aki már megvásárolta az e-ticketet, garanciát vállal, hogy hazarepíti és minket majd Frankfurttól a Lufthansa vinne haza és már vasárnap otthon lennénk és nem kéne még egy napot Frankfurtban tölteni és 10 órás éjszakai fuvarban Bp-re "szállítódnunk..."

Mi: ..." MIIIIIII?????!!!...." Hogy ennek hogy megörültünk. Kérdeztük, hogy ez biztos??

Néni: "igen". 

Nem haboztunk, Bp-ig kértük a túlsúlyos bőröndjeinket és már mentünk is a biztonsági ellenőrző kapuhoz. Anyut, Gabi szüleit gyorsan hívtuk, hogy Gabi Apukája lemondja a fuvart Bp-re, én meg Anyut, hogy a MÁV-os igazolványomat, ha tudja, hozza fel Bp-re. Szegény Anyut felébresztettük..mert Mo-on ugyanis hajnal 5 óra volt. Nem baj, jó hírrel szolgáltunk. 

Alig vártuk a felszállást. Első ízben egy rövidke 8 órás út várt ránk Szingapúrig. Ott egy másfél órás technikai szünet után újra felszállhattunk egy számomra brutálabb 12 órás szakaszra. Végül is sikerült elütni az időt....de hogy a seggem ennyire kockás, karikás...pöttyös..meg háromszög alakú legyen, azt nem gondoltam volna!!! Nem győztünk enni, amiket hoztak, meg filmet nézni, meg részemről aludni.....Volt egy kis monitor, ahol láthattad, hogy melyik kontinens és óceán felett repülsz éppen, hány  km-t tett meg a gép, milyen sebességgel..és mindeközben mínusz 56 fok volt odakinn...brrrr....

Első alvás után. 10 óra van hátra, második után 6 óra....aztán már csak 2..és 20 perc!! Jupppéé! Sikerült!!! Megérkeztünk Frankfurtba. Európa...hihetetlen érzés! Végre!!!

Itt még 5-6 órás ücsörgés várt ránk, amiből az első egy óra eltelt azzal, hogy mivel nagyon nagy ez a reptér, London után a második legnagyobb Európában, átmentünk az 1-es terminálból a 2-esbe a kis vonattal. Megkerestük volna azt a transfer desket, amit a néni mondott Sydney-ben..de nem volt..Na, kezdünk izzadni, hogy akkor most hol van a csomag, hogyan megy tovább Bp-re? És miután odamentünk a Lufthansás infós asztalhoz, a néni itt azt közölte, hogy de át a Malév megszűnt és nincs foglalva hely a 12.40-es gépre. Gabi és én egy büdös szót nem szóltunk, egymásra néztünk és éreztem, hogy arra gondol, hogy akkor most kár volt lemondani a fuvart és a szállás foglalást? Néni telefonált a kollegájának, aki a foglalásokat intézte, még szerencse, hogy értettük azt is, mert németül beszélt. A sok-sok "okézás" után kezdünk megnyugodni, hogy jó lesz ez! Végül mondta a néni, hogy rendben vagyunk és odaadta a beszálló kártyát. ÁÁÁÁÁÁÁ EKKORA KÖVET LEESNI!

Boldogan mentünk át a lézeres ajtón és foglaltunk helyet a várakozó helyen...okés ez már rendben van,akkor nemsokára otthon leszünk és már csak másfél óra út választ el Mo-tól!

Gyorsan elrepült az idő, utána meg mi a géppel!! Leszálltunk....

Nah...értek a meglepik....mindenki magyarul beszél...más a levegő is...jó meleg volt.Sydney-hez képest.

Reptérről elbuszoztunk a Ferihegyes vonat állomáshoz. Ahogy szállnánk ki a liftből, előtt inkább, beragadtunk...ááá...40 fok..izzadás...anyázás, jó hangosan, nem érdekel, hogy ki hall, de magyarul! Végül a biztonsági bácsi kiszabadított. Már csak Anyura vártunk. És megérkezett!!! De jó volt látni Anyut!!! :)

Ez után már csak egy laza 3 órás vonatozás várt, amit végig beszéltünk Anyuval, meg mutogattunk, meg meséltük az utazásunk történetét!!

Leszálltunk a vonatról, Gabi Tesójáék aranyosak voltak és kijöttek elénk!! És akkor meg valaki ott nagyban csápol az állomáson!! ZITA, RICSI, ANI ÉS ZOLI! Jaj, de jól esett, hogy kijöttek, annyira megörültem nekik!!!!!!!!!!! puszi puszi puszi!!!! hehe! :)

Majd hazavittek. Apuval is taliztunk, Zsebivel is. Gabi a szüleivel majd kicsit később tud majd talizni, meg Angelikával is.Remélem örülni fognak a meglepinek valamit a többi barátunk is!!!!!!

Hát ennyi...furcsa volt itthon lenni, aludni.

Hiányzott, de az ottani életünk is...legalább is nekem nagyon....remélem még találkozunk a többiekkel, ha nem is Sydney-ben, de az ő saját hazájukban, mert én őket meghívtam hozzánk Mo-ra!!!!

Ennyi...7 hónap Ausztráliban.

Meghódítottuk, de Ausztrália is minket!!!

puszi

Gabi és Edit

Most már azt hiszem, hogy elmondhatjuk, hogy nagyjából bejártuk Ausztrália egész keleti partvidékét!!!

De mielőtt belekezdenék, beszámolok picit, hogy milyen volt a mi közös búcsú (farewell party) bulink vasárnap a Jackson on George nevezetű szórakozó helyen. Jó sokan eljöttek a meghívottakból, ami nagyon jól esett nekünk: Gocsál Andi, Lenka, Mihály Zsolti, Andrea (olasz srác),Engin, Lecza Anita...jókat beszélgettünk, iszogattunk, miközben megbeszéltük, hogy kinek mi a terve a jövőre vonatkozóan.

Majd ez után következett Melbourne-ben eltöltött 3 napunk története.

Első nap, szerdán korán reggel keltünk fel, hogy időben kiérjünk a Domestic airportra. Kb egy óra alatt ki is vitt a 400-as busz. Ott még egy picit várnunk kellett, majd felszállhattunk a gépre. A repülés leges-legjobb része, és ebben egyetértünk Gabival, a felszállás: amikor a sok kacsázás után a gép megérkezett a kifutópályára és szó szerint beletapos a gázba a pilóta, te meg közben süppedsz bele székbe, kb majdnem 45 fokban áll a gép a földdel!!!!! Nagyon jó kis érzés!!!!! Remélem mások is egyetértenek velem!!!!! Nagyon poénos része a repülésnek, ja közben meg szétdurran a dobhártyád, annyira nagy a nyomáskülönbség.

Egy órás út után, hála istennek nem volt olyan hosszú, mint amikor Cairns-be repültünk, megérkeztünk a reptérre. Megkerestük a buszt, ami a belvárosba bevisz és 20 perc után már ott is voltunk. 

Hogy milyen Melbourne??

Másabb, mint Sydney, igazán európaibb, de csak az épületek miatt, nem azért, mert kevesebb lenne az ázsiai, indiai és több az európai. A város elrendezése is nagyon szabályos: négyzetrácsos elrendezésű, vagyis annyira nem volt nehéz megtalálni a keresett utcákat. Első dolgunk volt enni valamit, majd picit bóklásztunk, ami után meg megkerestük a szállásunkat, ami az egyik külső suburb-ben volt, kb 20 percnyire a városközponttól, egy igazi családi házas lakónegyed részben. Békés, nyugodt kis városrészben tudtunk szállást kapni. Miután pedig leraktuk a cuccunkat, újra visszamentünk a városba, hogy egy kicsit körülnézzünk. Az idő igazán kellemes, késő őszi, napos időjárásnak megfelelő volt. Még sötétedés előtt feljutottunk az Eureka toronyba, hogy készítsünk egy-két nappali majd éjszakai képet.Ez az Euréka torony a déli félgömb legmagasabb felhőkarcolója: 88 emeletes, kb 300 méter magas, ahova a lift másodpercek alatt röpít fel. Hihetetlen látvány fogadott bennünket: fentről egész Melbourne-t láthattuk!!!! Csodálatos látvány, ajánljuk mindenkinek!! :) Vártunk itt egy picit, egészen a besötétedésig, hogy éjszakai képeket is tudjunk készíteni...sikerült is, eredmény nagyon szépséges képek!!! Ezután még egy picit kolbászoltunk a városban egy rakás éjszakai képet elkattintva, hogy teszteljük az új gépünket.

Másnap korán keltünk, mert ekkor indultunk útnak a 12 apostolhoz!!! Nah, izgis volt a felkelés, mert nem volt internetünk, hogy megnézzük, hogy másnap mikor is kell elkészülnünk, hogy majd jön értünk a busz. Gabi lement, hogy felhívja az irodát, ott mondták, hogy 6.45-re ott voltak...ekkor már 7 óra volt, amikor ezt Gabi mondta: 7.45-kor még azért megvártak a Federation Square-en...na... a reggeli kávémat nem elfogyasztva..összekaptunk magunkat és rohantunk fel a térre villamossal!!! Még jegyet sem tudtunk venni, mert persze, hogy nem volt érménk, azzal működött csak az automata a villamoson. Szóval izgis volt az út a központig. hehe. Rohanás, rohanás...rohanás!!!! Odaértünk, bár mindketten gyűlölünk rohanni!!! De odaértünk!!! És már indulhattunk is. Több helyen álltunk meg végig a dél-keleti parton: Geelong, Torquay, Anglesa, Lorne és Apollo Bay a Great Ocan Road (nagy óceáni út). 13 órás volt az utunk, ami alatt szebbnél szebb sziklapartokat, beacheket és magát a 12 apostolt láthattunk.

A 12 apostol tulajdonképpen úgy alakult ki, hogy még a jégkorszakot követően tengervíz fedte..majd lassan visszahúzódott a tenger és maradt a partszakasz. Látszott az egész partvonalon a mészkő rétegződése, amit a víz fokozatosan koptatott addig amíg elváltak a parttól az apostolok és mára már különálló nagy, vízből kiemelkedő sziklának tűnnek. Csodálatos látvány az biztos!!!

Hogy az egész poénja se maradjon el, miközben fényképezett Gabi a parton, jött a víz és elárasztotta a cipőmet..csurom víz lettem a bokámtól kezdve, ja és homokos. Nem lett volna jó egész nap a szeles időben ilyen cipőben szaladgálni, így Gabi felajánlott a cipőjét és zokniját, amit kénytelen voltam lefogadni..de nem akartam,hogy Gabi mezítláb legyen..De úgy volt, én meg a 47-es cipőben szaladgáltam: jó kis látványt nyújtottunk! :) Gabi mezítláb én meg hatalmas sportcipőben hehe!! :)

Majd következett a harmadik napunk. Az idő picit elromlott: hideg volt, szeles és esős...áá. Nah mindegy. Jócskán felöltünk, ami abból állt, hogy minden bundabugyit, extra zoknit meg pulcsit magamra húztam. Már csak a kesztyű hiányzott!!! Sétánkat a Royal Botanic Gardenban (Királyi botanikus kert) kezdtük: Government house-t (kormányzói ház), Shrine of Rememberance  (Megemlékezés sírhelye) házát és egyéb szobrokat nézegettünk. Majd utána bementünk a National Gallery of Victoria (Nemzeti Viktoriánus Galériába) mentünk be, hogy megnézegessük a három emeletnyi európai festmény-kollekciót a 16-tól a 20 századig. Nagyon szépek voltak.

Ezt követően megnéztük a parlamentet, a nemzeti könyvtárat, valamit a St. Patrick's Cathedralt (Szent Patrik katedrális). Az ingyenes, egész Melbourne-t bejáró City circle (helyi villamos) villamosra is felültünk és tettünk pár kört a városban, közben egy kis kitérővel a kikötőbe, ahol megetettük a kis fekete hattyúkat. Vettünk szőlőt a tradícionális Victoria marketon (Viktória piac), azzal el is voltunk egész napra!!! Brutál nagy szemű, brutál nagy fürtöt képzeljetek el!!

Végül a sétánkat a helyi nagy plázában fejeztük be, mert már fáztunk és ott melegedtünk meg. Miután itt már magunkhoz tértünk, kijöttünk és felszálltunk a buszunkra, ami kivitt a reptérre. Elbúcsúztunk hát a várostól...Szép volt, azt meg kell hagyjuk!!

Ezen a héten már csak Sydney-ben utazgatunk, máshova nem terveztük, hogy megyünk. Jó lesz itt is addig is!

puszi

Gabi és Edit

 Nah, ehhez fogható élményt nem igazán tapasztaltunk még.

Eközben gyorsan elrohantunk ebédelni: jó kis svédasztalos ebédünk volt, igaz többségében kínai kajákkal, mert a vendégek java része is kínai volt. És kipróbáltuk a tigris rákot...de nem jött be egyikünknek sem! Ááá...soha többé seafood!!! Megpróbáltuk...nem jött be...még az étel szaga sem!!! uhh!

Ez után behuppantunk a félig tenger alatt járó-félébe, ami közelebb vitt megint a korallokhoz. De ami ez után jött, az volt a legkirályosabb! A buborék sisakos mély tengeri merülés!!! juhú: 4 és fél méter mélyre merültünk. Itt aztán lehetett érezni a nyomást! Nagyon ki akart durrani a dob-hártyám!!! A látvány felejthetetlen volt: kis és nagy halacskák úszkáltak körülöttünk, ahogy a lenti búvárok dobálták nekik az ennivalót. Aztán hirtelen megjelent egy brutálisan nagy hal! Neeem, nem cápa! Jelentem egy nagy Napóleon hal!! Félelmetesen nagy volt, de nem bántott!! Sőt közel úszott úgy, hogy beleláthattunk a szájába!!! Két kis fogacska-féle volt benne :). Gabi is nagyon élvezte, ahogy a halak az orrunk előtt úsztak el. Meg-megérintettük őket!!! A fekete halacska puha volt, de a világosabbak már érdesebbek, pikelyesebbek. De mindig eliszkoltak, amikor próbáltuk megsimogatni őket. Végül aztán pár víz alatti képet is csináltak rólunk, majd felmentünk a felszínre.

Mindent egybevetve, hihetetlen élmény volt!!!! Eljutni és látni egy ilyen természeti csodák és élővilágát! Először kipróbálni a búvárkodást is.

A harmadik napra nem volt már programunk csak annyi, hogy miután elhagytuk a szállodát, kiültünk a lagúnához és ott süttettük a hasunkat. Közben a maradék kenyérrel halálra etettem a galambokat és az arra tévedő madarakat, mivel úgy is ott kellett hagyni az ételt, mert nem vihettük fel a gépre.

A Cairns-ben levő 34 fok után a Sydney-ben levő 14 fok egy kicsit szíven ütött, de nem volt vészes.

Vasárnap aztán megtartottuk kettőnk farewell (búcsú) partiját. Sokan eljöttek: Lenka, Marketa, Engin, olasz Andrea, magyar Gocsál Andi, Zsolti, Lecza Anita. Jó volt még egy utolsót trécselni velük és megvitatni, hogy kinek hogy fog alakulni a jövője. 

Ennyi körülbelül.

A következő héten meg Melbourne-be megyünk. Jó időnk lesz, bár picit hidegebb...

Addig is szép napot.

puszi

 Erre a hétre nem kaptam semmilyen shiftet a Cliffordtól…nem baj, gondoltam akkor most bepótolunk mindent Gabival, amit eddig nem tudtunk megnézni, mert mondjuk éppen dolgoztunk.                                                                                                                                                                                                                        

Szerdán Anzac Day volt, hogy mit ünnepelnek az ozzik ekkor?                                                                                                                                                                                                                        

Az I. világháborúban az ausztráloktól és az új-zélandiaktól kértek segítséget (mivel brit gyarmatok voltak) az angolok, hogy segítsenek nekik Törökországban szálljanak partra Gallipolinál az Anzac bozótnál.                                                                                                                                                                                                                 

A végeredmény dicsőséges nyereség volt az angolok és segédcsapataik számára. Ennek alkalmából itt Sydney-ben a belváros szívében egy seregnyi egyenruhás ember vonult fel nagy nagy csinnadrattával!                                                                                                                                                                                                             

Az egész George Street-et lezárták és végre elfértünk az utcán :).                                                                                                                                                                                                                           

Ekkor mi a Chinese Gardenbe (Kínai kertbe) mentünk látogatóba. Ilyen szép tényleg kínai hagyományokat követő kertet nem láttunk. Számos kis pagodához hasonló épületkék fogadtak minket. Csináltunk is egy-két (sok) képet mindjárt az új gépünkkel.                                                                                                                                          

Ezt követően csütörtökön a híres nevezetes Macquaire chair-hez (Macquaire szépkhez) mentünk a Botanikus kert öbölbe néző észak-keleti pereméhez, ahonnan gyönyörűen látszódik az öböl. Ennek a széknek a története onnan kezdődik, hogy élt  Sydney-ben egy híres politikus, vagy kormányzó, akinek a felesége, Ms Macquaire szerette az idejét itt tölteni és a vizet nézte.                                                                                                                                                                                                                                                                                                         

A férje úgy gondolta, hogy megkönnyítse a sziesztát, építetett neki egy "széket", vagyis sokkal élvezhetőbbé tette számára az üldögélést. Valóban szép kis helyet alakított ki neki a férje.                                                                                                                                                                                                                       

Az ide vezető utunkat még egy kicsit megelőzte a Botanikus kertben való sétálgatás, amikor is kihasználtuk a sárga fejű kakaduk jelenlétét és képet csináltunk velük, ahogy etetjük őket, miközben ők a vállunkra szálltak.                                                                                                                                                                                          

Gabinak rögtön egyszerre két kakadu is rászállt a karjára. Aranyosak voltak, úgy viselkedtek, mintha be lettek volna idomítva, mint a házi állatok!!!                                                                                                                               

Pénteken aztán az egyik Cliffordos kollegám, Mihály Zsolti hívott meg a meglepetés partira, amit Sabina barátnőjének szervezett. Nagyon megörültünk és tiszteletünket is tettük náluk. Ilyen aranyos párral rég találkoztam.                                                                                                                                                                                     

Táncikáltunk is egy picit, persze salsát és kipróbáltuk Zsolti egyik boxpartnerét, aki kinn állt az udvar helyiségben. Felvettük Gabi és én a kesztyűk és ütögettünk párat….nem mondom jól ki is fáradtunk!!!                                                                                                                                                                                                                       

Szombaton aztán végre eljutottunk a Government House-ba (Kormányzói ház), ahol New South Wales (Új-Dél-Wales-i állam) kormányzóinak története, róluk készült festmények mind megtalálhatóak voltak. Persze mindnyájan férfiak voltak.                                                                                                                                                                  

Az eredeti kormányzati ház persze nem itt van, a Botanikus kertben, hanem a város központjában, ahol ma a Museum of Sydney található. 1845-ben készült ez a "kibővített" épület és költözött át a kormányzati ház.                                                                                                                                                                                                      

Szóval ott tartottam, hogy mindannyian a kormányzók közül férfiak voltak és dolgoztak a hadseregben is. Aki most kormányzó, hogy teret engedjenek a hölgyeknek is, természetesen nő és egyálatlán nem tagja a hadseregnek.                                                                                                                                                                       

Ő inkább akademikusnak és professzornak mondható titulust tölt be és ennek is vallja a foglalkozását. De mindenesetre ő képviseli a királynőt, amit jóváhagy, aláír, az másnapra törvénybe foglaltatik.                                                                                                                                                                                                                          

Minden héten, szerdán ülnek össze a parlamenti fontosabb képviselőkkel itt a Government házban és megvitatják azt, hogy mit lehet a parlament elé tárni.                                                                                                                                                                  

Ezzel a kis túrával el is telt a szombatunk.                                                                                                                                                                                                                           

Vasárnap aztán következett a Cliffordos búcsúztatóm. Mondhatom, hogy izgultam, hogy kik fognak eljönni, de nagyon jól esett, hogy eljöttek a többiek, jó sokat beszélgettünk és persze nevettünk is.                                                                                                                                                                                                                       

Akik ott voltak: Gocsál Andi, Mihály Zsolt és Sabina a barátnője, Engin (török), Daniel (kolumbiai) és Michaela (szlovák). Minden nagyon flottul ment, míg Zsoltiék megjelentek egy speciális ajándékkal: eredeti kenguru "gojszikkal" mint sörnyitó és kenguru kézből kialakított hátkaparó.                                                                                

Ezek voltak az est beszt of-jai!!! Mindenkinél és mindenhol jártak ezek a dolgok :)                                                                                                                                                                                                                       

Sajnáltam, hogy ott kell, hogy hagyjam ezt a munkahelyet, de hát ennek most ez a rendje. Hétfőn aztán el is búcsúztam az irodában mindenkitől: Lance-től, aki felvett…megköszöntem neki mindent, aztán Juannak és Mirának!!                                                                                                                                                                                    

Aranyosak voltak még puszit is adtak!!! Marktól és Xenietől is egy kis tere-fere keretében elbúcsúztam!!! Tálcát visszaadtam…illetve megkaptam azt a papírt, amivel majd mehetek az adóhivatalhoz is!                                                                                                                                                                                                              

Lance még egy utolsó ajánló levelt is írt. Nagyon jól esett, amiket írt benne!! Bár nem tudom, hogy leszek-e még felszolgáló idegenbe, de ki tudja? :)                                                                                                                                                                    

Kedden már aztán lázban égtünk, mert másnap mentünk Cairns-be. De a csomagolás előtt még Major Szilvi barátnőmmel taliztunk, mert ő nem tudott eljönni vasárnap, de nem baj, most bepótoltunk.                                                                                                                                                                                                                         

Megittunk egy-két pohár sörikét, közben kifejtettük, hogy kire mi vár a jövőben!!!                                                                                                                                                                                                                     

Szerdán aztán elindultunk igazi backpacker-ként egy nagy hátizsákkal, Gabi és én Cairns-be repülőgéppel. Kb 3 óra volt az út..Sydney-ben egy picit hideg volt…Sydney-hez képest épp ezért kellemes meglepetés volt, hogy                                                                                                                                                                                         

Cairns-ben melegebb volt. Igaz jóval északabbra van a déli félgömbön, közelebb az egyenlítőhöz, Sydney-től északra kb 1500km-re levő trópusi éghajlatú városba. A repülőből kilépve egyből megéreztük, hogy ez egy teljesen más éghajlat, a páratartalom nagyon magas, szinte harapni lehet a levegőt. Gyönyörű látvány fogadott már a kifutóról, a háttérben az esőerdővel borított hegyek sziluettje látszott a lenyugvó nap fényében. A repülőtérről kilépve taxiba szálltunk és nagyjából 20 perc alatt értünk a Pacific International hotelhez, amely 6. emeletén nem sokkal később el is foglaltuk a szállásunk. A szobából - mivel az épület sarkán van - az egyik oldalt gyönyörű kilátás nyílik az óceánra és a kikötőre, a másik oldalt pedig láthatjuk a többi hotelt illetve a várost, melyek nagyon szépek este kivilágítva.

1.nap Cairnsben                                                                                                                                                                                                                           

Mivel még előző délelőtt Sydneyből lefoglaltunk egy túrát, így nem aludhattunk túl sokáig, 9:35-re a hotel előtt lennünk és várnunk a kisbuszt, amely a helyszínre vitt minket. Így fél nyolckor felkeltünk, reggeliztünk (előző este megkerestük a helyi Woolworth-öt, és be is vásároltunk), majd némi készülődés után 9:20-ra lementünk a hotel elé hogy megvárjuk a fuvarunkat.                                                                                                                                        

Ahol csak vártunk és vártunk, de nem igazán jött senki értünk. 9:45-kor felhívtuk az utazást szervező céget, ahol megnyugtattak minket, hogy úton vannak, csak először még más hoteleknél szedik fel az utasokat. Hozzánk 10:15-re értek, elnézést kérve a késésért. Ekkor végre elindultunk, és nagyjából 20 perc utazás után megérkeztünk túránk kiindulópontjához, a Caravonica Skyrail terminálhoz. Ez a kis állomás a trópusi esőerdővel borított hegyek lábánál van, ahonnan a Skyrail indul. A Skyrail egy drótkötélpályán egymás után 15-20 másodpercenként induló kis, 6 személyes kabinok összessége, amelyeket a drótkötélen húznak fel a magasabbnál-magasabb hegyek tetejére.

Kicsit be is voltam gittelve, amikor az egyes tartóoszlopoknál mindig döccent egyet a kabin több száz méter magasban. A panoráma viszont leírhatatlanul gyönyörű volt, a sziklák, az erdők, a vízesések, a folyó, szóval minden.                                                                                                                                                                                       

Rengeteg fényképet csináltunk, reméljük visszaadják majd valamennyire a táj szépségét. Az utazás során kétszer álltunk meg, és szálltunk ki a kabinból. Az első a Red Peak volt, a Skyrail legmagasabb pontja, a második pedig a Barron Falls nevű vízesésnél. Kicsit zsúfoltak voltak a kilátók, de azért némi türelemmel itt is tudtunk jó képeket csinálni. A nagyjából háromnegyed órás kabintúra végén megérkeztünk a Kuranda nevű településhez, ami egy kisváros itt a trópusi esőerdő szívében. Nagyjából csak a turistáknak épülhetett, minden épület vagy vendéglő vagy valami aboriginal vagy egyéb szuvenír bolt, ahol az arra tévedők elkölthetik a pénzüket.

Rövid séta után elindultunk visszafelé a Kuranda Scenic Railway állomáshoz. Innen indul az a történelmi kisvasút, ami az 1880-as években épült, és az esőerdőn keresztül lehet vele visszamenni egész Cairns belvárosáig, a pályaudvarig.                                                                                                                                                                    

A vonat és az állomások is nosztalgikus kinézetűek, az 1940-es évek hangulatát idézik. Mondhatnám egy picit Harry Pottert idéző hangulatú vonatok!!!! Nagyon szépek még belülről is. Az út kb 1,5 óráig tartott és szebbnél szebb helyeken állt meg: kezdve az egész völgytől a vízesésig!! Hihetetlenül szép volt az egész. Megérte annak a sok munkásnak a verejtéke, akik a vasút megépítésén fáradoztak (Kb 700-800 ember dolgozott rajta).  Szó szerint hegyen völgyön vitt a vonat :) Tényleg olyan vidéken, amit az ember csak a filmekben láthat. De élőben veszélyesen szép volt.

Ezután megérkeztünk a végső állomásra: Waterfalls-hoz. Innen a hotelbe egy külön busz vitt el minket. Jól esett egy kicsit ez után a szálláson ejtőzni.

Másnap korán reggel keltünk, hogy időben odaérjünk ahhoz a hajótúrához, ami kivisz minket a Nagy kék korallzátonyhoz (Great Barriel Reef-hez). Megmondom őszintén hihetetlen félsz uralkodott el rajtam: igaz, hogy tudok úszni, deeeeee azért féltem, hogy ott fogok majd búvárkodni a nyílt tengeren jóóóó nagy mélységgel a hátsóm alatt! De aztán mint kiderült ez volt a kisebbik gondom....nem gondoltam ugyanis, hogy majd milyen lesz az út odafele!!!!!!! Életem legszörnyűbb útja volt!!!! Tengeri beteg lettem...de nem csak én! Gabinak nagyon tetszett!! Neki nem volt baja hál istennek! DE ahogy száguldoztunk a hullámokon és közben föl és alá, majd jobbra és balra dobálta a hajót a víz!!! Én ilyen el sem tudtam volna korábban képzelni, hogy én majd ott majrézok a vízen, pedig deeee! Mellettünk az utasok sorban taccsoltak ki..ahogy láttam és éreztem a h....ást. fúj...gyorsan lerohantam az alsó szintre, ott is középre, hogy megtaláljam azt a pontot, ahol kevésbe hullámzik az a fránya hajó! Hihetetlenül szédültem, de közben meg hirtelen iszonyatosan elálmosodtam...kérdeztem a személyzetet mennyi van még hátra????!!!! Mondták 20 perc...életem leghosszabb 20 perce jött!! ÁÁ, mint amikor olyan vidámparki hintán vagy, amitől totál kikészült és várod, hogy megálljon..na ez most ilyen volt.

Csodák csodája megérkeztünk első állomásunkra: Fitrzoy-szigetekre. Ez egy csodálatos sziget volt, mint amit tényleg a tévében a BOUNTY csoki reklámjában lát az ember: kék ég..zöld sziget..csodálatos kék tenger!!!! Tökéletes!

Itt megnyugodtam kicsit...aztán valahogy kibírtam a végső állomásunkig.

A végső állomás tulajdonképpen egy nyílt óceánon lévő, vízbe lehorgonyozott mesterséges kikötő: Moore nevezetű korall (kb 14 km-re lehettünk Cairns-től). Kiszálltunk (okés nem teljesen de ANYAFÖÖÖÖÖLD, gondoltam magamban). Gyorsan nekiugrottunk a búvárkodásnak: fel a gumiruha, mellény, béka talp és szemüveg-pipa. Nagyon nagy muri volt!! Mindenkinek ajánlom, hogy próbálja ki!! A mellény megtartott, nem kellett erőlködni, a gumiruha meg jó volt arra, hogy kikerüljük a medúza csípést, mert rengeteg volt a vízben. CÁPA NEM VOLT..jelentem. Gabi is nagyon élvezte..jókat nevettünk egymáson, hogy ki hogy néz ki a batman jelmezben, csináltunk is képet róla! :)

Utána gyorsan elmentünk az üveg fenekű hajóval is. Ilyen csodálatosan szép korallt még nem láttam! Ahogy ott búvárkodtunk és a kis színes halak úszkáltak melletted, a korall meg ott volt kb 1 méterre a lábad alatt (a világ örökség részeként)!!! Nah..e

Hol is kezdjem?

Talán az elején, nem?

A múlt hétre annyira nem kaptam sok műszakot..hu..persze, mert húsvét után voltunk egy héttel. Kaptam egyet...aztán hála Istennek, felhívtak és jócskán kaptam még.

Szerdán Eszter, Petr, Michaela, Bat és én Gosfordba mentünk, kb 110 km-re volt Sydney-től. Az eső irtóra esett, alig láttunk ki a kocsiból. Eszter megkért, hogy navigáljam!! ÉN??!! Sydney-ben?? Nah..izgultam is, de aztán összehoztuk GPS-szel is. A megengedett helyett helyenként alig tudtunk csak 40-nel menni a Pacific Highway-en, sőt néhol víz alatt volt az út teljesen. Szóval paráztunk az autóban, Eszti is, mert ugye ő vezetett. Többiek hátul beszélgettek. Domain-ben voltunk a bútoráruházban. Szép, szép csak unalmas volt. Bár fizettek érte, szóval annyira nem volt rossz :) Hazafelé már nem volt akkora eső, csak víz mindenhol az autópályán. Lassan mentünk megint, nehogy balesetünk legyen, de Eszti nagyon ügyes sofőr volt. Elégedett is volt, mikor hazaértünk.

Csütörtökön aztán meg az utolsó napom volt a suliban. Hááát...nagyon sajnáltam, jól éreztem magam, igaz, néha nagyon unalmasak voltak az órák a sok nyelvtan és száraz anyag miatt, de Cinziával és Aprillel igen jókat beszélgettünk. No, meg Andreaval, bár néha ő túlzásba is vitte a kérdéseit és nem csak én éreztem így ahogy Cinziaval utólag megbeszéltük.

Andrea (srác) Milánóból....huhuu. Volt egy jó kis szóvicce: földrengés angolul: earthcake...eartquake helyett. Aranyos volt..sokáig nevettünk rajta, még az a szerencse, hogy nem vette komolyan! De ez és Alan, a tüneményes tanárunk, mimikáján és jellegzetesen angol humorán hihetetlenül jókat szórakoztunk. Komolyan, akár valami komikus! 

Szóval elbúcsúztattak! Andrea, Rakta..Adriano..és Alan. Gabi is eljött. Csináltunk egy-két képet! Nagyon jók lettek. Igazából nem volt időm "búcsúzkodni" sem, mert rohannom kellett melóba a Google office-ba a Star casino felé Pyrmontba. Jól esett, hogy ott voltak, elbúcsúztak tőlem, még Marketa is!! Hihetetlenül jó volt ez a hat hónap!!!!Soha nem feledem majd.

A Google office-ban aztán Paullal, Marcelloval, Marinnal és Lucaval voltunk együtt. Paullal annyit röhögtünk. Persze, mert egy igazi amerikai office volt, ki volt rakva minden édesség és én rákattantam a csokira..mért is ne? Paul meg folyton mondta a nevem, amikor közelítettem a csoki felé, ráadásul jó hangosan: Edit! Mondom nemááá, nem akarom, hogy tudják, hogy én ott zabálom a csokit :)

Alig vártam,hogy hazaérjek. Paullal szépen átsétáltunk a Darling Harbouron, de jó is és szép is volt!!!

Pénteken egy kis pihi következett: Gabira és rám is ránk fért már! Ugyanakkor elmentünk Watson bay-be, arra a részre, ahol a kontinens "nyílt", ahol egyenes út vezetett a nyílt óceán felé! Csodálatos volt a látvány, a világítótoronnyal együtt! Régen, az 1800-as évek vége felé ott volt a régi kikötő, látszott is a sziklákon, hogy úgy voltak "kialakítva, vésve", hogy ott régen tényleg kikötő volt. Érdekes vonalat láttunk a vízben, ami utólag kiderült, hogy ott találkozik a két kontinens...és ott a víz erősen visszaszippantódik a partról a nyílt óceán felé. Szakértők ezt biztos jobban elmagyaráznák :) Félelmetes volt és egyben hihetetlen természeti látvány is!!!

Szombaton aztán esküvő, az utolsó műszakom a Cliffordnál. Hál Istennek nem az Opera házba küldtek!

Szóval Balázs, Eszti, Zsolti, Mantas, Phelipe és Janusszal voltam együtt. Egy fotó stúdióban egy szerb-indonéz esküvőn. Huhhhúú láttam az asztalon voltak átlátszó kapcsos üvegben valami ital...gondoltam eeez csak slugovica lehet, megkérdeztem és azt volt! Kérdeztem, hogy honnan jöttek: mondták Szabadka, Subotica!! Huuu üdvözöltm őket és nagyon meg is örültem nekik. Mondom magyar vagyok (magyarice) jejeje! Szóval volt minden szép és jó: halászlé...yes, meg malacfarok pörkölt, meg nyárson sült két kismalac..mintha disznóvágáson lettem volna! Nagyon otthonos volt! Meg burek is ...ott csücsült az asztalon! Kívánni sem lehetett volna jobb ucsó műszakot! Sőt,  a tervezett 4-től 8-ig helyett hajnali kettőig maradtunk.....igen..kicsit megdobva a salary-t! Jupi! Itt aztán nem kellett szégyenlősködni. Hoztunk kaját, mert úgyis kidobták volna! Egy egész cheesecake-ket elraktam Gabinak, meg lasange-t, meg sült csirkét....fügét...nyami-nyami! Gabi örült is neki!!! Én is, hogy örül!

Vasárnap aztán az esős nap miatt otthon maradtam, de kellett is,mert a talpam teljesen kikészült a melóban és a cipőben...no comment.

Hétfő...de vártuk már, ugyanis jegyünk van, volt az Opera házba Gabival Csajkoszvszkij melódiák (Diótörő, Waltzer és Hattyúk tavából) hangzottak fel a Sydney szimfónikusok előadásában. Valami csodálatos volt belülről is a terem és az előadás is!!! Annyira jól éreztük magunkat Gabival! Még esti fotókat is csináltunk az új géppel!!! Nagyon szépek lettek azok is!!! Végre, hihetetlen érzés volt benn ülni a nagy opera teremben. Érződött rajta, hogy a 60-70-es években készült a belő elrendezés miatt! Felejthetetlen élmény marad, az biztos!!!

Tegnap sikerült lefoglalnunk az utat Cairnsbe, ahol majd a Nagy kék korallzátonyt fogjuk megnézni!! Várjuk nagyon..addig is minden jót.

pusz

Gabi és Edit

 Ez a hét is eltelt. Igaz, gyorsabban, mint az eddigiek, mert a húsvéttal, húsvét hétfővel kicsit kurtább volt. Gabi meg is locsolt hétfő reggel, neeeehogy elhervadjak! :)

Kedden újra suli volt. Készültem is,mert tudtam, hogy szerdán megint test IELTS vizsga lesz.  Úgy éreztem, hogy jól felkészültem, de aztán kaptam olyan tesztet, hogy csak lestem és minden hiedelmem szertefoszlott! Na jó, még reménykedhetem a gráf és az esszé elemzésemben, hogy azok jók lettek! Remélem....

A hétre nem kaptam sajnos sok shiftet, de más sem a húsvétból kifolyólag. Csütörtökön egy rövidkét az Opera Házba, ahol megint Andival osztottak be...megint jókat rötyörésztünk!!!! Aztán ennyi. 

Pénteken Canberrába mentünk...és a héten még Gabinak is megjött a Nikon fényképezőgépe!!! Annyira örültünk neki!!! Véééégre! Hasznát is vettük a pénteki kirándulásunkkor, amikor Canberrában megnéztük az új és a régi parlament házat! Nagyon szép színek fogadtak! Annyira gyönyörű volt, ahogy a hídról visszanéztünk és láttuk a szebbnél szebb fákat, ahogy ott az őszes színeket ábrázolták! Sikerült csodálatos képeket is csinálnunk. Ezen a napon a gyaloglás életünk részévé vált. Rettenetesen sokat gyalogoltunk!! Kb szerintem 15 km-t!!!!!!!!! És egy-egy irányba 4 és fél órát vonatoztunk...nem volt semmi, de megérte, az biztos!

A régi parlamenti területet, parkot és a mesterséges tavat néztük meg! Az emberek mindenhol rád mosolyogtak és köszöntek!!! Nah....ez de jó lenne Mo-on is, gondoltam. Nem nagy dolog, csak mosolyogni, de mi valahogy elfelejtettünk.

Egyik volt kollegámmal leveleztem, mondta, hogy minden nagyon más, ahogy hazament dél-amerikába....el tudom képzelni...kíváncsi vagyok, hogy nekünk milyen lesz, de biztos vagyok benne, hogy furcsa!

Most megyek, futok....edzek, kimosok-terigetek...szóval csinálom a dolgomat!

szép napot!

Gabi és Edit

 Elmaradtam két héttel. Amit most próbálok az emlékeimből összehozni és leírni.

Kezdve onnan, hoooooogy.....a 23. héten egy csomó shiftet kaptam az Opera házba.

Igazából nem baj, hogy ott kaptam, csak ott egy kicsit negatív a környezet, jobb a Cliffordos kollegákkal dolgozni. Talán azért, mert ha kell segítség, akkor segítenek neked....

Az egész 23. hétből talán annyit említenék meg, hogy pénteken egy görög lagzit bonyolítottunk le, Stuarttal, aki nem áll a szervezés magaslatán és én ittam meg a levét az által, hogy "fucking shit-nek" nevezett. Hát...ordibált velem és ezt is hozzáfűzte, holott neki kellett volna egy kicsit gondolkodnia, hogy a párnak hogy kéne kaját szerveznie, ott álltam mellettük azzal az iszonyat nehéz tömör fából készült tálcával és kértem, hogy csináljon nekem helyet a falatkáknak. Nem csinált..babrált azokkal az idióta sajtokkal, meg virágokkal...aztán meg elküldött a konyhába. Visszamentem. Egyszer csak csinálom a dolgom, kijön Taylor a kezembe nyomja a tálcát..mondja: serve it...oké, de kinek? Gondoltam ez kimaradt és el kell osztogatnom. Elkezdtem osztogatni az első asztalnak, aztán odarohant Taylor: to the bride...a párnak..okés. Ott áll Stuart, ordibált velem, mondta Fucking shit vagyok. Azt hittem mindjárt ráborítom a tálcát (rohadj meg, gondoltam magamban). Aztán ahogy a konyhába értünk kivágta a kezemből a tálcát, belehajította a kukába és ordibált velem. Na most én néztem, hogy mit akar, holott ő volt nagyon béna, hogy akkor nem csinált helyet a kajának. És most a saját hülyesége miatt velem ordibál.....Na...gondoltam valami nagyon szépet, amit ilyenkor a szép magyar választékos káromkodás megenged magának. Össze-vissza ment az este. Nem kaptunk világos utasításokat...egyik pincér így, a másik úgy szedte le a tányérokat...nekem három asztalom volt...abba is belenyúltak....Ezt a nagy szar szervezést...Alig vártam, hogy vége legyen az egész estének. Mindenki, pincérek, akik az Operához tartoztak, csak egymással beszéltek, persze mindannyian franciák voltak és franciául.....nagyon egyedül éreztem magam és legszívesebben bemutattam volna ott mindenkinek és eljöttem volna. 

Szombaton aztán Paullal voltunk. Nahhh...gondoltam..most mi lesz?? Mert nem csak menü A és B volt, hanem A la carte: három tételből választhattak a vendégek és nekünk fel kellett volna vennünk a rendelést....Úhh gondoltam...gondoltuk magunkban Andival, itt kemény esténk lesz. Paul kiadta mindenkinek az utasítást az elején, felhívta a figyelmet, hogy jegyezzük meg a borokat nagyon, mert itt mindenki nagyon boros és kérdezni fogják, hogy milyen területről valóak a borok. Oké meg is jegyeztem. De hál istennek nagyon jól ment az éjszaka a szervezés, nagyon jó volt Paullal dolgozni. Nem volt idegbeteg, mint Stuart, abszolut világos és átgondolt utasításokat kaptunk!!!! Nagyon örültünk Andival és jól is éreztük magunkat az estén!!

A műszak végén meg is mondtam Paulnak, hogy nagyon ügyes volt és nagyon jól megszervezte az estét!!! Köszönöm! Örült neki nagyon, ő is megköszönte az estét! :) Na ez legalább feledtette az előző rohadt nehéz estét! :)

Vasárnap pedig Jurajt, Mira tesóját búcsúztattuk, mert ment haza Szlovákiába. Nagyon jól esett, hogy Juraj meghívott, jókat nevettünk, beszélgettünk ezen az estén. Sajnáltam,hogy haza kellett mennie, de hát Lucia már várta haza. :)

A következő hét, 24.hét már könnyebben telt, igaz mondták az irodában, hogy kevés shiftem lesz, konkrétan 1, de aztán ahogy megírtam a tapasztalataimat az irodának, Mirának és Marknak, hogy milyen jó volt Paullal dolgozni, jóóól megadták nekem a lehetőséget, hogy menjek ezen a héten is az Operába. Az első alkalommal Stuarttal dolgoztam...igazából leszartam őt...bocsánat, de ezt most így kellett leírjam. Csináltam a dolgom, nem jó pofiztam vele..nem nagyon érdekelt. Azt csináltam, amit kért és kész, ha már fucking shit vagyok a szemében.

Szerdán a National Maritime Museumban voltunk. A FIFA labdarúgás szervezte az estét, Matyi, Zsombi és Gabi biztos örültetek volna, ha ott vagytok!!! Jó kis videójátékok voltak, biztos nagyon jól elszórakoztatok volna!! Voltak VIP vendégek is, játékosok. Érdekes és jó kis este volt, az biztos. 

Csütörtökön aztán Gabival elmentünk a Paddy's Marketra és jól bevásároltunk magunknak is és a barátainak mindenféle ajándékot és szuvenírt!!! Remélem majd örültök nekik!!! :) 

Pénteken terveztük, hogy Canberrába megyünk, de sajnos nem volt hely már a vonatok, bookingolni kellett volna, de ezt nem tudtuk és nagyon elszomorodtunk. De ha már ilyen korán felkeltünk és ott voltunk a Central train stationon, gondoltuk elmegyünk Wollongongba. Ki is választottuk a vonatot, majd egy órás várakozás után elindultunk. Itt W-ba a Tazmán-tenger fogadott minket, picit kihaltak voltak az utcák, mert ugye most itt húsvéti hosszú hétvége van..volt. Nem baj, gondoltuk, megnézzük ezt is. Lementünk a partra...csináltuk egy-két fényképet, aztán végigsétáltunk a parton egészen a világítótoronyig. Csodálatosak voltak a színek! :)

Picit megpihentünk és tovább indultunk haza felé. 

Szombaton aztán fogtuk magunkat és Parramatta felé vettük az irányt komppal!! Élvezetes volt...előre ültünk, ahol egy pici víz is ért minket, ahogy hasított a hajó a vízen. Ahogy közeledtünk a végcél felé, úgy szűkült a folyós-rész, érdekes volt mindazon által. Ahogy kiszálltunk elindultunk és megnéztük a Hambledon Cottage-ot, ez a legrégibb kis kunyhó, amelyet a legősibb európai, angol fő telepes házaspár épített. A farmjuk meg: Elizabeth's farm nevet viselte. Ebbe is betekinthettünk :)

Aztán hazafelé picit hosszabb volt az út a kompon és jóval szelesebb is. De így is élveztük :) 

Meg kell hogy mondjam, hogy el is fáradtunk ez utána két napos túrázás után. Ma vasárnap, Apu 72-ik szülinapja van. Fel is köszöntöttem emailben, Anyunak írtam!!!

Mindent megcsináltam ma, még futottam is az óceán parton...a tüdőm kész :)

Takarítás is megvolt. Királyság van :)

Most meg pihenés.

szép napot!

puszi

Gabi és Edit

Ez a hét tulajdonképpen egy átlagos hét volt....

Azzal a különbséggel, hogy sikerült összebarátkoznom egy Romániából Olaszországba(Turinba) átköltözött vendéglátós menedzserrel, Teodora Vlaicu és egy macedón lánnyal, Ratkaval. Együt elhatároztuk, hogy óra után elmegyünk együtt komppal Mainly-re és megiszunk egy sört a kikötőben. Meg is ittunk!! Szerintem aki látott minket az azt mondja, hogy úristen!!! Ennyi és ilyen súlyos nőszemélyeket! :) Persze mindezt Teának köszönhetjük, aki mindig hozta a formáját. Órán mindig piszkált, belerajzolt a lapomra, meg bögdösött a tollával...nem fért a bőrébe. Néha azért már fájt, amiket csinált (32 éve hah) és rá kellett szólnom, hogy ez így már nem vicces, nekem legalább is.

Na szóval elhatároztuk, hogy elmegyünk kompozni. Ahogy átértünk megrohamoztuk az Aldit!! Nah..itt vettünk mindent: chipszet..csokit...SZÓTÁRT, mert az olcsó volt!! Aztán jött a sörike. Ahogy így ültünk és pihentünk tanítás után a félig majdnem tűző napon levő asztalunknál, mondtam nekik, hogy "látjátok, el kellett jönnünk a világ másik végéről, hogy itt, mi európaiak találkozzunk!" Jót nevettek és rögtön kértem is autogrammot tőlük a szótáramba!!!!

Aztán fogtuk magunkat és szépen lassan elindultunk haza a komppal. Szép időnk volt, nagyon szép és végre tudtam készíteni fényképet a kompról az egész város tájképéről. Nagyon szép volt!! Azt kell, hogy mondjam. Mert mást úgysem tudok mondani.

A shiftjeimet illetően voltam egy bútorboltban megint bemutatóteremben, hál istennek több volt a magyar kollegám. Szilvivel jót elcsevegtünk, zenéről, ki mit szeret, milyen volt otthon Magyarországon.....Aztán voltam Opera Házban is Juannal. Aranyos volt. De délelőtt meg Abbotshleigh-ben egy nagyon nagyon messzire (másfél óra vonattal) a belvárostól, tulajdonképpen egy lányiskolában, ahol apa és lánya együtt reggelizett. Aranyos szokás szerintem. Aranyosak voltak a vendégek is!! És itt találkoztam életem első NORMÁLIS india kollegával!!!! Na ezt kapjátok ki! Tis-nek hívták, a suprevisorunk meg George Czakó volt. Kérdeztem is, hogy nagyon európai a neve, honnan jött, mondta, hogy Romániából! Yes!!! Össze is barátkoztunk. Ez az iskola nagyon nagyon szép volt!! Huhhhhúú....Ahogy vége lett a shiftnek, indultunk is haza, de úgy gondoltam, hogy ha idejövet kifele oké vettem jegyet a mymulti 1 zónán kívül eső megállókra, de mivel nem volt ellenőrző kapu, nem akartam visszafele venni majdnem 5 dollárért megint. Szóval nagy lazán felszálltunk kollegáimmal a vonatra....ahhh..és itt jött a vicces rész. Nézem, hogy Juraj miért száll le azonnal. Mondom mi van??? Mutatta, hogy ott vannak a rendőrök és ellenőrizték a jegyeket! UUUUUUUF...NOOO, gondoltam magamban és már én is követtem volna Juraj példáját, de sajnos míg ez realizálódott bennem, az ajtó bezáródott....F....gondoltam magamban. Ránéztem kolleganőmre, aki szintén hasonlóan piros volt, mint én. Fogtuk magunkat és célirányosan a vagonok végére kezdünk el rohanni!! Nyitottuk és csuktuk, nyitottuk és csuktuk a szerelvények közötti ajtókat!!!!! Aztán elérkeztünk az utolsóhoz, ahonnan már nem tudtunk többet nyitni-csunki. Már csak az maradt, hogy érjük el a következő megállót büntetés nélkül. Lestük a rendőröket, de nem jöttek hála istennek!!! Leszálltunk. Megkönnyebbültünk. Aztán mondta Vanessa, aki már régóta itt él, hogy várjuk meg a következőt és azon tuti nem lesznek rendőrök. Mondom oké, csak érjünk el Chastwood-ig, amikortól már érvényes a jegyünk. Megérkezett a vonat,felszálltunk és mentük vele. Elérkeztünk Chastwoodig, majd onnantól meg is nyugodtam. Izgi volt mindenesetre. Aztán mindenki indult hazafele és elváltak útjaink.

Szombaton aztán úgy volt, hogy megyek az Olimpiai Stadiumba dolgozni, de az utolsó pillanatban megváltozott a helyzet, valahova nagyon Észak-Sydney-be kellett mennem, ahol az utolsó járat  és komp is elmegy 11 körül, a műszakunk pedig addig tartott. De utólag kiderült, hogy 12, vagyis éjfélig voltunk. Okés...még szerencse, hogy Mira autóval jött és beültünk, elfértünk és elvitt minket a Lane Cove-i megállóba, ahol a Susan Welcome HOme Agency is van. És ott 5 percen belül elértük az utolsó buszt, ami a Queen Victoria Building-be vitt el. MÉg nagy szerencse, mert utána taxit kellett volna fognunk az északi világvégre városrészből!!!

Ezt az egész hajcihőt vasárnap aztán sikerült kipihenni. Ennyi körülbelül.

Azt kell, hogy mondjam, hogy nem unatkozunk!!!!!!

Szép napot!

GAbi és Edit

Sziasztok!

Megint eltelt egy hét......március 12-től 18-ig.

De egy nagyon kellemes és nagyon meleg héten vagyunk túl.

Hétfő: Renatara vigyáztam...ma is..nagyon aranyos volt! Mondta megölelhet-e? Mondom igen. Aztán kaptam tőle csokit...megköszöntem. Mondtam: én vagyok a tiszteletbeli következő unokája? Nevettem...ő is...aranyos volt!!!!!! 82 éves néni :) Gyorsan végzetem nála, szépen kitakarítottam.

Szerdán meg....hála istennek Canberrába mentünk dolgozni a Clifforddal. Nagyon jó volt! Gregory volt a szupervisorunk. 5-en mentünk egy autóval! Kb. 4 óráig tartott az út és közben szebbnél szebb látvány fogadott bennünket. Nem mondom, fárasztó volt. Hát még Gregorynak, aki vezetett, mindannyian bealudtunk. Elfáradtunk! 5 órára odaértünk, majd este tízkor visszaindultunk. Hajnal 2-re haza is értünk, Greg hála istennek mindenkit hazavitt. Mert ha még akkor kellett volna buszozni haza!!

Csütörtökön meg Hurstville-ben voltunk: nagyon nagyon laza volt. 4 órás műszakból 1 órát dolgoztunk, a többi órában beszélgettünk! Paul, Pat és Matthew(kínai :) ) Mondtam Matnek, hogy ő az első kínai kollegám: mondtam my Chinese friend! Nagyon örült neki, mondta megtiszteltetés! Jót nevettünk.

Aztán este meg Fernandot búcsúztattuk: az ucsó két napja volt itt Sydney-ben: aztán Aucklandbe, majd Buenos Airesbe utazott. Most ott van és négy napot tölt ott: néztem az időjárást. Nem nagyon jó, esős...semmi napsütés... :(

Jóó sok vicces képet készítettünk...huhúúú. Bar Century...az occsó sörök hazája! Sőt, az olcsó kancsós sör hazája...nagyon lepra hely..de sebaj. Daniel, Heliana, Eduardo...Petr, Fernando és én voltunk  ott. Ennyit rég nevettem...idióták voltak.

Aztán átmentünk Scary Canary-ba...ott meg jó sokat táncoltunk. Heliana folyton elcsórta Fernando sapkáját. Hát..itt is születtek jó kis beszólások: Eduardo egyszer csak odafordult Helianahoz és megkérdezte, hogy "do you have a big V...na?" na ez elvágott minden biztosítékot...én leestem a székről, annyira nevettem... :)

Végül aztán hajnal 5 körül vége is lett és mindenki (hehe én voltam aki még talpon állt), hazamentünk szépen.

Másnap 8-kor kelés: Gabival mentünk a Harbour bridge oldalsó pillérjét néztünk meg. Nem mentünk fel a legtetejére, mert az 250 dollár lett volna, így csak 6,5 dollár volt és még fényképezhettünk is. Kölcsönkaptuk lakótársunk panorámás gépét és nagyon cool képeket csináltunk. Eszméletlen jó képek. Natasha "cool banana" beszólásai megmaradtak a számomra.

Majd átmentünk ferry-vel Mainly-ra és ott megettünk egy jó kis ínycsiklandozó Subway szendvicset...jiik..finom volt, csak kevés.

Szombat: kicsit nyugis volt: Carriage work-be mentem dolgozni. 600 fős vacsora. Nem volt semmi a díszítés. Nagyon szép! Elegáns és extravagáns! Sőt még Stephan akárkicsoda volt ott..aki állítólag nagyon híres..a hangját felismertem, de csak ennyi. Andival együtt voltunk két asztalnál: ő a kaját én az innivalót szolgáltam fel. Nagyon easy job volt!! De nagyon jó! Jó volt a zene..a társaság..kell ennél több!

Aztán hamarabb eljöhettünk. Fogtuk is magunkat magyarok és eljöttünk.

Vasárnap meg Andi kollegám és barátnőmhöz ruccantam át. Egy kicsit pezsgőfürdőztünk és szaunáztunk: de jó is volt. Aztán beültünk egy csokibárba......nagyon jókat beszélgettünk...5 órán keresztül be sem fogtuk a szánkat végre:hiányzott már, hogy ennyit dumáljak már valakivel, nem lényeg, hogy magyar...csak dumáljuk. Láccik, hogy nőböl vagyok, vagyunk hehe!

Aztán Lenka, Keti és én ...taliztunk: St. Patrick napját ünnepeltük...Eszméletlen volt ez is...csajok Európából!! Sőt, Keti még énekelt is!! ez aztán igen volt!!!

Már ennyi..most megyek és lefekszem..holnap is lesz nap.

Gabi és Edit

Ma hétfő van...házit kellene csinálnom, de nem nagyon megy. Talán rászánom magam, mert kellene....de a muszáj és a nem akarom, mert nagyon lusta vagyok között vegetálok...aminek úgyis az lesz a vége, hogy megcsinálom, csak sok nyavalygás után...végre. De majd csak akkor, ha ezt a blogot megírtam, de az is lehet, hogy nem csinálok házit, mert ahogy a kognitív disszonancia győz a végén..nem fogom sajnálni, csak egy nagyon picit, hogy nem csináltam. És akkor meg elkezd lelkiismeretfurdalásom lenni és ...oda lyukadok ki, hogy megcsinálom. Mindezt anélkül is megtehettem volna, hogy ennyit fölöslegesen nyavalygok. Na szóval néha így működnek a nők. Fejezet bezárva.

A múlt hét megint Renatanal kezdtem. Nagyon aranyos volt, már várt és örült, hogy szépen kitakarítok nála. Nem volt nehéz, most hamarabb is végzetem nála, csak ne lettem volna kegyetlenül náthás. Az Opera házban a meló kikészített egy kicsit, mert nagyon szeles volt az idő is és nagyon szeles helyen dolgoztam. Szóval adta az érzést az éjszaka, hogy nem lehetett levegőt kapni az orromon. Jó érzés volt nagyon.....

Az elmúlt héten keddtől mindig kaptam shiftet. Keddre a Francia Filmfesztivál kezdődött és oda kért minket a két Ralph egyik a Lishaz, másik a French Fair Cateringtől. Végül is nagyon tetszett a Ralphoknak a melónk és meg is köszönték nagyon a Cliffordnak. Chris át is küldte a köszönő mélt és nagyon boldogok voltak és büszkék ránk. Na ezt várhattam volna Magyarországon, hogy a korábbi munkaadóm ilyet tegyen vagy mondjon, ott nekünk mindig máás jutott, de nem ez. Mennyivel másképp dolgozik ilyenkor az ember, ha megköszönik neki a munkát, minthogy állandóan csak....ják. Nem??? Nem is kerül sokba, csak pár szóba: annyi köszönöm. Mindegy. Ez nagyon feldobta a napomat.

Szerdán, csütörtökön és pénteken az Admirálisok házában szolgáltunk: láttam élőben Ausztrália Governorját http://www.gg.gov.au/      (aki a királynőt képviseli itt kinn: Ms Quentin Bryce!! Gyönyörű nő, 62 éves, nagyon magas és vékony és nagyon előkelő!!

Pénteken aztán megint Opera házban voltam, nagyon hosszú volt az a nap, sokat kellett gályázni, pakolni a nehéz asztalokat és padokat. De ahogy dolgoztunk, úgy hallottam, ahogy a nagy színházi csatornán szólították a színészeket a színpadra!!!!!Épp azt mondták: a főszereplőt és a gyerekszereplőt kérik a hátsó színpadhoz! Nagyon izgi volt, nem is tudtam, hogy van ilyen!!!!

Szombaton esküvőre voltunk hivatalosak: mármint mint pincér. Pyrmontban volt, csodálatos helyen. Ennek alkalmából ki is tudtunk próbálni az itteni light traint, ami tulajdonképpen a villamos, ha úgy tetszik! :) Gabi is elkísért és ő is ki tudta próbálni ezt a csodajárgányt.

Vasárnap aztán egész nap a strandon voltam...............ah el sem hittem,hogy végre lazíthatok!!!! Csak feküdtem a homokban és élveztem, hogy süt a nap! Közben megközelítettem a vízet: éreztem, hogy jön ki és óriási ereje van a hullámnak!! Nagyon erős volt és én meg csak a szélén voltam, akkor milyen az ereje a hullámnak bent a távol mélyben????? Bele sem merek gondolni, mert bár igaz úszni tudok, deee.....ekkora nagy ERŐT!!!! Úristen, szóval úgy döntöttem, hogy szépen a lábam kisujját beáztatom és visszahelyezem magam a törölközőmre a homokba, jó lesz az ott nekem!!!!

El is telt a hét, a hétvége...sajnos Fernando búcsúbuliját el kellett halasztani, mert mindannyian dolgoztunk, de majd ezen a héten!!!! :)

Most megyek és erőt veszek magamon, megcsinálom a házit.

Szép napot!

U.I.: remélem sikerülni fog!:)

Ezt a hetet már elkezdtem tárgyalni a "még egy kicsi a 18.héthez", de most folytatom, mert sok minden jópofa dolog történt már azóta.

Ma szombat van. Ezen a héten sajnos elég rossz idő volt. Esett..esett..esett..és esik és esik....Mire odaértem bárhova is a nadrágom...zoknim...tiszta víz volt.

Mintha egy kicsit most kiderülne az ég, de már az is elég volna, ha nem esne az eső!!!

A héten kezdődött meg az Európai Filmfesztivál és ennek az alkalmából kaptam két shiftet a Dendy moziban, pont a Cirqulay Quay-en, a Harbourban. Ki voltak rakva azoknak a nemzetiségi filmeknek a zászlajai, amelyek részt vesznek a fesztiválon, többek között a magyar zászló is ott volt. Húúúú milyen jó volt látni és megfogni a zászlónkat!!! Itt nagyon könnyű dolgom volt: Ralp a szakács, nagyon jó fej volt..annyi kaját haza tudtam hozni Gabinak! Ilyen könnyű dolgom az Admirality house óta nem volt. Nagyon kedvesek voltak a vendégek, Európából jöttek!! Kérdezték, honnan jöttem, mert hát az akcentusomon érezni lehetett, hogy nem vagyok tőzsgyökeres ausztrál: mondom Magyarország. Erre az egyik férfi vendég mondta: gulyás...óó..Szegedin gulyás..Kikerekedett  a szemem!! Mondom ott születtem, onnan jöttem!! Erre elmosolyodott a pasi!! Huh...a gyökerek...igen!! :)

Nagyon kedves volt a moziban a rendezvényszervező hölgy: Evelyn. Nagyon jó kis shift volt ez!!!!!!

Aztán meg tegnap!!! Jó korán kellett kelni,mert a műszakom reggel 5.30-tól tartott 9.30-ig. Ah.....hajnali 3.30-as kelés. NOOOOH! De igen. Na mindegy. Azt is tudtam,hogy Rogerrel leszünk, mert csütörtökön az irodában kérdezte, hogy megyek-e vele hajnalban..mondom igen. Juj..okés

Szóval kászálódok ki a vonataluljáróból...eső esik....fain..tök jó..meg hideg is volt.

Meglátok egy hatalmas rózsaszín sátort, tele csomó ággyal.....???? Mondom magamban: mi ez????? Aztán kiderült, hogy itt most reggel egy világrekordot akarnak megdönteni, címe: Breakfast in bed (reggeli az ágyban). Egyszerre minimum 250 ember ágyban fogyasszon el reggelit és kávét. Okés...hogy itt mik vannak? Mulatságos volt, meg nagyon jó  kis műszak, tulajdonképpen nem kellett megszakadni semmiben sem, csak segíteni a pakolásban. Mondanom sem kell itt már "megint" a kolumbiai barátaimmal voltam...akik végig röhögtettek és nem tudtam normálisan dolgozni. Még a könnyem is kicsordult, amikor elkezdték ecsetelni, hogy itt most lényegében mi is lesz....szóval...igen...le kellett,hogy guggoljak és fogtam az arcom...mert már torzult a nevetéstől.Csak Roger meg ne lásson!! - gondoltam magamban. Kész...Minden magenta rózsaszín volt.

Benne voltunk megint a tévében!!! De jó!!!!! A reggeliket egyszerre kellett kiosztanunk és egyszerre kellett, hogy megkezdjék az emberek! Végül is 250 helyett 289 fővel teljesítették a világrekordot a priceline támogatásával. Érdekes volt és egyben a legjobb, legviccesebb műszakom volt!!! :)

Ma az Oper házban leszünk...jó kis hosszú shift lesz, de nem baj, mert szombati bérrel dolgozunk!! 

Gabi szegény majdnem éjféltől hajnali fél hatig lesz, azután meg megy Tony Leunghoz, a bácsihoz. Hosszú lesz szegénynek a napja!!!

Lassan ebédidő...Már fel is porszívóztunk Gabival, ragyog a lakás. Még egy zoknit meg kell, hogy varrjak, aztán meg ebéd.

Most be is fejezem!!

puszi

Gabi és Edit

Ami még kimaradt a szombat és vasárnap, egy szóval az egész hétvége.

Szombaton egy kicsit tudtunk pihenni Gabival, ami már nagyon ránk fért! :)

Délután pedig következett egy megint egy jó messzire lévő shift. Beverly Hills-ben. Így hívják ugyanis ezt a negyed, ahova küldtek. Na jó, megint a fél várost át kellett utaznom, de nem baj, mert egy nagyon jó pofa, ciprusi családhoz mentünk és nem kevésbé volt jobb a társaság és a kollegáim, szóval nem is kellett ennél jobb!!! A supervisor először nem volt szimpatikus, de aztán megismertem és nagyon jóban lett velünk. Hál istennek itt sem működött az első megérzésem, vagyis pozitívan csalódtam. Nagyon édesek voltak a társaság tagjai, főleg az idős görög bácsi és két néni. ÁÁÁ.....ugye egymással görögül beszélgettek, amikor meg mentem és felszolgáltam nekik, akkor meg viccelődtek, szóval egy kicsit "otthon", vagyis Európában éreztem magam, ami itt, szinte 18.000 km-re Szegedtől, igen csak jól esett. Még a tortából is tudtam egy kicsit Fernando közreműködésével elcsenni, de nem volt belőle gáz. Aztán elharmadoltuk: Anett, Fernando és én ettük meg...hmmmm :)

Vasárnap: staff party (Clifford Wallace ügynökségi buli volt). Szívem szerint nem mentem volna, nem volt kedvem.....áááhh..neeeeeem...Késtem is, na nem azééé, csak mert eltévedtem. Aztán felhívtam Esztit, aki szintén jött, hogy eltévedtem, felajánlotta, hogy elhoz!! Yes, de jó volt!

Itt aztán volt eszem-iszom: BBQ kolbász, sült csirke nyárson, zöldségek, fagyi..édesség, innivaló bőőőven. Nagyon közvetlenek voltak a főnökeink és nagyon mulatságosak!!! Roger nővére egyenesen imádnivaló, le sem tagadhatnák, hogy testvérek: ugyanazok a gesztusok...Mindenki ott volt, akiket ismertem és nagyon jóban is voltunk: Daniel, Petr, Szilvi, Eszti..Zsolti, Marek, Renata, Michaela, Juan, Engin, Andi, Israel, Chrisitna, főnökök: Roger, Chris, Lance és Mira, Heliana, Petra,...Thiago..stb..Az eredeti 5 óra helyett este kilenc körül mentünk el és többiek még mentek a Pub-ba, de én már nem bírtam, picit elfáradtam, de nagyon-nagyon jól éreztem magam, még sikerült kimenekülnöm Zsolt karmaiból, mert bele akart hajítani a medencébe....ruhástul...ooh nooo, neeeem :)

Ma, hétfőn meglátogattam az idős nénit, akinél takarítok: Mrs. Renata Hardings. Nagyon édes 82 éves néni! Felporszívóztam, felmostam...kint felsörpötem és kivittem a szemetet!!! Jól eltelt a két óra, a végén meg kaptam limonádét és egy nagyon dögös muffint!! Amit hazahoztam Gabinak, örült is neki! 

Most már Anyuval is beszéltem, ők is jól vannak!!

Hamarosan meg Oscar díj átadás, úgyhogy rohanok hab testömet megfürdetem és bedöglök a tévé elé és persze Gabi mellé! Szép napot Nektek!

puszi

Gabi és Edit

Sziasztok!

Itt Sydney-ben most nagyon nagyon nagyon meleg van: szinte kánikula.

Humit!!!!

A múlt hétvégén, ahogy vigyáztam Elisara, az idős nénire, amely munkát Susanéktól kaptam, szegénykém rosszul is érezte magát, de szerintem minden fiatalabb, egészséges szervezetű ember is viszonylag rosszul érezte magát. Szóval olyan nyomottnak, bár itt Bondi Junction-on már néha jobb a helyzet, mert itt fúj a szél nem úgy, mint a belvárosban.

Hétfőre aztán egy kis esővel enyhült a meleg, de napközben megint nagyon meleg volt. Hála istennek, annyira nem sültem bele az uniformisba! :) Hétfőn ugyanis a Westfield nagy áruház láncolat nyitott egy újabb egységet és ennek alkalmából kaptam shiftet. A Sydney Tower-ban, vagyis az alap épületben volt az esemény. A tulajdonos szlovák-magyar származású, de nagyon meggazdagodott belőle. A vendégek nagyon aranyosak voltak. Itt azért elég sokan voltunk a Cliffordtól. Végre magyarok is voltak a munkatársaim között :)

Szerdán már egy kicsit nagyobb eseményen vehettünk részt. Történt ugyanis, hogy egy vadi új rögbi stadiont építettek és annak a megnyitóján vehettünk részt. Na ez nem volt semmi és még pólót is kaptunk az egyes csapatok szerencsét hozó állataival és címerével. Ahogy felszolgáltam, ennyi sok HATALMAS NAGY SZÉLES KÉTAJTÓS FÉRFIAKAT!!!!! Szóval nagyon nagy (a szó szoros értelmében) sportolókat ismerhettem meg! Hát, hogy is mondjam, amilyen nagyok voltak, olyan "nyersek" is.  Közben egy csomó TV állomás készített interjút a sportolókkal nekem meg ott kellet szambáznom közöttük, szóval lehet benne leszünk a TV-ben'!! Juhhhúú! :)

Csütörtökön egy másik, magán rendezvényen voltunk Haberfielden (jóóó messzire, de egy csodálatos kilátással az öbölre) ketten: Jane és én, no meg Jason a szakács. Itt is történtek érdekes dolgok, úgy értem a kliens egy család volt, akinek volt egy nagyon kedves és szép tolószékes lányuk is, akinek a közlekedéshez a házban be volt szerelve egy lift. Azt használhattuk, hogy a felszereléseinket szállíthassuk. Történt, hogy én beszálltam egyedül, hogy majd felmegyek a harmadikra a garázshoz, hogy lehozzam a maradék cuccok és egyszer csak PUFF megállt, nyekkent egyet a lift és kész. Még előtte nézegettem a címkét, hogy oohó, de jó, ha valaki beragad, akkor innen lehet egy vészhívást kezdeményezni és na tessék, be is ragadtam és most hívhattam a vészközpontot. Nyomtam is a gombot, de nem hallottam semmit, mert kinn hangos volt a zene. Kértem a hölgyet, hogy beszéljen hangosabban, mert nem hallom. Beszélt is: be kellett diktálnom a címet. Oké, de kértem, hogy az itthoniaknak szóljanak, mert benn ragadtam. Mondták nem tudják a telefonszámot. Oké...megnéztem alaposabban a címkét a liftben, rajta volt a telszám, bediktáltam. Aztán már hallották az otthoniak, hogy beragadtam, jött is a házigazda, hogy segítsen. Nagyon megijedtem, hogy elrontottam a liftet, de mondta a házigazda, hogy nem az én hibám. Mondtam, nem vagyok klausztrofóbiás és szerencse, hogy nem a kislányukkal történ meg az eset...huuh... Kérdezték minden okés, kérek-e egy pohár vizet. Mondom jól vagyok, inkább készülődjünk tovább. Jött Jason is a szakács. Ez egy nagyon kis kellemes este volt, nem stresszes, nem kellett megszakadni a munkától sem, még jót beszélgettünk Jasonnal is, közben ehettem egy kicsikét. Viszont jó hosszú shift volt, de nem bántam, mert egy ilyen aranyos családdal és kollegákkal!!! Nem volt gond, sőt még jó visszajelzést is kaptunk Jane-nel!! Ez meg még jobbá tette az egészet. A klienstől és Miratól is jó visszajelzést kaptunk. Ilyenben otthon a munkahelyemen nem részesültem, csak a leb....ban. Na ezért is megérte ez az egész.

Pénteken gondoltunk egyet Gabival, mivel gyönyörű időnk volt, meglátogattuk a Blue Mountaint. Istenem, tényleg kék!!! Két óra vonatozás után meg is érkeztünk kb délben és ahogy kiszálltunk a metróállomáson, olyan igazi ausztrál életbe csöppentünk Katoombaban!! Utcai zenész, de olyan más volt a légkör, mint a nagy Sydney-beli belvárosban. Igaz, az odavezető út is nagyon szép volt, ahogy ott kanyargott a metró (vonat) a hegyek között!!!! :) Végig haladtunk a picike belvárosban, majd megérkeztünk a fő látványossághoz. Itt egy "összkomfortos" jegyet vettünk, amivel kipróbálhattuk Skyway-t (ez egy függő kabin, aminek átlátszó az alja és láthatod, hogy milyen mélyen van a völgy, valamint a vízesés).Majd következett az India Jones-os fogaskerekű, amely a világon a legnagyobb dőlésszögű (52 fok) jó is volt az utazás: olyan volt, mint amikor repülővel süllyedsz lefelé. Izgi volt. Majd körbejártuk az egész körbejárható őserdő egységet, szebbnél szebb fákat és növényeket látva. Hál istennek pókot nem láttunk!!! Viszont megcsodálhattuk a Three Sisters (három nővért). Az egész kb olyan 270 m magasan mozgott. Majd visszafele az őserdős részről Cabelway( libegőszerűség)-jel jöttünk vissza a bázisra. Rengeteget gyalogoltunk és sok szépet láttunk. Innen a kilátás!! Hát egyszerűen fantasztikus volt!!!!!!

Végre ezt is láthattuk!!! Most már a következő kis kirándulásunkat tervezzük, amit még nem tudjuk hova lesz, de majd arról is beszámolok!

puszi

Gabi és Edit

Na ez a reggel is igen jól indult....

kezdve onnan, hogy reggel dörzsölöm a csípát a szememből látom, hogy egy AKKOR PÓK VAN A MOSOGATÓBAN!!!!!!!!!!ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! Gondoltam magamban...vagyis majdnem sikítottam, de ugye azt hajnalban nem kéne,mert a többiek még alszanak. Szóval fogtam egy rovarirtót és próbáltam lefújni azt az ÁLLATOT, de elkezdett ugrálni!!! MI??????? Még rám ugrik és tuti a szívinfarktus!!!Kb tenyérnyi nagyságú sötétszürke nagy pók!!!! Istenem!!!! GAbiiiiiiiiiiiiiii segííííííííííts!!!! ÁÁÁ...lassan öntöttem vizet a csészémbe, hogy készítsek instant kávét. Tettem-vette és eltűnt a pók...aaah!!! de hova??????? Padló ellenőrzés...meg minden...zugok....komolyan.

Aztán meg a táskám szakadt ki alul, így hát venni kellett egy újat: nem is csináltunk rossz vásárt: 3,5 dollárért vettem egy olyan jó kis háti táskát, hogy még három különböző kis táska is van hozzá!! Teljesen jó!

De kezdjem már a múlt héttel, mivel a múlt hét is nagyon jó kis hét volt a táncos hétvége óta.

Szerdán a shiftem az Admirality House-ban volt (Kirribillin, az Opera házzal szemben), ez tulajdonképpen a tengernagyon háza, kb olyan volt belülről, mint az Elfújta a szél c. film házainak berendezése és persze minden nagyon régi és értékes volt, kezdve a bútoroktól az evőeszközökig: minden ezüstből és igazi kristályból volt. A tálca, evőeszköz...a kávés kiöntő és teás felszolgáló színtiszta ezüst, a poharak nehéz kristályból készültek, szépek és értékesek. A kilátás pedig a kikötőre irányult. A falakon kezdve az 1800-as évek tengernagyai, olajfestményeknek tűntek. Akiknek pedig felszolgáltam: pl honduraszi nagykövet...és egyéb nagyon fontos emberek, de egyáltalán nem voltak lenézőek!! Sőt, nagyon is kedvesek voltak. Nagyon kis könnyű műszak volt, négy órás.

A másik műszakom egy könyvbemutatóval együtt volt megszervezve. Egy kis üzleti gondolkodásról szóló könyvet mutattak be. Érdekes volt. A szombati shiften pedig a Volkswagen gyárban voltunk, egy új gyár megnyitásáról szólt, csomó vendéggel (VIP) és vásárlókkal. Ekkora igazi nagy autógyárat még életemben nem láttam!!!! Sőt, az a megtiszteltetés ért, hogy perecet árulhattam!! Na milyen jó is volt, csak kár, hogy nem ehettem a perecből... :(

Pénteken Gabi és én kihasználva a szabadnapunkat, végig mentünk a Bondi-Tamarama-Bronte-Cooge beachen. Csodálatos látvány volt, ahogy a kissé erős szél korbácsolja az óceán vizét, hozzá-hozzá csapódik a szilákhoz, közben süt a nap, türkizkék a víz és te ott állsz, ülsz és ebédelsz. Eléggé romantikus volt az egész!  Még szerencse, hogy Gabi szólt, hogy kenjem be magam, mert így is azért leégtünk. De ha még egyáltalán nem is kentük volna be magunkat???

Az utunkon láthattunk egy tipikus ausztrál temetőt: persze nem voltak szomorú fűzfák, csak pálmafák és nagyon-nagyon régi sírok a háború előttről és az 1800-as évek végéről. Érdekes, itt nem raknak virágot a sírokra, csak úgy vannak a sírok a földbe sírkővel ellátva, no nem olyan, mint Amerikában a filmekben megszokhattuk, csak olyan kis egyszerű márványtáblák sírkőkerettel. Némelyik azért rendesen megsüllyedt, mert homokköves, óceánpartos részben helyezték el őket.De csodálatosan szép volt a látványuk annak ellenére, hogy temető volt. Jó hosszú volt ez a sétány, kb 6-8 kmt-t gyalogoltunk.

Ezen a héten végre eldőlt, hogy Gabi végre tud vigyázni egy másik kedves és idős bácsira, John-nal a munkák véget ért.

Ma hazajött Mirella, a lakótársunk Indiából, de szegény azt mondta, hogy soha többet nem megy vissza Indiába. Fő indok: higiénia...hiány de nagyon és mindenhol...utcára vizelés..Gangeszba nagy és kis dolog elvégzése...úhhhh....el tudom képzelni. Szóval becsüljük meg  mindazt, amink van.

Már ennyi. Most megyek és megfürdetem hab testemet.

puszi

jó éjt

Gabi és Edit

Sziasztok!

Ott hagytam abba, hogy elébe nézünk az Ausztrália napnak (január 26-a):A első fehér települést a brit belügyminiszter tiszteletére Sydney Cove-nak nevezett városnegyed a világhírű Operaház épületének helyén 1788. január 26-án (Ausztrália nap) az Egyesült Királyság fegyencgyarmataként alapították meg. Ezért ez a híres Australian day. Ennek tiszteletére Gabi és én elmentünk az Sydney Obszervatóriumba!!! Nagyon érdekes volt. Az egész ahogy megyünk át a Harbour hídon, attól balra található egy nagy dombom, ami az öbölre néz és egy kis kilátó is díszíti. Bár ez a nap nem volt ígéretes abból a szempontból, hogy reggeltől délig esett, zuhogott az eső, de aztán csak elállt és akkor, amikor mi pont bementünk az obszervatóriumba. Ott néhány nagyon nagy felbontású távcsövön megtekintettük a Napot!!! Igaz egy nagy vörös-narancsos gombócot láttunk a lencsébe (20.000 ausztrál dollár volt) és persze egy napkitörésre is felhívta a srác a figyelmünket a bal alsó részen. A nap keretén 5000 fok, a közepén meg 10 millió fok van. UHHHHH na ott hamar megszáradnának a kimosott ruhák! :) Illetve az épület tetején volt egy olyan rúdféle, amelyen egy gömb helyezkedett el és amely a hajósoknak mindig mutatta a pontos időt. Csináltam róla fényképet!

Itt megajándékozott a sors minket egy eredeti, hamisítatlan papír ausztrál zászlóval (darabja 1 dollár). Ez látjátok majd a képeken!! Végül átmentünk a híd másik oldalára, ahol az éppen folyó komp versenyt láthattuk. Meg akkora óceánjárót!!! Hogy ihajj-csujja!! Na azon is volt egy extra large ausztrál zászló!!! Ja közben átviharzottunk egy kis karaoke színpad előtt: na itt Grezsa Zoli és Zita Anya jutott eszünkbe, hogy itt aztán koncertezhettetek volna (hogy kell ezt leírni Istenem???). Voltak is bátor jelentkezők. Hamarosan megint csepegett az eső, így jobbnak láttuk,hogy ha hazamegyünk. Jól is tettük, mert aztán nagyon zuhogott!!

Szombat este megint dolgoztam a Clifforddal: Sydney fesztivál, de most Sydney Opera fesztivál volt a Hyde parkban. Nagyon szép volt!!!! Gyönyörű jelmezek, szép énekek...csodálatos szinfónikusok!!! Kellemes kis élmény volt.

Aztán vasárnap nem kezdődött valami jól, mert a héten a carwash miatt begyulladt a szemem úgy, hogy reggelre nem bírtam kinyitni. Gabi csinált nekem egy kis kamillás borogatás, amitől már szépen gyógyul, bár nagyon fájt és égett egyszerre!!

Szóval vasárnap ünnepelték a kínai kolónia tagjai az újévet itt Sydney-ben. Ennek alkalmából az egész városon átívelő (Town Halltól a George streeten át a Chinatown-ig) sárkány százai és mind a kínai égöv szimbolikus állatai felvonulhattak. Tudjátok olyan sárkányok, ami kb két emberből áll: egy hátul görnyed a jelmez alatt, na ez szép munka lehet és közben táncoljon is, meg egy elől, akik nagyon erősen mozgatja a sárkány fejét!!! Közben meg a tömeghez is ki-kikúsztak a sárkányok, ekkor mi is a tömeggel együtt megsimogattuk a plüss sárkányok fejét, hátha szerencsénk lesz!! Lett is!!!! :)Két órán át tartott a felvonulás: közben népviseletbe öltözött kínai férfiak, nők és gyerekek ünnepeltek egyszerre fülsüketítő zenélés közepette!!! Egyszóval nagyon jó kis élmény volt ez részünkről!!! Nagyon jól éreztük magunkat, igaz két órát álltunk! :)

Most meg készülök a tesztre..fogalmazás 250 szó 40 perc alatt...de megszültem, sőt Gabival el is olvastattam.
Várjuk nagyon a hétvégét: megyünk Salsa fesztiválra!!!

Hát ennyi már, zárul Miki mókatára!

puszi-pacsi

Gabi és Edit

Nos, igen rég írtam, de most ide jutottam és összefoglalom, hogy mi is történt az elmúlt héten.

Megkaptam a sokadik munkámat, ami tulajdonképen autó mosás!Oké, nem egy nőnek való meló, mert azért egy kicsit "piszkos".Az első napot úgy teltl el, hogy 8-től 12-ig egyfolytában nyomtuk Ray-jel, aki a managerem. Fujiról származik, mint ahogy majdnem az itteni összes kollegám, illetve még Indiából.Az indiai managerek hozzállása a fehér nőkhöz, nos hogy is mondjam, más....nem vagyunk igazából egyenrangúak velük...érzem is. Okés ez van, meló az meló, megcsinálom. Ha nem volna Ray, aki egy kb 2 m magas, de 150 kilós srác, aki mindig mosolyog, akkor nem is jönnék. Illetve itt van még Russel és Ligia is: Új-Zélandról és Brazíliából. Lassan hozzászokható a feladat, sőt egy idő után már jó kis barátságok szövődnek. Mit ne mondjak, az első pár napon esett az eső és mi csak ültünk a várakozóban, hogy jöjjenek az autók. Ott hát...nem az a 101%-os tisztaság van...Zita..Anita...ti szerintem sírva elrohantatok volna erről a helyről. Én is majdnem ezt tettem, amikor Pula (egyik munkatársam) elkezdte sütni az édeshúsú halat!!!!! Ennél gusztustalanabb szagot életemben nem éreztem, amelyet még megdobott az egyik ottani munkatársa mosdóból hallatszódó hangja. Itt érkeztem el, hogy igen, hazamegyek döntéshez, de aztán Russellel elbeszélgettünk és maradtam várva, hogy mikor szólítanak autót mosni. Mentünk is és sokáig mostunk. 5-6 óra folyamatában, megállás nélkül. A kezem nagyon "szép" volt utána.

Nem baj, ez is meló, kapunk érte fizetést. Mellette az a jó, hogy a Cliffordtól is kapok műszakokat, szombat estékre, szombati napi tarifával. A Sydney fesztiválnak köszönhetően minden szombaton a The Domain-nen kapok shifteket, ahol egytől egyig nagyon fontos VIP személyeket szolgálunk ki, kezdve a kínai nagykövetség embereitől... A múlt héten Craig, egyik managere a kliensnek kért, hogy kérdezzem meg a kínai delegációtól, hogy mit kérnek inni-enni. Oda is mentem, de épp bemutatkozás folyt (tanultuk, hogy ilyenkor a protokoll nagyon fontos és a "névjegycsere" időszakát nem illdomos megszakítani), amit nem állt szándékomban zaklatni, hogy megkérdezzem, mit kérnek. Csak később mentem oda hozzájuk és persze a kínaiaknak nagy favoritja a COCA-COLA. Hoztam is nekik 2-3 dobozzal, no meg ásványvizet, mert nagyon meleg és fülledt idő volt. A vendégek nagyon kedvesek voltak mind a három műszak alkalmával: igaz az első műszakkor esett az eső, kaptunk is jó kis  Sydney festival feliratos esőkabátot, meg egy csomó kulacsot. Nagyon dizájnos volt!!! Örültem is neki. Az első shift után Daniel, Simone, Heliana és én elmentünk a Hungry Jack-be, ami végül is a Burger King és rendeltek beef menüt. Nem kezdtem el ecsetelni, hogy én miért nem eszem ilyet, csak annyit mondtam, hogy Gabi ott dolgozik és szokott mesélni, hogy mi milyen is ott. :)  A harmadik shift alkalmával pedig Rogerrel ültünk be egy pub-ba és meghívott minket sörre!!! Igaz én nem kértem, de azért jól esett, hogy mindenkit meghívott. Sőt február 28-ra pedig céges összejövetelt szerveztek, amire engem is meghívtak. Lance Wollomollo-i lakásában lesz, ami az öbölre néz egy kegyetlen jó terasszal!! No..akkor lesz ám party és partizás! Ezen az estén Enginnel, Israellel és Eszterrel beszélgettünk jót, sőt röhögtünk. Mert Engin beszólt Eszternek,hogy Juannak nagyon a "melle", mint neki, na most ez nem igazán esett jól Eszternek, ami látszott is, de azért elpoénkodta!!! Engin aztán elnézést kért!! Helyes..gondoltam magamban...

A héten még sikerült megnéznünk a Botanikus kertet: csodálatosabbnál csodálatosabb virágok, fák, bokrok és BAMBUSZ volt látható kb egy Szeged belváros nagyságú területen. Nagyon tetszett a bambusz és ahogy fújta a szél, olyan hangja volt, mintha egy hajón utaznál és az haladna az óceánon. Nyekergett!!De még a Botanikus kert előtt a St Mary's Cathedralt vettük lencsevégre, ahova pont a déli-dél utáni imádkozás alkalmával sikerült megérkeznünk. A rendfenntartó bácsi kérte is, hogy üljünk le egy 5 perce és maradjunk csöndbe. Aztán már újra felkelhettünk és körbe mehettünk. Igazából nagyon "egyszerű" volt a belső kiépítése és díszítése. Kívülről úgy nézett ki, mint a Fogadalmi templomunk Szegeden.

A St. Mary's Cathedral és a Botanikus kert szépsége után megláttam,hogy Free exhibition a New Sout Wales-i Library-ban (könyvtár) és mondtam Gabinak, hogy menjünk be, mert az Antarktisz felfedezéséről szól a kiállítás. Szebbnél szebb térképek (kézzel rajzolt) fogadtak bennünket. Sok-sok fénykép, ahogy pl 1910-es években expedíciókat szerveztek oda, persze mindannyian férfiak voltak, hosszú szakállal. Nagyon érdekes volt, nekem rettenetesen tetszett, hogy ilyen nagyon nagy földrész felfedezéséről láthattunk egy igen érdekes kiállítást (feljegyzések, fotók...levelek...térképek...).

Következő programunk a La Citába vezetett, ahol végre salsázhattunk is!! Annyira hiányzott, hogy azt el sem tudjuk mondani. A terem: két szintes: felső szinten sasla-reggaeton-merenge-funky blokk volt. Kb akkora a hely, mint a Milkában. Lent pedig igazi ÉLŐ zene volt azokkal a számokkal, amiket Laci is szokott játszani a Milkában!! Nagyon jó volt ez az élő zene! Itt azért már nem igazán tudunk megmozdulni sem, mert sokan voltak, de mi és néhány brazil barátunk, akikkel akkor találkoztunk össze és az egész estét együtt töltöttük, beleértve Juniort is, nagyon jót roptunk. Másnapra két vízhólyag lett a lábam nagyujján!! :) De igazán nem bántam meg, sőt. Mondtam Gabinak, hogy majd vasárnap este jön a Dock, majd kedd este meg az Establishment!!! :) Juhuuhhhúú!!!

A héten ünneplik itt a kínai új évet, amivel kapcsolatban még felvonulás is lesz!!!! Nagy sárkány bábukkal meg tüzijátékkal vasárnap (január 29.)este!!! Azt nem hagyjuk ki!! Csütörtök egész nap (január 26.) pedig az Australian Day-t ünnepeljük (Ausztrália napja). Nem unatkozunk. Február 2-5-ig pedig következik a Sydney Salsa Congresszus az nagy olimpiai csarnokban!! Szóóóval égünk a vágytól ám!!!

Most megyek mert még van egy kis házim, meg gyakorolni valóm!!

Szép napot Nektek!!

A képek majd következnek a fb-ra!!

puszi

Gabi & Edit

A múlt héten rekordot döntöttem: ennyi melóm, ennyi különböző melóm rég nem volt!!!

Az órákon végig gráf elemzés volt (oszlop, kör...akármilyen diagram elemzés..), azon túl csütörtökön kezdődött a fagyizással. Jókat nevettünk, persze, Costán...mert tudtam, hogy merre van, mivel ő volt a leghangosabb (COLD DRINKS...kiabálta). Pénteken hívtak, hogy menjek szombaton Clifforddal este shiftezni, mentem. Péntek délután Crystal car wash betanítás volt: Mosmanban, ahol Gabi is dolgozik, nem messze a McDonaldstól!! Aztán rohantam haza, mert este bébiszitterkedtem Gerinél, Antonyra vigyáztam: 5 éves nagyon intelligens kis srác!! Legóztunk, megépítettük élete legnagyobb legó tornyát, látni kellett volna, nagyon boldog volt. Nehéz volt rávennem a fürdésre, de aztán szót fogadott és végre sikerült megfürdetnem! :) Aztán ágyba raktam, kérdeztem, hogy meséljek-e neki, de mondta, hogy nem kell..alukált. Én amíg a szülei haza nem jöttek angoloztam. Nagyon jó kis meló volt. 

Szombaton reggel nyolcra mentem a kocsimosóba: technikája: 90 dollár egy mosás: először jól kiporszívózzák, majd nagy nyomással lemossák, végül jövünk mi (én, a lányok inkább) áttöröljük az autót kívülről, belülről, egy másik lány meg belülről a műszerfalat letakarítja..és rohannunk kell, mert időre kell kész lenni. Nagyon értékes autókat takarítunk (Merci...Audi..BNV...stb.. Lexus, Porshe..stb) Szóval mint a hímes tojás, úgy takarítok. Mondanom sem kell, hogy alig vettem észre és elrepült az idő. 12-kor leadtam a műszakot. Haza rohantam és alvás, majd este rohantam a belvárosba a Hyde Parkba, ahol kb egy kisebb fajta Sziget fesztivál zajlott! Nagyon állat volt és persze nagyon sok ember is!

Itt a Clifforddal volt shiftem: 1200 ember jött a világ minden tájáról! Kegyetlen jó élő zene volt, élő zenekarral: kicsit reggae meg funky..meg Jazz!! wááoww!!! Isteni jó volt, nem bírtad ki,hogy ne táncolj, miközben felszolgáltál! Na aztán jött a meglepi: egy lány annyira be volt mákolva, hogy odajött és megpuszilt...eehh..néztem, hogy mi van (mer hát itt azért vannak azonos neműekhez vonzódók)...mondta: no worry, just I am happy..mondom de jó neked!!! De hagyjál ki a buliból, okay???

Gabinak is kb akkor volt vége a műszakjának, mint nekem és együtt tudtunk haza menni. Hajnal 2-kor végeztünk, de mivel az egész város le volt zárva, így művészet haza jutni!!! De haza jutottunk!! Yee!!! és hajnal négyre mondom haza is jutottunk!

Másnap, vasárnap aztán 12-ig aludtunk. Hívott közben a fagyis Tom, hogy menjek árulni fagyit, de KIPURCANTAM, nem bírtam felkelni, az autó vikszolás kikészített: a bal tenyerem meg belilult, mert fél óráig tartottam mozdulatlanul a tálcámon 10 pohár bort..és bevérzett a bal tenyerem..az ujjam meg meghúzódott vagy mit csinált...derekam a hajolgatástól..nahh..igen ANYU érzetem minden porcikám. Szóval vasárnap csak itthon voltunk és egy rakás filmet megnéztünk (életrajzokat): nagyon élveztem!!!!

Ma hétfő van. Legközelebb pénteken megyek autómosóba, de addigra veszek gumikesztyűt, mert szétmegy a kezem a tisztítástól!!!

Mára ennyit!!

További szép napot!

Gabi és Edit

Nah...Pavlova az....csak elírtam..PAVLOVA!!!!!!

Ma január 3-a van. Kedd és végre már megkezdődött a suli is!

Egy hét volt csak a szünet, de igazából többnek tűnt, mint egy hét nagyon hiányzott a nyüzsi!

És a Barátok is!

De közben azért zajlott az élet!

Gabi a McDonaldsba dolgozott, én meg az Opera Házban!

Tudomásul vettük Gabival, hogy most külön töltjük a szilvesztert, de azért integettünk egymásnak, mert Gabi Cremorne-ban, északi oldala az öbölnek, én meg a Harbour öböl déli oldalán melóztam, így megbeszéltük,hogy akkor integetünk egymásnak. Így is lett.

Szóval a műszakom úgy kezdődött, hogy a Bridge és a Macquire street sarkán taliztunk a többiekkel és Rogerrel, hogy a biztonsági karszalagot ott tegye fel ránk Roger. Aztán mivel le volt zárva a város ezen része, biztonsági őrökkel együtt, akik kísértek minket, megérkeztünk az Opera Házba. Három szinten vártuk a több, mint 1000 vendéget...(aaaah, gondoltam magamban). Nem unatkoztunk, Stuart, a supervisor kiosztotta mindenkinek a feladatát: nekem beverage (ital) és row1 (első sor a kétsoros asztalrengetegből) jutott az este. A vendégek először vacsoráztak, aztán megnézték az előadást, majd utána koktélparti következett. Közben nekünk hál istennek, volt egy kis szünetünk, mert azért 10 órát lenyomni egyszerre nehéz lett volna szünet nélkül.

Addig míg szüneten voltunk, ehettünk is: ami megmaradt, egy kis tonhalat..(nyersen.. íhh nem volt a besztof), meg egy kis marhát...Nekem és Enginnek (török pilóta kollegám) nem jutott sajnos..így narancslével és száraz zsömle jutott....Nem baj.

Második felvonásban nagyon éhesek voltak a vendégek: alig bírtam kivinni a kaját (második műszakban azt kaptam), 2 másodperc és huss elkapkodták a falatkákat. És a legnagyobb ajándék az volt, amikor Stuart megengedte, hogy megnézzük a tüzijátékot!! De jó is volt. Addig gyorsan szétdobáltuk a kaját..had ögyenek! De persze egy másik szinten..egyik ottani lánnyal mentem fel..de nélküle eltévedtem volna a sok öltöző..meg mittomén milyen szobák között. Szóval lóhalálában rohantunk vissza a középső szintre (Glen.Alessandro, Kristina....etc) és mit ad isten, Alessanro (kis homika édes kollegám) ott várt engem spéci narancslével: szóval amibe dobott nekem egy kis pezsgőt is!! És akkor éjfél lett: egy nagyon nagy kijelzőn ott számolt vissza mindenki, kezemben a pezsgős narancs..vagy narancsos pezsgő és ÉJFÉÉÉÉL!! Heepppi nyújjjér! Kiabálta mindenki, Gabinak integettem a másik oldalon, gondolatban neki is boldog új évet kívántam!!!!!! És puszi puszi---heppi heppi...puszi-puszi...

A tűzijáték gyönyörű volt. Először persze volt egy 9 órakor, hogy a gyerekeknek is legyen mit megcsodálniuk, mint ahogy azt megtudtam Johntól, Gabi tanárától. Aztán jött a finálé!

Ahogy az öbölben tombolt mindenki: mozdulni sem lehetett a sok embertől: mindenki az öböl két partján volt...kb szerintem 1 millió ember lehetett, akik várták a parádét. Valaki már reggel óta..olyan nagy koncert előtti tumultus volt!!

Szóval a tüzijáték idején három sorban kivilágított hajók cikáztak át a híd alatt!!! Meg szólt a jó kis zene: AC/DC-től kezdve minden rock zene!!!

Hajnal egyig tartott a meló..aztán Alessandro elcsórt 5 üveg vörös bort és eldöntöttük, hogy utána sem leszünk tétlenek és Alessandro mint a buldózer megpróbált bejutni (velem együtt) a jó kis Opera Ház körüli bulikba sajnos sikertelenül. És akkor fogtuk magunkat és leültünk a padra és ott nyomtuk a jó kis ausztrál Shirazt..hehe....papírpohárból!!! Fantasztisss volt!

Hamar meglett a hatása, majd Glen és Luca is csatlakozott hozzánk a műszakjuk végén, egy órával később. Ja, közben volt egy kaja név újraköltésem: shitake nevezetű kaját egyszerűen shitcake-nek olvastam (ez azt jelenti: shit=szar, cake=torta össze lehet tenni a kettőt). Erre Luca kollegám akkorát nevetett!!! Egy órán keresztül, szóval nesze neked egy kis narancsos pezsgő!

Aztán míg iszogattunk, találkoztam Lenkával és Atsuval: annnnnyira megörültem Nekik!! Ők is nekem és örömittas könnyek közepette boldog új évet kívántunk egymásnak!

Végül Gabit is megvártunk és együtt mentünk haza...ami szintén nem volt egyszerű, mert a város belső része teljesen le volt zárva és elterelték a forgalmat...izgi volt!!! Főleg, hogy már nagyon fáradtak voltunk. Hát így telt el a mi kis szilveszterünk...de jó és felejthetetlen volt!

Aztán a mai napon meg megint valami újat tanultam: szóval mi is az???

Cage: the place where you can store your bird!!! Ezen akkorát nevettünk!!!

Magyarul: ketrec: az a hely, ahol a madaradat tudod tárolni. Kijavított Tony: keep your bird: ahol tartani tudod a madarad!!! Okés...ezt is tudjuk már!!! Ez annyira jó volt és mindenkit megmosolyogtatott!!!

Hát ennyi történt az elmúlt napokban. Péntektől hétfőig nyomtam a melót...Ma kedd van..

Most meg ülök neki a tanulásnak! De jó is lesz már tanulni megint!! Hiányzott!!!

Mindenkinek nagyon boldog új évet kívánunk!!!

puszi

Gabi és Edit

 Végre itt vagyok megint.

Most reggel van, reggel kilenc óra, kortyolgatom a kávémat.

Gabi már hazajött a futásból, én ma nem mentem, mert most regenerálódom. Tegnap voltam, de majd kifújt a gatyámból a szél...a leejtőn ahogy futottam NEM bírtam, sőt még a kontaktlencsét is kifújta a szememből!

Annyira tetszik itt mindenhol van edzőrész: húzódzkodó...meg hasizompadok, meg kar..meg streching padok...stb...szóval itt az edzőterem az utcán van. Nagyon sportosak itt az emberek. Tegnap volt egy kb olyan 60 éves néni..olyan fitt volt, tiszta szálkás izom, biztos ő az edzője Madonnának! :)

Ezen a héten most iskolaszünetünk van, majd csak január 3-án kell majd mennünk újra.

A 25-e karácsony Johnéknál, Gabi tanárjánál, nagyon jó volt! Életem legszebb karácsonya volt!Reggel negyed tízkor találkoztunk a Central train stationnál. Kicsit álmos volt a társaság, de sebaj. Még egy kicsit a karácsony maradékát érezhettük rajtuk! :)

Daniel, Atsu, Keti, Jana, Milán, Renata, Emerson, Gabi és én végre felszálltunk a vonatra és kb 1 és fél órát utaztunk.....Springswood-on szálltunk le, az a Blue Mountain low része.

John jött ki értünk az állomásra, mert onnan még kb 10 perc volt kocsival az út. Ő mindennap, hétfőtől csütörtökig megteszi ezt az utat, egy irányba kb 2 óra az újta (kocsival az állomásig, majd onnan vonattal a suliig), de megértjük,mert csodálatos helyen laknak a feleségével, Mary-Ann-nel. Három szintes nagy házikó, csodálatos kerttel! Meg itt is a madarak: kokaburra..meg papagájok. Ezt még meg kell szoknom, hogy itt nem galambok, hanem papagájok vannak szabadon.

Előétel egy kis mogyoró..meg édesség. Aztán John hál istennek invitált minket egy kis "bushwalkingra" bozótjárásra a Blue Mountainba. Gyönyörű helyen voltunk. Mondta John, hogy vannak itt olyan részek, ahol még ember nem tette be a lábát! Csomó gyíkocskával találkoztunk...ott napozgattak. Közben mindenki egy rakás képet csinált a csoportól..hogy igen jártunk itt is! 

Visszamentünk és már mindenki nagyon éhes volt, John elkezdte sütni a csirkemellet és BBQ kolbászokat. Közben Gabi és én egy kis salsa órát tartottunk, Ramona nagy örömére (brazil lányzó),aki azonnal meg akarta tanulni az alaplépéseket.

Végül az ebéd is kész lett és mindenki megrohamozta a BBQ helyet: sült hagyma sült kolbász..hm...

Aztán jött egy kis zenélés: Daniel elővette a gitárját és jó kis brazil "népzenét" játszott rajta, nagyon jó volt! Keti meg egy kis Beatlest!! Az én örömömre!!!!!Felmentünk Janával Mary-Annhez és eikészítettük a Pavlovát, az ausztrálok tipikus édességét, amelyet egy orosz balerináról neveztek el. Az alapja egy könnyű tojásfehérje-cukor szárított kombinációja, majd arra felvert tejszín és gyümölcs kerül.Szósznak meg egy édes savanyú mártás, nagyon döfi volt! Jana hozott még cheese cake-et is!  Az is nagyon finom volt! Szóval nem volt hiány a jó kajákból.

Aztán még egy kicsit ejtőztünk,majd haza indultunk,mert már csak óránként járt a vonat és kb 1 és fél óra volt az út...haza akartak érni a többiek időben...

De nagyon jó kis karácsony volt ez, sőt még amikor ott készítettük a Pavlovát Mary-Annel Sydney-ben..áááá nagyszerű érzés volt!!!! Közben sztorizgattunk, kinek milyen szokásai vannak otthon. Mary-Annnek nem volt szokatlan ez sok hagyomány,mert Johnnal már körbejárták Európát..és még a magyar kultúrát is ismerik! Szóval nagyon kellemes volt ez a nap!!!!! Mééég..nem akartam hazamenni!!!!!!

Most még ejtőzöm kicsit,aztán megyek dolgozni...

puszi

Gabi és Edit

 Sziasztok!

Most már itt is elérkezett a karácsony ideje és milyen szép strandidő van!!

A héten már nem nagyon tanultunk, na jó hétfőn és kedden, amikor Alan még itt volt. Átkerültem, vagyis átkértem magam az IELTS kurzusra, ami erre az egynyelvű nyelvvizsgára készít fel. Sok feladat, szövegértés..megoldás, levél...stb megválaszolása.

Aztán szerdán már megint Tony Papadopulos vett át minket, mert Alan szabira ment a családjával, vagyis inkább Amerikába (New York, Los Angeles, Washington DC...meg aztán átmennek Kanadába: Quebec, Montreal....) hm..mondtuk neki,hogy nagyon jó lesz neki! Sőt irigyeltük is! 

Szerdán Gabi..csoporttársai Daniel, Atsu...meg én átugrottunk venni olyan mókás mikulás sapkát a csütörtöki nagyon ELSIS-es buliba! Nagyon jópofát találtunk, Gabiról le sem lehetett venni annyira tetszett neki...Csináltunk is pár vicces képet! Fel is rakjuk majd a facebookra! Igaz a címke rajtra maradt, de sebaj! :) Az is látszik rajta.

Majd csütörtökön már igen laza volt a tanítás: mindenki a délutáni kis karácsonyi műsorára készült: Gabiék is..meg mi is. Gabiék a Jingl Bells-et adták elő kis táncikával igen ausztrál stílusban, úgyértem, hogy a szövege egy kicsit átíródott!! de nagyon tetszett nekem!! Sőt, szerintem ők voltak a legjobbak. Mi WHam!-től (George Michael-től) adtuk elő a Last Christmast. Eleinte kicsit shy-ok voltunk, de aztán már nagyon tetszett nekünk az ének és Tina vezetésével énekeltük és még kis szívecskénk is volt, amit ugye legvégén odaadtam Gabinak (mert a szövege úgy van..múlt karácsonykor odaadtam a szívem...én meg odaadtam Gabinak a kis piros papírszívet ....volt ám ujjogás Gabi csoporttársait illetően :) ).

Az este nagyon jó volt: együtt voltunk tanárok-diákok és még két ingyen ital is járt a jegyünkhöz, szóval el voltunk alélva. A Darling Harbourban volt a buli  a Pyrmont Bridge Hotelban. Igaz kicsit szűk volt, de sebaj. Ott legalább megismerhettem Gabi csoporttársait igazából is: Danielt,Kethit, Lenkát...Milánt..Jókat beszélgettünk, meg táncikáltunk. Sajnos salsára nem került sor, pedig adtam Thiagonak zenét! ÁÁ Juniornak is megigértem, sőt ő is kérte,hogy táncoljunk egyet, de nem tudtunk sajnos. Na mindegy...

Így telt mókával és kacagással a csütörtök.

A péntek: szép időre ébredtünk reggel, úgy döntöttünk,hogy megyünk egy kicsit beachelni. El is mentünk a Tamaramára, ami egy picit messzebb van, mint a Bondi Beach..okés pár méterre, de sokkal kisebb és hál istennek szebb is és kevesebben vannak!!! Nagyon tetszett nekünk. Odafele menet csináltunk egy pár képet is, mert ilyen gyönyörű kék színű óceánt nem is láttunk még!! Meg amilyenekre lecsiszolta a víz a köveket!!! Szóval itt szokott Gabi reggelente futni (heeh..reggel 5-kor felkel és fut le a kalappal!) én meg picit később, már amikor felkelt a nap.Gabi szerint csodálatos a napfelkelte, holnap meg is nézzük! és viszünk fényképező gépet is! És akkor ott futsz az óceánparton, sziklás részen, csodálatos hullámok csapdosnak a parton és váltakozóan kék színű az óceán!! Hihetetlen a látvány!!! Csináltunk ám képet!!!

Írtunk is karácsonyi üdvözletet a homokba, amiről képet is készítettünk! Nagyon állat lett! Az egyik ausztrál srác megkérdezte, hogy milyen nyelven van ez én meg mondtam, hogy magyar...nagyon tetszett neki!! :) Aranyos volt!

Itt süttettük a hasunkat kb 2 óráig..Gabi le is égett..meee nem kente be magát azonnal, pedig mondtam, hogy KENJE BE MAGÁÁÁÁT, DE NEEEEEM! Most kicsi rák lett belőle! 

Jó nagy hullámok csapdosták a partot az  életmentők nem is engedtek be minket, csak a szörfösöket. Sebaj a partról is nagyon szép volt minden! és nagyon nyugodt! De jó is volt!

Aztán hazajöttünk, mert Mirella már készítette a karácsonyi kajcsit! Hmmm...ilyen finomakat!!! Nagyon ügyes volt és nagyon fincsi is!!! Husi, sali..édes krumpli..nyami-nyami!!! Vendégek is jöttek!!!! Végül elfogyasztottuk a vacsit és megajándékoztuk egymást! Miri nagyon örült az India c.könyvnek, mert januárban oda fog elutazni,de jó is lesz neki!!! Mi meg nagyon dögös parfümöt kaptunk!! Ééén úgy örültem neki!!!

Aztán szépen elbeszélgettünk, majd késő este meg csicsikáltunk...Azért ünnepeltük meg 23-án, mert mindannyian dolgozunk és ezt jobbnak láttuk,ha tegnap ünneplünk.

Ma meg már 11 óra..lassan megyek dolgozni a beach-re fagyit árulok. Ma voltam már futni is az óceán parton, nagyon baba volt!!!! 

lassan be is fejezem..

Holnap megyünk a Blue Mountainra is Gabival, mert az ő tanára meghívott minket (John),hogy menjünk és töltsük ott a boxing dayt!! Megyünk  is és milyen jó lesz!

Addig is MINDENKINEK KEDVES CSALÁDTAGUNKNAK ÉS BARÁTAINAK, MUNKATÁRSUNKNAK NAGYON BOLDOG ÉS BÉKÉS KARÁCSONYI ÜNNEPEKET KÍVÁNUNK!

puszi

Gabi és Edit

Ájájjjáááj...igen picit lemaradtam az írnivalókkal, de hát sok volt a melóm.

De most megpróbálom összefoglalni,hogy hogy is volt az elmúlt két hét történése.

Szóval hétfő...na mi is volt hétfőn. Bementem a Cliffordhoz leadtam az előző heti műszakomat. Találkoztam egy nagyon kedves munkatársammal, Fernandoval, szegény egy kicsit megfázott, de megörültem, hogy pénteken egy helyre osztottak be!!!Yeah! Aztán kaptam szerdára is műszakot. Viszonylag messzire kellett menni, nos Paulo Alvayaroval mentünk, amilyen kicsi perui srác, olyan dinamikusan vezet. Aztán egész végig nyomta a gázt, igaz,hogy picit késésben voltunk, de ugyanakkor "segített" nekünk a mindig jellemző bazi nagy dugó és a silly járókelők! Ahol végül is kilyukadtunk, az kb északra 1 óra autóútra van Bankstownban egy gyorsbiciklis versenypálya (neve: Duncan Gray Velodrome Carysfield roadon). Itt is szokásosan karácsonyi ünnep volt kedves kollegáimmal (Alessandro, Alex, Andi...). De igazából alig vártam, hogy vége legyen. Kinn sütött a nap! :) Végül aztán gyorsan vége lett! Tűztünk haza ezerrel, kocsival, közben meg kiképzést kaptam Paulo-tól az igazi brazil népzenét illetően! Jópofa volt!!! Pörögtünk ezerrel a kocsiban, közben meg néztem a Bankstown környéket: na ott nem szeretnék este csavarogni se egyedül, se csapatostul. Kicsit sok a "nemzetiségi" ott!

Aztán pénteken..változott a műszakom, nem tudtam elmenni a Macquire Parkba, ahova együtt mentünk volna Fernando-val. Na mindegy. Helyette Xenie-vel mentünk egy iparvárosba, ahol Alcon nevezetű egészségiparban tevékenykedő cég tartott rendezvényt az amerikai munkatársainak. Jópofák voltak!!! Beöltöztek vagy manónak, vagy télapónak, vagy angyalkának..a belső teremet átalakították havasa tereppé! Nagyon állat volt! Itt sikerült megkóstolnom egy olyan édességet, hogy uhúúú: roppanós, ropogós fehércsoki kókuszdarabkákkal és kandírozott gyümölccsel. ÚJJ és Pavlovával (ami egy habcsókos, habos gyümölcsös, tejszínhabos tipikus ausztrál édesség). Na csömör ezerrel!

Végül a szervezők felajánlották, hogy csinálhatunk mi a személyzet egy vicces fotósorozatot: tudjátok, mint amikor egy gépbe bedobtok érmét és megcsinálja a képet azonnal, közben meg nagyon vicces hátteret ad hozzá!!!! Nagyon jópofa volt!!

Nos aztán rohantam a második helyre: Museum of Sydney-be. Itt egy jó kis hosszú shift következett egy 10 órás. Na itt össze kellett szednem magam. Kávééé koffein...stb.

Majd jött  Mychelly, brazil lány, de nagyon megszerettem. Vele voltam Mosmanba is együtt. Kérdeztem,hogy hogy örült-e a férje annak a sörnek, amit vitt anno neki, amit "kaptunk". Ez a rendezvény az Eclipse dolgozóinak készült. Na itt aztán volt ám gusztustalan gusztustalanság: a konyha...úhhhööö...levágott csirkeszárny a földön..meg saras csempe..meg eldobott használt anyagtörlőkendők...Anitaaa te szerintem meghaltál volna..na meg a szakács! Akármilyen kézzel nyúlkált a kajákhoz..meg a szagok.. JÉÉZUS! Itt ettem életem első osztrigáját. Na kíváncsi voltam, hogy milyen. Na próbáljuk is. De eeeeeez neeeem..fúújj.....az állaga nagyon olyan, mint egy tál...t.....ny.. na szóval életem első és uccsó osztrigája, no meg a hal????? JÉZUS, soha többet! Végül aztán vége lett ennek is, de nem ez volt életem legjobb shiftje.

Szombaton aztán megint megleptek egy shifttel. Egy zsidó családnál voltam, akinek a lányuk most ünnepelte a 13-id szülinapját, de kb 18-nak kinéztek azokban a ruhákban. Paulával épp azt beszéltük, hogy ha mi ilyen ruhákban jelentünk volna meg, akkor a szüleink kitagadtak volna (13 cm-es magassarkú, fenék alatt érő szoknya...stb...). Szóval volt érdekesség. Ez volt az a meló, amikor a csajok folyamatosan szaladgáltak, hiába próbáltak felnőttnek tűnni,még gyerek viselkedéssel nehéz és rohangáltak föl-alá..közben vigyáznom kellett a tálcámmal, hogy nehogy fellökjenek. Végre vége volt, kaptam egy kis édességet, mert egy egész szoba tele volt az édességükkel, amit a lányzó osztogatott a barátnőinek.Aztán hazamentünk Francescával.

A vasárnap...de jó is volt. Megbeszéltük Gabival,hogy akkor megyünk és megnézzük, ha törik,ha szakad, a Federation Wildlife Parkot (Blacktown), ahol reményeink szerint egzotikus állatokkal találkozhatunk majd. És akkor tényleg: koalát simogattunk és kicsike kengurut is, akinek az erszényében ott volt a picikéje (igazi zsebibaba volt) Nagyon édesek voltak. Sőt még az anyuka koalának is ott volt a hátán a picinye. Majd elolvadtam! De ezen kívül láttunk kb 3m-es krokodilt, meg fehér pávát..akik csak úgy szaladgáltak, ezért volt a park neve: vadvilág park :) Wombat is volt, meg tüskésbőrű állatka, meg tazmán ördög, aki valószínű,hogy a forma1-es világ új versenyzője lesz, mert alig tudtuk lefényképezni, annyi kört tett meg:folyamatosan csak körbe-körbe szaladgált. Csak úgy számoltuk a köröket!!!! De végül feladtuk. Láttunk kígyókat, jellegzetes ausztrál madarakat (pl. kokaburra..). Imádnivalóak voltak a koalák: csináltunk is közös képet velük! :) Jó kis élmény volt.

Szóval ez a Blacktown tele van igazi "feketékkel":nem igazán szeretnék itt sem lakni....nem igazán fehér embernek való hely.

Este még egy olasz házaspár(Bernadett és Adriano) barátunkkal találkoztunk, beültünk egy picit beszélgetni, jó volt egy már sokat látott emberekkel beszélgetünk. Aztán hazamentünk..mert az igazat megvallva az egész napos állatkertes séta kicsit lefárasztott.

Hát mára ennyit....remélem mindent le tudtam írni!!!

Szép napot!

G&E

Na, el sem hiszitek, hogy végre ide jutottam és írok pár sort...

Az igazat megvallva sokat dolgoztunk az elmúlt héten..délelőtt suli, aztán munka...így nem jutott időnk nagyon írni a blogra, de most pótolom a hiányosságom.

Múlt héten sikerült szerdától szombatig dolgoznom..igaz el is fáradtam a végére.

Szerdán az Oveseas Passanger Terminálban dolgoztam (OPT...tengerentúli utasok csarnoka..itt áll meg a hajó és az utasok itt tudnak ki-át-beszállni). Itt is nagyon fontos emberek jelentek meg:  a Westpack nevezetű ausztrál bank dolgozói. Nagyon nagy teremben voltunk és jobbnál jobb zenék szóltak, beleértve a SALSAT is!!! Fuhhúú...de jó volt felszolgálni és top up-polni (utántöltés), miközben ilyen jó kis zenék voltak. Igaz az elején kértek minket Mira és Juan, hogy vigyázzunk a padlóra, mert nagyon sokat kellett nekik fizetniük az utolsó alkalommal, mert nagyon összekarcolódott a padló...szerintem a vendégek miatt és nem a Clifford miatt (3000 AUD-t..nem semmi). Jó is kaják voltak, bár engem most az italokhoz osztottak be. De hamar vége lett a shiftemnek, mert kilenckor mondták, hogy haza mehetek a 11 helyett...na mindegy.

Csütörtökön megint Marta Grwyniakkal voltam, a lengyel lánnyal ő vitt ki Mosmannba, nagyon szép és gazdag öböl és valami páratlan a kilátás az öbölre onnan, ahonnan dolgoztunk! Itt sikerült már kaját felszolgálnom és csentem is párat (gombás kis cake-et..meg húsosat.. :) )) Nem volt kilométer hiányom, mert kb egy domboldalon kellett rohangálnom..füves részen..puszi aki  kitalálta...de végül is edzésben tartott. Kezdtem megnyugodni, hogy laza este lesz ez, de aztán megjelent Roger..Chris és Juan..a  Cliffordtól..mert meghívták őket is. A supervisorom magyar volt, jó fej volt!!! És...hát láttam Rogert, ahogy borozgat..már kezdett jó kedve lenni!! :) Még elfogadott egy kis fehér bort, aztán már csak vizet vittem neki! :) De mindenki jól érezte magát! Élő zene volt, kb olyan, mint a Why not? zenekar zenéje!!! Zita! Nagyon tetszett volna Neked!!!!! :)

Pénteken két shiftem volt: délelőtt a Carriagework-ben dolgoztam (Redfernél van): ez régen vonatszerelvényeket gyártó telep volt, most átalakították a kortárs művészeteknek helyet adó közösségi épületté...az egész loft stílusú épület volt. Nagyon burzsuj!!!! Na itt sikerült a földre ejtenem a tálcámról kb 3 üveg sört!! áá de kellemetlen volt. De mindegy, nem vendégre ment, de az is igaz, hogy nagyon nehéz volt a tálca, sörökkel mindig az!!! Ezen a délelőttön egy művészeti középiskoa végzős tanulói jelentek meg..nem nagyon ihattak, mert velük voltak a szüleik is. Aztán a végén hál istennek nekünk is maradt egy kis kaja!! Nagyon finom minifánkot ettem! Kellett is, mert már golyózott a szemem az éhségtől!!!! Jól telezabáltam magam!!! Végül Anandával és Cristinával átrohantunk a National Maritime Museumhoz, a belvárosba, mert ott folytatódott napunk! Már egy kicsit fáradt voltam, de sebaj...jó volt itt is a team: sok magyarral dolgoztam együtt. Volt pörgés ezerrel. A múzeum előtt van egy "kiállíott" tengeralattjáró, az a neve, hogy Vampire..nem esett le, hogy a kollegáim, mint vempájoroznak, de aztán láttam, hogy a tajáró neve az!! OKÉ! Már tudom. A vendégek: hát igen..fogyasztani azt tudnak, de még mennyi alkoholt!

A konyhában megjelent Jason is, az a nagyon jópofa szakács a a Laissez-Fair-től. Akinek annyi tetkója és aranyfoga van. :)

Itt inkább édességet ettem...de már nagyon nem kívántam, mivel az előző shiften már telettem magam..yessss

Jó lesz odafigyelni az alakra...heeh... :)

Végül Andival leléptünk és kerestük a buszmegállót, alig vártam, hogy hazaérjek, mert 12-től éjfélig melóztam...12 órát egyfolytában..pincérkedni..rohangálni a sörökkel..borokkal...pezsgővel..

Igyekeztem aludni szombat reggel...valamennyire sikerült is! :)

Aztán jött a szombati shift: Royal Hall Industries. Ez nagyon jó volt: az összes olyan kollegám itt volt, akikkel már voltam shiften és nagyon jól éreztem magam velük: Szilvi...Anett..Ági...Alessandro...kis édeske..meg Glen..a másik édeske...jó pár lennének...meg Marta..és Fernando...áá...de jó volt Velük!!!! Még ilyen műszakot Mira lééécike!!!! Kéééérleeek! Akartam fényképet csinálni, de nem jutott idő. Na itt aztán mindent csináltam, igaz, hogy ital felszolgálással bíztak meg, de clearingeltem (összeszedtem a mosatlan poharakat), top up (utántöltés)..és életem első ...és sokadig pezsgőjét is itt bontottam fel!!!! Nagyon vagány volt!!!! Azt hittem gázosabb lesz..de nem volt az. Ezen az estén olyan hölgy vendégek voltak, akik 12 hetes diétán vettek részt..és ugye nem ittak legalább ennyi ideje alkoholt, szóval nekünk meghagyták, hogy nagyon vigyázzunk, hogy nagyon hamar jó kedvük lesz! Okés...de alig volt mivel kiszolgálni őket, mert kb 1000 vendéget vártunk és volt kb 3 rekesz pezsgő..na ez semmi...szóval. ez a szervezők hibája volt...szegény báristák meg alig győzték utántölteni  a jeges rekeszeket itallal. Végül aztán a mosogatóban kötöttem ki, mert poharunk sem volt annyi és nyomulnom kellett a mosogatással. Rekordot döntöttem. Nagyon kafa volt. Nem törtem poharat, más tört, de sikerült belenyúlnom és a jobb kéz gyűrűs ujját teljesen felvágta és ömlött a vér...na mindegy ez már este tíz után volt és akkorra már úgyis vége volt a kiszolgálásnak, már csak a takarítás maradt.

Kár, hogy vége lett, de nagyon élveztem, mert azokkal dolgoztam, akiket szeretek!! Más így dolgozni! Nagyon jó!!!! :)

Aztán Glennel még beszélgettünk. Életem első beszélgetése...OLYAN sráccal.. :) Hát igen..nem semmi a kis édeske. :) Na összehozom őt Alessandróval! :) Aranyosak lennének.

Vasárnap meg sikerült pihennem vééégre. Bár elindultunk VOLNA Gabival kicsit beachelni..hát nem beborult, meg villámlott hehhe..köszi. Végül elmentünk a Vinnes-be (second-hand shop) a Bronte roadon, aztán haza.

Ma hétfő van. Picit jobb az idő, feladtam a képeslapokat Magyarországra, remélem odaérnek még karácsony előtt!!!

További szép napot Nektek!

puszi

G@E

Na itt vagyok..ide jutottam a gép elé és most megpróbálom az egy hét történéseit leírni...mert volt sok kaland...esemény és történés.

Ugye a hétfőt már leírtam, hogy milyen jó órát tartott Tony.

Kedden képzeljétek el, találtam egy olyan jó kis hirdetést, hogy: naptejet tesztelnek és Gabi és én megkerestük a helyet, hogy részt vegyünk benne. A hátunkat (lapocka alatt a derékig) fogják igénybe venni és némi ellenjuttatás fejében..Életünk legnehezebb melója lesz 4 órát ülni a barnítógépben és olvasni..hah.. :)

Aztán jött a szerda: very very very important bankároknak volt egy nagyon gyönyörű helyen: Blight streeten a 28-ig emeleten. Asszem tériszonyom volt a liftben, mert ÜVEGBŐL volt és minden szintet láttál belülről és a földszintet is és amikor elkezdett emelkedni...ááááá..kicsit gáz volt...Megérkeztünk a szintünkre: csodálatosan szép látvány fogadott minket: mindenhol üveg volt és egész Sydney-t láthattad, pontosabban a Harbour bridget, Opera házat közelről...az öblöt...nagyon gyönyörű volt!!!

Megkaptuk a "szerelésünket" is arra az estére: vicces volt! Fekete csokornyakkendő és valamilyen olyan dixilendes  szalmakalap fekete masnival.... Viccesen néztünk ki benne!! De jópofa volt! Jött a Stix catering (ez egy rendezvényszervező cég, amellyel kapcsolatban van az én cégem) vezetője: kiosztották a feladatokat (kis falatkákat kaptam, szeretem csinálni, csak néha nagyon nehéz a tál) és mondták, hogy nagyon vigyázzunk mindennel, mert MINDEN NAGYON DRÁGA (falatkák, igen..kaviár..osztriga..garnélarák...)az ital..borok, a borospoharak, a kárpit...oké..levegőt vehetünk??? :)

De minden nagyon szép és jó volt. A terasz rész úgy nézett ki, mint egy teljesen nyitott szint gyönyörű növényekkel. Jó kis dixi zenekar volt, táncosok...A bankárok meg nagyon elegánsak, akiket kiszolgáltunk. Csupa drága öltönyben és 90%-ban férfiak!!!! Uh...nem izgultam előtte...áh neeem.

Sajnos nem maradt nekünk semmi sem... mert minden drága volt és el is fogyott sajnos.

Csütörtökön a suliban...szabad napunk volt, mert végül is barbequet terveztünk, de elmaradt az időjárás miatt. Nagyon változó: hol nagyon süt a nap..majd tíz perc múlva, olyan erős szél fúj, hogy kifúj a gatyádból! Aztán meg esik..majd kisüt a nap...és megsülsz a napot..aztán meg fázol...szóóval igzi az időjárás: esernyő és napszemüveg kell mindig és persze meleg pulcsi is! Mert soha nem tudhatod!

És akkor csütörtökön egy bútorboltba mentem, ahol most nagyon nagy leértékelések voltak és nem akármilyen bútorokkal! Csodálatosak szépek és gyönyörűek! És brutál drágák (Domayne a bútorbolt neve). Egy kis kanapé kb 3000 ausztrál dollár (szorozva 210-zel..így kapod meg a magyar forint értékét). De ki sem számolom,mert leesek a székről. Lámpák, kiegészítők..szobrok (huh, Ricsi ha láttad volna: két női meztelen szobor, egyik fekete a másik fehér, egymással szemben, porcelánból...szép volt). Meg minden!!!! Itt sem volt nehéz dolgunk..végül is csak annyi volt a jellemzője ennek az estének, hogy kb olyan 1 órára volt a várostól és az egyik lány, Marta Grzywniak vitt el minket. Lengyel lány és nagyon szép!! Opelje volt..nyitott tetős. Ahogy vártuk a megállóban...néztem, hogy mikor jön..kerestem a villám jelet, de itt képzeljétek,hogy nem villám a jele az autónak, hanem oroszlán, mint Angilában! Ez is új volt nekem.

Mikor aztán végeztünk, elindultunk és robogtunk haza Carinbaghből.Botany bay (öböl) és Tarent pointon keresztül..túl a reptéren volt ez a rendezvény. Gyönyörű volt Sydney az esti kivilágításban!!! Szólt a rádióban Eric Clapton..igaz fáradtak voltunk, de énekeltünk mindannyian!!!! Jó kis csapat voltunk! Andi (magyar lány..vele végig csorgattuk a nyálunkat a bútorok között :)  )meg Marta!!!! Nagyon élveztem!

Ugyanúgy jól sikerült a péntek is: mert Gabi nagyon ügyes volt és sikerült a McDonaldos interjúja!!!!!! Nagyon örült ő is, hogy megvan a melója! Szimpi volt a felvételiztető nő is: Sarah! Szóval egyeztetnek és mehet a munka!!!! Izgatott volt Gabi, én is és sms erejéig tájékoztatott, hogy minden okés! YESSS!!! Ügyi vagy!

Pénteken megint az Sydney Egyetemen voltam felszolgálni. Spanyol est volt. Greg,  a szupervájzorom (kisfőnök) mondta, hogy ha a vendégek kérdezik, hogy mi honnan van (kaja,ital) mondjuk azt, hogy minden spanyol. Mondtam is Gregnek, akkor elfelejthetem a Tecsót???? :) Jót nevetett!!

Megint ugyanazok a vendégek voltak, mint múlt héten pénteken, csak más alkalomból (kár hogy nem láthattam a flamenco táncosokat...) Ilyen piros szalagot kellett viselnünk a derekunkon!!! Vicces volt, mert mindig az utunkba fújta az erős szél. Rájöttem, hogy ilyen rendezvényekre nem szabad éhesen menni....neeem szabad...olyan kaják voltak!! Kagyló...csirekhusi....ott készítették a szemed előtt és az illata!!!!! Olyan nagy kondérba, mint a karácsonyi vásárokon szokták!!! ÁÁÁ! De végén annyi megmaradt, hogy teleettük magunkat és Gabinak is hoztam haza, mert hál istennek tudtam hazahozni!

9-kor végeztünk...valaki csent egy üveg bort és műszak után maradtunk egy páran és együtt megittuk! Nagyon jó kis este lett..mert páran megbeszéltünk, hogy okés menjünk egy kicsit lazítani. Először nem engedtek be engem...mert nem volt nálam semmi fényképes igazolvány...okés megértem a kidobót...aztán mentünk a másikba..ott sem akart a női fél beengedni, de a srác mondta a lánynak: néz már, melóból jöttek (fekete-fehérben voltunk..) engedjük be őket!!! És beengedte el sem hittem!! vááov!!! A város állítólag legolcsóbb helye (3 dollár egy pohár sör)...Jó volt..jókat dumáltunk Fernando és Daniel (kolumbiaiak..részben a salsáról : )  ) meg Christina (szlovák lány) és Glen, ír sráccal. Végül kb olyan 11-12 felé eljöttem és hazarobogtam a busszal.

Szombaton...háát megváltozott a shiftem....mindegy...gondoltam..biztos okkal. És a szupervájzorom magyar volt: Ádám...de jó...örültem neki! Végül kiderült, hogy egy farmra kellett mennünk: 2.30-kor találkoztunk Redfernben. Onnan még két óra volt az út autóval!!! Browral-ba mentünk és végre láthattam az igazi Ausztráliát! Hihetetlen: gondoljatok csak a McLaud lányaira: az a környezet fogadott minket.Mindenhol gyönyörűek karbantartott zöld füves domboldalak, legelésző tehenek...volt két olyan édes, dögönyöznivaló kutya!!!!! Sid és Engy....Egyik nagy, mint Mázlika, másik olyan jellegű kutyus volt, mint Pötty és Jenny-ke...ááá édeseeek voltak. Kb 150 km-re volt a várostól!!! Olyan hegyeken völgyeken mentünk keresztül,hogy csak na!!! Hihetetlen, mint amiket látsz a tévében!!!!

Itt egy nagyon kedves ausztrál család fogadott minket! A lányuknak volt a 21-dik szülinapja! Itt igazán megcsodálhattuk az igazi ausztrál világot a városon kívül. Olyan házuk volt és olyan konyhájuk!!!! ÚÚHHÚÚ, de hát akkor területen lehet is! :) Majdnem 90 fokban jöttük a kocsival..(azééé volt ám zabszem a gatyámban....keményen leejtős volt a terep..itt olyan fenekünk lett volna, ha gyalogoltunk volna :) ).

Alessandro Luizzal azonnal felfedeztük a terepet. Nagyon tetszett nekünk!!! :)

És akkor jött a vászon szalvéta hajtogatás!! JEEEE, ültem az asztalnál, kb 65 főre hajtogattam a szalvétát, a fecskék a fejem felett röpködtek..a farmer nagypapa ott dumcsizott Ádámmal...a kutyák ott puncsoltak a lábamnál...(majd megzabáltam őket :) ) és nagyon jól éreztem magam!!!!!!! Ilyen jól rég nem éreztem magam! Végre olyat csinálok, ami nagyon jól esik! Kedvesek az emberek (kutyák dögönyöznivalók) kaja is készült (jó fej volt a szakács...a bőrén olvasható volt a tetoválószalonok valamennyi figurakészlete...az alsó fogsora fele...aranyból volt...gondoltam HUHH :) ) Nem volt semmi a környezet! Szóval béke és szabacccság vót!!! Alessandroval pörögtünk (nyugi...Ő is OLYAN srác, jó volt az ajakfénye). A kaja!! VÁÁOV: igazi beefsteak. Annyira nem sósan, fűszeresen esznek, mint mi...de sebaj. Nagyon éhesek voltunk már!!! A szakács mondta, hogy egyek pici kanapét, amíg nem volt kész a főmenü: lazac kaviárral...egeen..Megkóstoltam!! Fincsi volt!!

Aztán jött a torta! Pink színű a kedvencem és epres!! Úhhú..abból is benyomtunk a nagy teherautó mögött párat Alessandroval! :) Végén már mozdulni sem bírtunk. Csodálatos volt, ahogy ott dolgoztunk egy félig nyitott lovardafélében és felettünk a csillagos tiszta égbolt!

Aztán elkezdtem filózni..hogy hoppá óvatosan a fény nélküli helyekkel, meg a fűvel..mert itt vannak ám kígyók...meg pókok...meg minden! ÁÁÁÁ...óvatosan közlekedtem.

Végül éjfélkor leléptünk és hajnal kettőre a városba értünk..onnan még egy óra haza busszal....ááá.. nem voltunk fáradtak.... :) De jó volt az este!!! :)

Most vasárnap van..kortyolgatom a kávémat...közben megy a mosógép...és nemsokára megyünk vásárolni..tejet...stb stb...meg készülünk a jövő hétre..angolozunk.

Nagyon jó itt!

Puszilunk Mindenkit!!

Boldog Mikulást!

A mai napon reggel Kerstin helyett egy új tanár fogadott minket: meg is lepődtem. Egy kb 51 és 56 év közötti férfi. Kiderült, hogy csak helyettesíti Kestint. Tony Papadopulos Athénből, ott is és még Rómában is diplomázott. Nagyon szimpatikus férfi, ott tanít a suliban, csak az estin és IELTS kurzust viszi. Kérdeztem, hogy honnan származik. Felírt egy telefonszámot a táblára és mondta, hogy hívjuk fel: felhívtunk. És Zorba szólt belőle. Na akkor Görögország és Athén. Nagyon jól magyarázott, mert ugye Ő is tanulta az angolt (nyelvtant, szókincset...etc) és tudja, hogy mire kell odafigyelni. Mondta,ha tehetjük, akkor írjunk esszéket, leveleket, mert akkor tudod igazán gyakorolni a szókincset, a nyelvtant és akkor tudod igazán jól körbeírni azt, amit szeretnél elmondani.

Jó volt, hogy egy európai tanít minket. Nagyon szépen, választékosan és érhetően beszélt!! Annyira örültem!!!! Nagyon jó volt a mai nap!!! Sokat mesélt a régi görögökről...a polisz szó származásáról, hogy ez a szó már 3000 éves....és sok nyelvben megtalálható.  Mesélt az egyetemi éviről...hogy Rómában csinálta meg az egyik diplomáját...Nagyon élvezte mindenki az óráját.

Aztán sajna vége lett. Sokat tanultunk ezen az órán. Remélem azért tart még órát nekünk.

Délután még vásárolgattunk...illetve elintéztem a RSA (Responsible Service of Alcohol) kártyámat, mert itt mindenhez fényképes igazolvány kell....yes...puszi érte.

Most itthon vagyunk és csokival telezabáltuk magunkat...mozdulni sem tudok..

De holnap is lesz nap!!

Szép estét, mi már tentikélünk!! Itt este 11 óra van...