El sem hisszük, hogy idáig is eljutottunk, vagyis hogy hazamegyünk.
Ezt azért mondom így, mert szinte hipp-hopp, eltelt ez a 7 hónap. Észre sem vettük és az első egy-két hónap után már kialakult az életünk, a napi, heti rutinunk. Lényegében új életet kezdtünk és most azt is befejeztük. Vissza a régibe...vagy az is új???
Igen csak átalakul az ember értékrendje, miután külföldön töltött huzamosabb időt. Sokat megtapasztal önmagáról, a másikról, a kapcsolatukról. És hihetetlenül sokat tanul is belőle! Ami biztos, hogy magabiztosságot is szerez, elkezd bízni önmagában: igen, 16.000 km-re voltam az otthonomtól és ott is igenis sikerült lábra állni, teljesen idegen környezetben...megtalálni a helyedet és aztán megkeresni azokat a dolgokat, amelyek boldoggá tesznek téged.
Ugyanakkor olyan élményekkel gazdagodsz, amelyeket senki soha el nem vesz tőled. De miért is akarná? :)
Magabiztosabb önkép, határozottabb angol nyelvtudás.
Az utunk..nem volt egyszerű: szoktam is Gabinak mondani, hogy ugye, nem unatkozunk? :) Erre mindig elmosolyodik!
Kezdődött ott,hogy az indulás előtt egy nappal azon izgultunk, hogy beleférjünk abba a 23kg-ot meghaladó, de még a 32 kg-os túlsúly fizetési határba, mert őszintén szólva nem akartuk feladni postán a motyónkat és várni rá még 2 hónapot! Neeeem!
Szépen leméregettük, pár dolgot aztán ott is hagytunk, muszáj volt kidobni. Aztán kijött, hogy mindkettőnk bőröndje alulról súrolta, az ottani mérleg szerint, a 32 kg-ot.
Izgatottak voltunk, hogy akkor hogy lesz a reptéri súlymérés, hány órát kell majd repülnünk, mindent haza tudunk vinni, hogy jutunk ki a reptérre....stb. De végül is jól sikerült minden.
A lakótársunk hazaérkezett és aranyos volt tőle, kivitt kocsival a reptérre, ami nagyon nagy segítség volt, mert annyi nehéz csomagot cígölni!!!!! Hááát...
És akkor itt jött az "adventure", a kaland!! Mért is ne???? :)
Szóval Sydney-ben a reptéren, miközben becsekkoltunk a pultnál, mondja a néni, miután mutattuk neki az online-os repülőjegyünket és kértük,hogy a csomagunkat, akkor csak Frankfurtig küldjék, hogy miért nem Budapestig kérjük?
Mondjuk: "mert a Malév megszűnt és a Qantas csak Frankfurtig tud szállítani minket. "
Néni: "...de a Qantas minden ügyfele számára, aki már megvásárolta az e-ticketet, garanciát vállal, hogy hazarepíti és minket majd Frankfurttól a Lufthansa vinne haza és már vasárnap otthon lennénk és nem kéne még egy napot Frankfurtban tölteni és 10 órás éjszakai fuvarban Bp-re "szállítódnunk..."
Mi: ..." MIIIIIII?????!!!...." Hogy ennek hogy megörültünk. Kérdeztük, hogy ez biztos??
Néni: "igen".
Nem haboztunk, Bp-ig kértük a túlsúlyos bőröndjeinket és már mentünk is a biztonsági ellenőrző kapuhoz. Anyut, Gabi szüleit gyorsan hívtuk, hogy Gabi Apukája lemondja a fuvart Bp-re, én meg Anyut, hogy a MÁV-os igazolványomat, ha tudja, hozza fel Bp-re. Szegény Anyut felébresztettük..mert Mo-on ugyanis hajnal 5 óra volt. Nem baj, jó hírrel szolgáltunk.
Alig vártuk a felszállást. Első ízben egy rövidke 8 órás út várt ránk Szingapúrig. Ott egy másfél órás technikai szünet után újra felszállhattunk egy számomra brutálabb 12 órás szakaszra. Végül is sikerült elütni az időt....de hogy a seggem ennyire kockás, karikás...pöttyös..meg háromszög alakú legyen, azt nem gondoltam volna!!! Nem győztünk enni, amiket hoztak, meg filmet nézni, meg részemről aludni.....Volt egy kis monitor, ahol láthattad, hogy melyik kontinens és óceán felett repülsz éppen, hány km-t tett meg a gép, milyen sebességgel..és mindeközben mínusz 56 fok volt odakinn...brrrr....
Első alvás után. 10 óra van hátra, második után 6 óra....aztán már csak 2..és 20 perc!! Jupppéé! Sikerült!!! Megérkeztünk Frankfurtba. Európa...hihetetlen érzés! Végre!!!
Itt még 5-6 órás ücsörgés várt ránk, amiből az első egy óra eltelt azzal, hogy mivel nagyon nagy ez a reptér, London után a második legnagyobb Európában, átmentünk az 1-es terminálból a 2-esbe a kis vonattal. Megkerestük volna azt a transfer desket, amit a néni mondott Sydney-ben..de nem volt..Na, kezdünk izzadni, hogy akkor most hol van a csomag, hogyan megy tovább Bp-re? És miután odamentünk a Lufthansás infós asztalhoz, a néni itt azt közölte, hogy de át a Malév megszűnt és nincs foglalva hely a 12.40-es gépre. Gabi és én egy büdös szót nem szóltunk, egymásra néztünk és éreztem, hogy arra gondol, hogy akkor most kár volt lemondani a fuvart és a szállás foglalást? Néni telefonált a kollegájának, aki a foglalásokat intézte, még szerencse, hogy értettük azt is, mert németül beszélt. A sok-sok "okézás" után kezdünk megnyugodni, hogy jó lesz ez! Végül mondta a néni, hogy rendben vagyunk és odaadta a beszálló kártyát. ÁÁÁÁÁÁÁ EKKORA KÖVET LEESNI!
Boldogan mentünk át a lézeres ajtón és foglaltunk helyet a várakozó helyen...okés ez már rendben van,akkor nemsokára otthon leszünk és már csak másfél óra út választ el Mo-tól!
Gyorsan elrepült az idő, utána meg mi a géppel!! Leszálltunk....
Nah...értek a meglepik....mindenki magyarul beszél...más a levegő is...jó meleg volt.Sydney-hez képest.
Reptérről elbuszoztunk a Ferihegyes vonat állomáshoz. Ahogy szállnánk ki a liftből, előtt inkább, beragadtunk...ááá...40 fok..izzadás...anyázás, jó hangosan, nem érdekel, hogy ki hall, de magyarul! Végül a biztonsági bácsi kiszabadított. Már csak Anyura vártunk. És megérkezett!!! De jó volt látni Anyut!!! :)
Ez után már csak egy laza 3 órás vonatozás várt, amit végig beszéltünk Anyuval, meg mutogattunk, meg meséltük az utazásunk történetét!!
Leszálltunk a vonatról, Gabi Tesójáék aranyosak voltak és kijöttek elénk!! És akkor meg valaki ott nagyban csápol az állomáson!! ZITA, RICSI, ANI ÉS ZOLI! Jaj, de jól esett, hogy kijöttek, annyira megörültem nekik!!!!!!!!!!! puszi puszi puszi!!!! hehe! :)
Majd hazavittek. Apuval is taliztunk, Zsebivel is. Gabi a szüleivel majd kicsit később tud majd talizni, meg Angelikával is.Remélem örülni fognak a meglepinek valamit a többi barátunk is!!!!!!
Hát ennyi...furcsa volt itthon lenni, aludni.
Hiányzott, de az ottani életünk is...legalább is nekem nagyon....remélem még találkozunk a többiekkel, ha nem is Sydney-ben, de az ő saját hazájukban, mert én őket meghívtam hozzánk Mo-ra!!!!
Ennyi...7 hónap Ausztráliban.
Meghódítottuk, de Ausztrália is minket!!!
puszi
Gabi és Edit
