Sziasztok!
Itt Sydney-ben most nagyon nagyon nagyon meleg van: szinte kánikula.
Humit!!!!
A múlt hétvégén, ahogy vigyáztam Elisara, az idős nénire, amely munkát Susanéktól kaptam, szegénykém rosszul is érezte magát, de szerintem minden fiatalabb, egészséges szervezetű ember is viszonylag rosszul érezte magát. Szóval olyan nyomottnak, bár itt Bondi Junction-on már néha jobb a helyzet, mert itt fúj a szél nem úgy, mint a belvárosban.
Hétfőre aztán egy kis esővel enyhült a meleg, de napközben megint nagyon meleg volt. Hála istennek, annyira nem sültem bele az uniformisba! :) Hétfőn ugyanis a Westfield nagy áruház láncolat nyitott egy újabb egységet és ennek alkalmából kaptam shiftet. A Sydney Tower-ban, vagyis az alap épületben volt az esemény. A tulajdonos szlovák-magyar származású, de nagyon meggazdagodott belőle. A vendégek nagyon aranyosak voltak. Itt azért elég sokan voltunk a Cliffordtól. Végre magyarok is voltak a munkatársaim között :)
Szerdán már egy kicsit nagyobb eseményen vehettünk részt. Történt ugyanis, hogy egy vadi új rögbi stadiont építettek és annak a megnyitóján vehettünk részt. Na ez nem volt semmi és még pólót is kaptunk az egyes csapatok szerencsét hozó állataival és címerével. Ahogy felszolgáltam, ennyi sok HATALMAS NAGY SZÉLES KÉTAJTÓS FÉRFIAKAT!!!!! Szóval nagyon nagy (a szó szoros értelmében) sportolókat ismerhettem meg! Hát, hogy is mondjam, amilyen nagyok voltak, olyan "nyersek" is. Közben egy csomó TV állomás készített interjút a sportolókkal nekem meg ott kellet szambáznom közöttük, szóval lehet benne leszünk a TV-ben'!! Juhhhúú! :)
Csütörtökön egy másik, magán rendezvényen voltunk Haberfielden (jóóó messzire, de egy csodálatos kilátással az öbölre) ketten: Jane és én, no meg Jason a szakács. Itt is történtek érdekes dolgok, úgy értem a kliens egy család volt, akinek volt egy nagyon kedves és szép tolószékes lányuk is, akinek a közlekedéshez a házban be volt szerelve egy lift. Azt használhattuk, hogy a felszereléseinket szállíthassuk. Történt, hogy én beszálltam egyedül, hogy majd felmegyek a harmadikra a garázshoz, hogy lehozzam a maradék cuccok és egyszer csak PUFF megállt, nyekkent egyet a lift és kész. Még előtte nézegettem a címkét, hogy oohó, de jó, ha valaki beragad, akkor innen lehet egy vészhívást kezdeményezni és na tessék, be is ragadtam és most hívhattam a vészközpontot. Nyomtam is a gombot, de nem hallottam semmit, mert kinn hangos volt a zene. Kértem a hölgyet, hogy beszéljen hangosabban, mert nem hallom. Beszélt is: be kellett diktálnom a címet. Oké, de kértem, hogy az itthoniaknak szóljanak, mert benn ragadtam. Mondták nem tudják a telefonszámot. Oké...megnéztem alaposabban a címkét a liftben, rajta volt a telszám, bediktáltam. Aztán már hallották az otthoniak, hogy beragadtam, jött is a házigazda, hogy segítsen. Nagyon megijedtem, hogy elrontottam a liftet, de mondta a házigazda, hogy nem az én hibám. Mondtam, nem vagyok klausztrofóbiás és szerencse, hogy nem a kislányukkal történ meg az eset...huuh... Kérdezték minden okés, kérek-e egy pohár vizet. Mondom jól vagyok, inkább készülődjünk tovább. Jött Jason is a szakács. Ez egy nagyon kis kellemes este volt, nem stresszes, nem kellett megszakadni a munkától sem, még jót beszélgettünk Jasonnal is, közben ehettem egy kicsikét. Viszont jó hosszú shift volt, de nem bántam, mert egy ilyen aranyos családdal és kollegákkal!!! Nem volt gond, sőt még jó visszajelzést is kaptunk Jane-nel!! Ez meg még jobbá tette az egészet. A klienstől és Miratól is jó visszajelzést kaptunk. Ilyenben otthon a munkahelyemen nem részesültem, csak a leb....ban. Na ezért is megérte ez az egész.
Pénteken gondoltunk egyet Gabival, mivel gyönyörű időnk volt, meglátogattuk a Blue Mountaint. Istenem, tényleg kék!!! Két óra vonatozás után meg is érkeztünk kb délben és ahogy kiszálltunk a metróállomáson, olyan igazi ausztrál életbe csöppentünk Katoombaban!! Utcai zenész, de olyan más volt a légkör, mint a nagy Sydney-beli belvárosban. Igaz, az odavezető út is nagyon szép volt, ahogy ott kanyargott a metró (vonat) a hegyek között!!!! :) Végig haladtunk a picike belvárosban, majd megérkeztünk a fő látványossághoz. Itt egy "összkomfortos" jegyet vettünk, amivel kipróbálhattuk Skyway-t (ez egy függő kabin, aminek átlátszó az alja és láthatod, hogy milyen mélyen van a völgy, valamint a vízesés).Majd következett az India Jones-os fogaskerekű, amely a világon a legnagyobb dőlésszögű (52 fok) jó is volt az utazás: olyan volt, mint amikor repülővel süllyedsz lefelé. Izgi volt. Majd körbejártuk az egész körbejárható őserdő egységet, szebbnél szebb fákat és növényeket látva. Hál istennek pókot nem láttunk!!! Viszont megcsodálhattuk a Three Sisters (három nővért). Az egész kb olyan 270 m magasan mozgott. Majd visszafele az őserdős részről Cabelway( libegőszerűség)-jel jöttünk vissza a bázisra. Rengeteget gyalogoltunk és sok szépet láttunk. Innen a kilátás!! Hát egyszerűen fantasztikus volt!!!!!!
Végre ezt is láthattuk!!! Most már a következő kis kirándulásunkat tervezzük, amit még nem tudjuk hova lesz, de majd arról is beszámolok!
puszi
Gabi és Edit
