Ezt a hetet már elkezdtem tárgyalni a "még egy kicsi a 18.héthez", de most folytatom, mert sok minden jópofa dolog történt már azóta.
Ma szombat van. Ezen a héten sajnos elég rossz idő volt. Esett..esett..esett..és esik és esik....Mire odaértem bárhova is a nadrágom...zoknim...tiszta víz volt.
Mintha egy kicsit most kiderülne az ég, de már az is elég volna, ha nem esne az eső!!!
A héten kezdődött meg az Európai Filmfesztivál és ennek az alkalmából kaptam két shiftet a Dendy moziban, pont a Cirqulay Quay-en, a Harbourban. Ki voltak rakva azoknak a nemzetiségi filmeknek a zászlajai, amelyek részt vesznek a fesztiválon, többek között a magyar zászló is ott volt. Húúúú milyen jó volt látni és megfogni a zászlónkat!!! Itt nagyon könnyű dolgom volt: Ralp a szakács, nagyon jó fej volt..annyi kaját haza tudtam hozni Gabinak! Ilyen könnyű dolgom az Admirality house óta nem volt. Nagyon kedvesek voltak a vendégek, Európából jöttek!! Kérdezték, honnan jöttem, mert hát az akcentusomon érezni lehetett, hogy nem vagyok tőzsgyökeres ausztrál: mondom Magyarország. Erre az egyik férfi vendég mondta: gulyás...óó..Szegedin gulyás..Kikerekedett a szemem!! Mondom ott születtem, onnan jöttem!! Erre elmosolyodott a pasi!! Huh...a gyökerek...igen!! :)
Nagyon kedves volt a moziban a rendezvényszervező hölgy: Evelyn. Nagyon jó kis shift volt ez!!!!!!
Aztán meg tegnap!!! Jó korán kellett kelni,mert a műszakom reggel 5.30-tól tartott 9.30-ig. Ah.....hajnali 3.30-as kelés. NOOOOH! De igen. Na mindegy. Azt is tudtam,hogy Rogerrel leszünk, mert csütörtökön az irodában kérdezte, hogy megyek-e vele hajnalban..mondom igen. Juj..okés
Szóval kászálódok ki a vonataluljáróból...eső esik....fain..tök jó..meg hideg is volt.
Meglátok egy hatalmas rózsaszín sátort, tele csomó ággyal.....???? Mondom magamban: mi ez????? Aztán kiderült, hogy itt most reggel egy világrekordot akarnak megdönteni, címe: Breakfast in bed (reggeli az ágyban). Egyszerre minimum 250 ember ágyban fogyasszon el reggelit és kávét. Okés...hogy itt mik vannak? Mulatságos volt, meg nagyon jó kis műszak, tulajdonképpen nem kellett megszakadni semmiben sem, csak segíteni a pakolásban. Mondanom sem kell itt már "megint" a kolumbiai barátaimmal voltam...akik végig röhögtettek és nem tudtam normálisan dolgozni. Még a könnyem is kicsordult, amikor elkezdték ecsetelni, hogy itt most lényegében mi is lesz....szóval...igen...le kellett,hogy guggoljak és fogtam az arcom...mert már torzult a nevetéstől.Csak Roger meg ne lásson!! - gondoltam magamban. Kész...Minden magenta rózsaszín volt.
Benne voltunk megint a tévében!!! De jó!!!!! A reggeliket egyszerre kellett kiosztanunk és egyszerre kellett, hogy megkezdjék az emberek! Végül is 250 helyett 289 fővel teljesítették a világrekordot a priceline támogatásával. Érdekes volt és egyben a legjobb, legviccesebb műszakom volt!!! :)
Ma az Oper házban leszünk...jó kis hosszú shift lesz, de nem baj, mert szombati bérrel dolgozunk!!
Gabi szegény majdnem éjféltől hajnali fél hatig lesz, azután meg megy Tony Leunghoz, a bácsihoz. Hosszú lesz szegénynek a napja!!!
Lassan ebédidő...Már fel is porszívóztunk Gabival, ragyog a lakás. Még egy zoknit meg kell, hogy varrjak, aztán meg ebéd.
Most be is fejezem!!
puszi
Gabi és Edit
