Nah, megint haza értünk.

Ma is rengeteget gyalogoltunk...áh...és az, hogy gyalogoltunk az ...hogy is mondjam, szóval itt a távolság az TÁVOLSÁG... nagyon nagy ez a város....

Kezdődött onnan a reggel, hogy ohhj, időben elindultunk, vagyis szépen kiléptünk a ház ajtaján. Mondta Pisti, a lakótársunk, hogy van itt egy hölgy, aki mindig akkor jön, amikor sietsz...igen..megtaláltuk. Szerintem megértem itt az embereket, hogy mit mondanak nekem, de ezt a hölgyet nem értettem...nem tudom miért Pet-et keresett (Peter rövidítése), mert itt Pisti lakik... I don't know....(nem tudom). Sorry..mondtam, bemutatkoztunk és rohantunk is tovább. Érdekes, itt metrót vonatnak mondják, ott is megtaláltuk "nagyjából" a feljárati részt, mert minden nap máshol sikerül feljönnünk : ))) Ilyen nagy ez a város!!! Közben finomabbnál finomabb illatok szállnak a levegőben hm...ha majd lesz állásom, bevásárolunk: sushit, meg mindent!!! Egyébként akkor sem kell kétségbe esni, ha fogalmad sincs, hogy mi hol van...odamész egy emberkéhez és szépen megkérdezed: segítenek!!! : ))

Ma a suliban lájtos napunk volt. Tulajdonképpen barbeque-zni szerettünk volna, de nagyon esett az eső, így elmaradt, helyette beszélgettünk picit, majd Giovanni hozott fagyit (Gelato Italiano: ő itt szeretne majd ilyen nagyon finom fagyizót nyitni, és most tanulja hozzá a nyelvet, nagyon jó fej, mindig jó nagyokat köszönünk egymásnak CIAAAOO : )), majd elindultunk volna a Garden of Chinese Friendship (Kínai Barátság Kertje..azt hiszem), de mivel esett az eső és ez szabadtéris látnivaló, ezért inkább beültünk meginni egy finom forrócsokit a barátainkkal, Gabit is elvittem a csoportommal. Nagyon jól éreztük magunkat! Olyan jó volt csevegni egymással és közben nagyon finom belga forrócsokit ittunk. Beszélgettünk arról, hogy ki hogyan szeretné itt elképzelni a jövőjét: José nem szeretne visszamenni Brazíliába, mert itt szeretne új életet kezdeni, Gabriell szintén, csak ő meg Barcelonába nem szeretne visszamenni. Lia svácból jött, ő neki itt van a barátja, ausztrál, még nem tudják hogy lesz, de Lia szeretne itt maradni Chrisszel!! : ) Remélem így lesz!! : ) Kestin is nagyon aranyos, ő is elmesélte az életét!! Szóval közelebb kerültünk itt egymáshoz picikét, aminek nagyon örülök. 

Aztán, ahogy elállt az eső, elindultunk az Australian National Maritime Museum (= Ausztrál Nemzeti Tengerészeti Múzeum), ami ingyenes volt és egy kedves bácsi körbe is vezetett bennünket!!  Megismerhettük itt az ausztrálok történetét, a hajózásukat, volt szó Cook kapitány útjairól és Nelson admirálisról, valamint a skorbutot hogyan győzte le Cook kapitány....volt egy német férfi Oskar Spekt, aki 1930-ban egy kenuval (???) jött el egészem Ausztráliába...na ez azért nagy út volt úgy, hogy nem is tudott úszni és hozzákötözte magát a kenuhoz....hááát???? Nem semmi!! Még angolul sem tudott, de el akart jönni a háborúból!!! Érdekes!! Nagyon szép volt ez a múzeum!!

Majd Gabival megettük az ebédünket (szendvics) és jártuk a várost. Most hazaértünk, vacsiztunk majd megint keresünk még munkát, amit csak lehet. Holnap pedig az Ausztrál Nemzeti Múzeum.

Remélem megint tudtam egy kis érdekességgel szolgálni.

További szép napot! : ))

puszi

Csoportársaimmal a forrócsokit várva

Australian National Maritime Museum