Ez a hét tulajdonképpen egy átlagos hét volt....
Azzal a különbséggel, hogy sikerült összebarátkoznom egy Romániából Olaszországba(Turinba) átköltözött vendéglátós menedzserrel, Teodora Vlaicu és egy macedón lánnyal, Ratkaval. Együt elhatároztuk, hogy óra után elmegyünk együtt komppal Mainly-re és megiszunk egy sört a kikötőben. Meg is ittunk!! Szerintem aki látott minket az azt mondja, hogy úristen!!! Ennyi és ilyen súlyos nőszemélyeket! :) Persze mindezt Teának köszönhetjük, aki mindig hozta a formáját. Órán mindig piszkált, belerajzolt a lapomra, meg bögdösött a tollával...nem fért a bőrébe. Néha azért már fájt, amiket csinált (32 éve hah) és rá kellett szólnom, hogy ez így már nem vicces, nekem legalább is.
Na szóval elhatároztuk, hogy elmegyünk kompozni. Ahogy átértünk megrohamoztuk az Aldit!! Nah..itt vettünk mindent: chipszet..csokit...SZÓTÁRT, mert az olcsó volt!! Aztán jött a sörike. Ahogy így ültünk és pihentünk tanítás után a félig majdnem tűző napon levő asztalunknál, mondtam nekik, hogy "látjátok, el kellett jönnünk a világ másik végéről, hogy itt, mi európaiak találkozzunk!" Jót nevettek és rögtön kértem is autogrammot tőlük a szótáramba!!!!
Aztán fogtuk magunkat és szépen lassan elindultunk haza a komppal. Szép időnk volt, nagyon szép és végre tudtam készíteni fényképet a kompról az egész város tájképéről. Nagyon szép volt!! Azt kell, hogy mondjam. Mert mást úgysem tudok mondani.
A shiftjeimet illetően voltam egy bútorboltban megint bemutatóteremben, hál istennek több volt a magyar kollegám. Szilvivel jót elcsevegtünk, zenéről, ki mit szeret, milyen volt otthon Magyarországon.....Aztán voltam Opera Házban is Juannal. Aranyos volt. De délelőtt meg Abbotshleigh-ben egy nagyon nagyon messzire (másfél óra vonattal) a belvárostól, tulajdonképpen egy lányiskolában, ahol apa és lánya együtt reggelizett. Aranyos szokás szerintem. Aranyosak voltak a vendégek is!! És itt találkoztam életem első NORMÁLIS india kollegával!!!! Na ezt kapjátok ki! Tis-nek hívták, a suprevisorunk meg George Czakó volt. Kérdeztem is, hogy nagyon európai a neve, honnan jött, mondta, hogy Romániából! Yes!!! Össze is barátkoztunk. Ez az iskola nagyon nagyon szép volt!! Huhhhhúú....Ahogy vége lett a shiftnek, indultunk is haza, de úgy gondoltam, hogy ha idejövet kifele oké vettem jegyet a mymulti 1 zónán kívül eső megállókra, de mivel nem volt ellenőrző kapu, nem akartam visszafele venni majdnem 5 dollárért megint. Szóval nagy lazán felszálltunk kollegáimmal a vonatra....ahhh..és itt jött a vicces rész. Nézem, hogy Juraj miért száll le azonnal. Mondom mi van??? Mutatta, hogy ott vannak a rendőrök és ellenőrizték a jegyeket! UUUUUUUF...NOOO, gondoltam magamban és már én is követtem volna Juraj példáját, de sajnos míg ez realizálódott bennem, az ajtó bezáródott....F....gondoltam magamban. Ránéztem kolleganőmre, aki szintén hasonlóan piros volt, mint én. Fogtuk magunkat és célirányosan a vagonok végére kezdünk el rohanni!! Nyitottuk és csuktuk, nyitottuk és csuktuk a szerelvények közötti ajtókat!!!!! Aztán elérkeztünk az utolsóhoz, ahonnan már nem tudtunk többet nyitni-csunki. Már csak az maradt, hogy érjük el a következő megállót büntetés nélkül. Lestük a rendőröket, de nem jöttek hála istennek!!! Leszálltunk. Megkönnyebbültünk. Aztán mondta Vanessa, aki már régóta itt él, hogy várjuk meg a következőt és azon tuti nem lesznek rendőrök. Mondom oké, csak érjünk el Chastwood-ig, amikortól már érvényes a jegyünk. Megérkezett a vonat,felszálltunk és mentük vele. Elérkeztünk Chastwoodig, majd onnantól meg is nyugodtam. Izgi volt mindenesetre. Aztán mindenki indult hazafele és elváltak útjaink.
Szombaton aztán úgy volt, hogy megyek az Olimpiai Stadiumba dolgozni, de az utolsó pillanatban megváltozott a helyzet, valahova nagyon Észak-Sydney-be kellett mennem, ahol az utolsó járat és komp is elmegy 11 körül, a műszakunk pedig addig tartott. De utólag kiderült, hogy 12, vagyis éjfélig voltunk. Okés...még szerencse, hogy Mira autóval jött és beültünk, elfértünk és elvitt minket a Lane Cove-i megállóba, ahol a Susan Welcome HOme Agency is van. És ott 5 percen belül elértük az utolsó buszt, ami a Queen Victoria Building-be vitt el. MÉg nagy szerencse, mert utána taxit kellett volna fognunk az északi világvégre városrészből!!!
Ezt az egész hajcihőt vasárnap aztán sikerült kipihenni. Ennyi körülbelül.
Azt kell, hogy mondjam, hogy nem unatkozunk!!!!!!
Szép napot!
GAbi és Edit
