Hol is kezdjem?
Talán az elején, nem?
A múlt hétre annyira nem kaptam sok műszakot..hu..persze, mert húsvét után voltunk egy héttel. Kaptam egyet...aztán hála Istennek, felhívtak és jócskán kaptam még.
Szerdán Eszter, Petr, Michaela, Bat és én Gosfordba mentünk, kb 110 km-re volt Sydney-től. Az eső irtóra esett, alig láttunk ki a kocsiból. Eszter megkért, hogy navigáljam!! ÉN??!! Sydney-ben?? Nah..izgultam is, de aztán összehoztuk GPS-szel is. A megengedett helyett helyenként alig tudtunk csak 40-nel menni a Pacific Highway-en, sőt néhol víz alatt volt az út teljesen. Szóval paráztunk az autóban, Eszti is, mert ugye ő vezetett. Többiek hátul beszélgettek. Domain-ben voltunk a bútoráruházban. Szép, szép csak unalmas volt. Bár fizettek érte, szóval annyira nem volt rossz :) Hazafelé már nem volt akkora eső, csak víz mindenhol az autópályán. Lassan mentünk megint, nehogy balesetünk legyen, de Eszti nagyon ügyes sofőr volt. Elégedett is volt, mikor hazaértünk.
Csütörtökön aztán meg az utolsó napom volt a suliban. Hááát...nagyon sajnáltam, jól éreztem magam, igaz, néha nagyon unalmasak voltak az órák a sok nyelvtan és száraz anyag miatt, de Cinziával és Aprillel igen jókat beszélgettünk. No, meg Andreaval, bár néha ő túlzásba is vitte a kérdéseit és nem csak én éreztem így ahogy Cinziaval utólag megbeszéltük.
Andrea (srác) Milánóból....huhuu. Volt egy jó kis szóvicce: földrengés angolul: earthcake...eartquake helyett. Aranyos volt..sokáig nevettünk rajta, még az a szerencse, hogy nem vette komolyan! De ez és Alan, a tüneményes tanárunk, mimikáján és jellegzetesen angol humorán hihetetlenül jókat szórakoztunk. Komolyan, akár valami komikus!
Szóval elbúcsúztattak! Andrea, Rakta..Adriano..és Alan. Gabi is eljött. Csináltunk egy-két képet! Nagyon jók lettek. Igazából nem volt időm "búcsúzkodni" sem, mert rohannom kellett melóba a Google office-ba a Star casino felé Pyrmontba. Jól esett, hogy ott voltak, elbúcsúztak tőlem, még Marketa is!! Hihetetlenül jó volt ez a hat hónap!!!!Soha nem feledem majd.
A Google office-ban aztán Paullal, Marcelloval, Marinnal és Lucaval voltunk együtt. Paullal annyit röhögtünk. Persze, mert egy igazi amerikai office volt, ki volt rakva minden édesség és én rákattantam a csokira..mért is ne? Paul meg folyton mondta a nevem, amikor közelítettem a csoki felé, ráadásul jó hangosan: Edit! Mondom nemááá, nem akarom, hogy tudják, hogy én ott zabálom a csokit :)
Alig vártam,hogy hazaérjek. Paullal szépen átsétáltunk a Darling Harbouron, de jó is és szép is volt!!!
Pénteken egy kis pihi következett: Gabira és rám is ránk fért már! Ugyanakkor elmentünk Watson bay-be, arra a részre, ahol a kontinens "nyílt", ahol egyenes út vezetett a nyílt óceán felé! Csodálatos volt a látvány, a világítótoronnyal együtt! Régen, az 1800-as évek vége felé ott volt a régi kikötő, látszott is a sziklákon, hogy úgy voltak "kialakítva, vésve", hogy ott régen tényleg kikötő volt. Érdekes vonalat láttunk a vízben, ami utólag kiderült, hogy ott találkozik a két kontinens...és ott a víz erősen visszaszippantódik a partról a nyílt óceán felé. Szakértők ezt biztos jobban elmagyaráznák :) Félelmetes volt és egyben hihetetlen természeti látvány is!!!
Szombaton aztán esküvő, az utolsó műszakom a Cliffordnál. Hál Istennek nem az Opera házba küldtek!
Szóval Balázs, Eszti, Zsolti, Mantas, Phelipe és Janusszal voltam együtt. Egy fotó stúdióban egy szerb-indonéz esküvőn. Huhhhúú láttam az asztalon voltak átlátszó kapcsos üvegben valami ital...gondoltam eeez csak slugovica lehet, megkérdeztem és azt volt! Kérdeztem, hogy honnan jöttek: mondták Szabadka, Subotica!! Huuu üdvözöltm őket és nagyon meg is örültem nekik. Mondom magyar vagyok (magyarice) jejeje! Szóval volt minden szép és jó: halászlé...yes, meg malacfarok pörkölt, meg nyárson sült két kismalac..mintha disznóvágáson lettem volna! Nagyon otthonos volt! Meg burek is ...ott csücsült az asztalon! Kívánni sem lehetett volna jobb ucsó műszakot! Sőt, a tervezett 4-től 8-ig helyett hajnali kettőig maradtunk.....igen..kicsit megdobva a salary-t! Jupi! Itt aztán nem kellett szégyenlősködni. Hoztunk kaját, mert úgyis kidobták volna! Egy egész cheesecake-ket elraktam Gabinak, meg lasange-t, meg sült csirkét....fügét...nyami-nyami! Gabi örült is neki!!! Én is, hogy örül!
Vasárnap aztán az esős nap miatt otthon maradtam, de kellett is,mert a talpam teljesen kikészült a melóban és a cipőben...no comment.
Hétfő...de vártuk már, ugyanis jegyünk van, volt az Opera házba Gabival Csajkoszvszkij melódiák (Diótörő, Waltzer és Hattyúk tavából) hangzottak fel a Sydney szimfónikusok előadásában. Valami csodálatos volt belülről is a terem és az előadás is!!! Annyira jól éreztük magunkat Gabival! Még esti fotókat is csináltunk az új géppel!!! Nagyon szépek lettek azok is!!! Végre, hihetetlen érzés volt benn ülni a nagy opera teremben. Érződött rajta, hogy a 60-70-es években készült a belő elrendezés miatt! Felejthetetlen élmény marad, az biztos!!!
Tegnap sikerült lefoglalnunk az utat Cairnsbe, ahol majd a Nagy kék korallzátonyt fogjuk megnézni!! Várjuk nagyon..addig is minden jót.
pusz
Gabi és Edit
