Na ez a reggel is igen jól indult....
kezdve onnan, hogy reggel dörzsölöm a csípát a szememből látom, hogy egy AKKOR PÓK VAN A MOSOGATÓBAN!!!!!!!!!!ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! Gondoltam magamban...vagyis majdnem sikítottam, de ugye azt hajnalban nem kéne,mert a többiek még alszanak. Szóval fogtam egy rovarirtót és próbáltam lefújni azt az ÁLLATOT, de elkezdett ugrálni!!! MI??????? Még rám ugrik és tuti a szívinfarktus!!!Kb tenyérnyi nagyságú sötétszürke nagy pók!!!! Istenem!!!! GAbiiiiiiiiiiiiiii segííííííííííts!!!! ÁÁÁ...lassan öntöttem vizet a csészémbe, hogy készítsek instant kávét. Tettem-vette és eltűnt a pók...aaah!!! de hova??????? Padló ellenőrzés...meg minden...zugok....komolyan.
Aztán meg a táskám szakadt ki alul, így hát venni kellett egy újat: nem is csináltunk rossz vásárt: 3,5 dollárért vettem egy olyan jó kis háti táskát, hogy még három különböző kis táska is van hozzá!! Teljesen jó!
De kezdjem már a múlt héttel, mivel a múlt hét is nagyon jó kis hét volt a táncos hétvége óta.
Szerdán a shiftem az Admirality House-ban volt (Kirribillin, az Opera házzal szemben), ez tulajdonképpen a tengernagyon háza, kb olyan volt belülről, mint az Elfújta a szél c. film házainak berendezése és persze minden nagyon régi és értékes volt, kezdve a bútoroktól az evőeszközökig: minden ezüstből és igazi kristályból volt. A tálca, evőeszköz...a kávés kiöntő és teás felszolgáló színtiszta ezüst, a poharak nehéz kristályból készültek, szépek és értékesek. A kilátás pedig a kikötőre irányult. A falakon kezdve az 1800-as évek tengernagyai, olajfestményeknek tűntek. Akiknek pedig felszolgáltam: pl honduraszi nagykövet...és egyéb nagyon fontos emberek, de egyáltalán nem voltak lenézőek!! Sőt, nagyon is kedvesek voltak. Nagyon kis könnyű műszak volt, négy órás.
A másik műszakom egy könyvbemutatóval együtt volt megszervezve. Egy kis üzleti gondolkodásról szóló könyvet mutattak be. Érdekes volt. A szombati shiften pedig a Volkswagen gyárban voltunk, egy új gyár megnyitásáról szólt, csomó vendéggel (VIP) és vásárlókkal. Ekkora igazi nagy autógyárat még életemben nem láttam!!!! Sőt, az a megtiszteltetés ért, hogy perecet árulhattam!! Na milyen jó is volt, csak kár, hogy nem ehettem a perecből... :(
Pénteken Gabi és én kihasználva a szabadnapunkat, végig mentünk a Bondi-Tamarama-Bronte-Cooge beachen. Csodálatos látvány volt, ahogy a kissé erős szél korbácsolja az óceán vizét, hozzá-hozzá csapódik a szilákhoz, közben süt a nap, türkizkék a víz és te ott állsz, ülsz és ebédelsz. Eléggé romantikus volt az egész! Még szerencse, hogy Gabi szólt, hogy kenjem be magam, mert így is azért leégtünk. De ha még egyáltalán nem is kentük volna be magunkat???
Az utunkon láthattunk egy tipikus ausztrál temetőt: persze nem voltak szomorú fűzfák, csak pálmafák és nagyon-nagyon régi sírok a háború előttről és az 1800-as évek végéről. Érdekes, itt nem raknak virágot a sírokra, csak úgy vannak a sírok a földbe sírkővel ellátva, no nem olyan, mint Amerikában a filmekben megszokhattuk, csak olyan kis egyszerű márványtáblák sírkőkerettel. Némelyik azért rendesen megsüllyedt, mert homokköves, óceánpartos részben helyezték el őket.De csodálatosan szép volt a látványuk annak ellenére, hogy temető volt. Jó hosszú volt ez a sétány, kb 6-8 kmt-t gyalogoltunk.
Ezen a héten végre eldőlt, hogy Gabi végre tud vigyázni egy másik kedves és idős bácsira, John-nal a munkák véget ért.
Ma hazajött Mirella, a lakótársunk Indiából, de szegény azt mondta, hogy soha többet nem megy vissza Indiába. Fő indok: higiénia...hiány de nagyon és mindenhol...utcára vizelés..Gangeszba nagy és kis dolog elvégzése...úhhhh....el tudom képzelni. Szóval becsüljük meg mindazt, amink van.
Már ennyi. Most megyek és megfürdetem hab testemet.
puszi
jó éjt
Gabi és Edit
