Gabi & Edit meghódítja Ausztráliát

Good evening!!

Most esetem haza a melóból...black&white-ban vagyok...imádom a pincér melót. Egész héten csak esett az eső...áááhh.

Majd abbahagyja remélem! A héten szerdán voltam a Cliffordtól melózni: a University of Sydney-ben voltam!! Nagyon jó volt! Aranyosak voltak a "vendégeink": idősebb professzorok, tanárok..egyetemi előadók. Kinn volt a nevem a feltűzhető névtáblán és majdnem mindenki megkérdezte, hogy honnan vagyok..Magyarország.Némelyik még néhány magyar szót is mondott: jó estét, üdvözöllek! Nagyon kedvesek voltak és mindent hatszor megköszöntek, ilyen környezetben nem is nehéz mosolyogva felszolgálni! Kanapékat (kis falatkákat) szolgáltam fel...ááh nem voltam éhes közben...uttyan..ááh dehogy....Kardhal...vegetáriánus falatok..meg csirkés-kolbászos falatkák...áááh dehogy..hovvagondolsz...leszakadt a kezem...korgott a gyomrom, de  végén Roger (a FŐNÖK) megengedte, hogy együnk: ennyit és ilyen gyorsan rég nem ettem!! Még nem dolgoztam Rogerrel, ő a tulajdonos, féltem is picit. De aztán minden rendben volt olyannyira, hogy minket kért a következő hétre is az egyetemre!! YESSS! 

Csütörtökön megkaptam a decemberi beosztásom: minden hétvégén dolgozom! Meg majd a hétközben is. December 31-én az Operaházban leszek beosztva!! De jó!

Ma a Town Hall-ban (Városházán) dolgoztam. Nagyon szépen fel volt díszítve! Meg az a sok karácsonyi zene! Meg karácsonyi kaják! Aztaa!!! Megint csorgott a nyálam! Nagyon tetszett. A vendégek a Tanács (Council) tagjai, dolgozói voltak. Fontos és kedves emberek. Volt egy kis beszéd is, meg aboriginal is játszott azon az ausztrál jellegzetes hangszeren! Megint Rogerrel dolgoztam együtt. Nagyon jó vele dolgozni. Pörög és utasításokat ad, de ő is felszolgált: szóval le a kalappal!!! Megint csórtam egy kis kaját Gabinak...mindig próbálok, de nem mondjátok el Rogernak jó??? Léééci!!!!

Most megyek lemosom hab testemet!!!
Jó éjszakát (itt este 22.22 van)

Puszi

Edit

Hm...nem volt egy egyszerű menet a tegnapi: Gabi és én is lejártuk a lábunkat, de nagyon élveztük mindketten! :)

Reggel korán felkeltünk, hogy el tudjunk időben indulni a melóhelyemre: Clifford Wallace - Sydney-ben a Lovaspolo pályán dolgoztam a Cenntenial Park-ban. Nem volt semmi!! Brutálisan nagyon volt a park: kb fél Szeged nagyságú, nem túlzok!!!

Viszont nagyon meleg volt: 10-től dolgoztam 6-ig...először csak 3-ig szolt a shiftem(műszak), de aztán a supervisorom (kis főnöknőm) Mira kért, hogy tudok-e maradni, mondom: sure (persze). Tűző napon....nagyon erős volt a sugárzás, de kentük is magunkat, még a fülünket is,mert az a múltkor leégett a Beachen...ciki volt...hehe.

Kilóméterben nem volt hiányunk. Egy teljesen füves, gyönyörű,nem kiégett, gondosan karban tartott polo pályát képzeljetek el!! Tele szebbnél szebb növényekkel, fákkal és persze lovacskákkal. IGEN, ez a gazdagok sportja...ilyenkor picit megijedek, hogy áá, kemény meló lesz, hogy majd nem lesznek kedvesek, de mindig pozitívan csalódom, mert nagyon kedvesek és mindent megköszönnek. A Clubhouse-ban (klubházban) dolgoztam, végig Dj szórakoztatta a vendégeket! Kaptunk egyenruhát is: fehér lovas polo pólót logoval, narancssárga nagyon dögös napszemüveget...fehér kötényt, hát persze, hogy vörösborral leöntöttem..no comment. Kis műanyag poharakban szolgáltam fel, amit könnyen vitt a szél..és instabil volt..kiömlött.. sebaj. 

Lassan gyülekeztek a vendégek, biztonsági őr vigyázott rájuk, ránk. Nagyon komoly volt! Összebarátkoztam az egyik barista sráccal: Patrick Lengyelországból, ő adogatta nekem a kiszolgálandó italokat. Jó fej volt! Pörögtünk kétezerrel. A suprevisorom is!! Nő létére olyan nehezeket emelt! Le az összes kalappal. Roger a tulajdonos-nagyfőnök is nagyon keményen dolgozott. Le a kalappal! Nemcsak az íróasztal mögül navigált, hanem személyesen is! Aztaa!

Szóval italok-víz felszolgálása volt a feladatom, aztán rágcsa (chips, mogyoró) majd hamburger, csirke..pizza...majd fagyi..Lassan szépen mi is pirosra sültünk a napon, nemcsak a csirke!!! Képzeljetek el egy nagyon meleg napot Szegeden,  erős napsütéssel és sugárzással és semmi széllel! Na ez is ilyen volt. Hosszú fekete gatya, bőr cipő és fekete zokni. Bár lehettünk fehér rövid ujjú pólóban. Na ez jó volt! De annyira meleg volt, hogy a tálca (fém) amin szolgáltam fel szétsütötte a kezem!! ÁÁÁÁÁ. Nem volt semmi.

Így telt el a nap. Mira közben megkért,hogy tudok-e tovább maradni: áá persze. Mert jó ha hosszabb a műszakod, mert az több fizetés. Aztán szedegettem össze a szemetet, mosatlant...Mira kb olyan 4 órakor elküldött enni...már majd összeestem, annyira éhes voltam: be is nyomtam 4 kisebb sonkás-paradicsomos-salátás szendvicset...kevés rágással...úhh...két perc alatt.. no mindegy. Közben kerítettem naptejet, mert csumára leégtem. Meg szerintem napszúrást is kaptam. Mert olyan sapkánk volt, mint a baseball sapka tető nélkül. A műszak végére már csak a lábam vitt mindenhova. Gépiesen csináltam mindent. De aztán tudtam hazavinni egy kis bónuszt: promo anyag volt,ami jól jön a suliban. Meg Gabinak egy nagyon jó kis fehér logós(ló és szám van rajta) pólót! Ricsi-Zita biztos nagyon tetszett volna itt Nektek!! Sok szép ló!!!! :)

Gabinak is nagyon jól telt az estéje: 5-től hajnal egyig dolgozott. Indiai rendezvény volt (270 fővel). 4 asztala volt, darabonként 12-15 fővel. Fejenként senki sem volt könnyebb, mint 120 kiló, még a fiatal lányok sem! Ha abból indulunk ki, hogy kedves indiai barátnőnk otthon,Szegeden enyhén fűszerezte a kaját nekünk és még úgy is nagyon fűszeres volt, akkor itt milyen lehetett az ennivaló!!!! Huhúúúúúúú!!! De Gabi jól érezte magát, igaz kilóméter hiánya nem volt!! :) Pincérkedett: 3 tányért vitt egyszerre, meg ugye nagyon vigyázni kellett, mert nagyon forróak ezek a tányérok!!! Még a hosszú ujjú fekete ingjén keresztül is megsütötte a karját. Élőzene volt, nagyon jó számokkal, fűszoknyás lányokkal és brazil batuka samba dobosok is voltak! Na azt nagyon szeretjük (ilyen dobosok vannak Michael Jackson They don't care about us című számában). Aztán meg tudott állni egy negyed órára enni. Aztán pörgés tovább! Picit nehéz volt megérteni az "indiai" angolt! De fogyasztottak rendesen!!!! :) Még borravalót is kapott. Az egész estén magyarok-szlovákok szolgáltak fel!
Aztán kb háromnegyed háromra haza is ért, vártam haza!

Most vasárnap van és kimostam, majd pakolunk össze, persze, ha megszáradtak a ruhák és költözünk Mirához!!!!!!! :)

Szép napot!

Gabi & Edit
 

Ez a pár nap már megint tartogatott kellemes meglepetéseket nekünk!!!!! :)

Kezdem megismerni Gabi csoporttársait is, nagyon aranyosak Ők is. Kezdjük ott, hogy van egy kb olyan 40 év feletti spanyol anyuka, Fatime, akinek 4 gyereke van..nem semmi, és most beiratkozott az angol tanfolyamra. Angol mellett beszél franciául és olaszul...most az angollal birkózik. Kevesebb sikerrel, mert még annyira nem tud beszélni, de biztos meg fog tanulni.Ott van Daniel is brazíliából, aki szintén nagyon kedves, bankár volt előtte, most meg itt tanul ő is. Furcsa, mert nemcsak a fiúkkal, hanem a lányokkal is kezet fog..ami nekem még szokatlan, de mindig kezet fogok Vele is, mert illetlenség lenne nem kezet fogni Vele. Illetve ott van még Hacu (nem tudom, hogy kellene helyesen írni a nevét, így kiejtés alapján írom le), aki Tokióból jött, 31 éves ő is, de igazán nem látszik rajta, kb olyan 22-nek néz ki.  Ő megtanított, annak ellenére, hogy tényleg tökéletes az angol kiejtése, hogy hogyan kell kiejteni helyesen, "japánul" az angol szavakat, hogy tényleg ne értsd meg őket : )  McDonalds...hát az japános kiejtéssel: mekkadonardu...és a teacher (tanár angoldul) helyesen kiejteve: tíícccsooáá..na szóval itt olyan jókat nevettünk!!! :))

Aztán szerdán volt az első igazi nagy bevetésem a Cliffordnál: Blue Hotel a Woolloomoolloo-nál, kb olyan 100 vendég méghozzá a Qantas Ausztrál Légitársaság dolgozói jöttek el, nagyon fontos emberek: pilóták...alkalmazottak ,főnökök...stb ééés ott volt élőben JOHN TRAVOLTA IS!! ÁÁÁÁ alig hittem a szememnek: két testőr is volt vele!! És én élőben láthattam, igaz melóztam, tele volt a tálcám itallal, de sebaj!!! Nagyon aranyosak a kollegáim is, igaz, hogy minden műszakban más és másokkal leszek együtt, de most legalább párral megismerkedhettem. Nagyon szép a Blue hotel belülről együtt kellett dolgoznunk a hotel pincéreivel. Rafi volt a kliens főnök és a Cliffordos supervisor pedig Lenka, egy gyönyörű szlovák lány. Itt mindenkinek olyan jók a "rezgései". No stressz, van igaz stressz, de itt mindenki jól érzi magát, még te is, amikor 5 kiló van a tálcádon  és nem érzed a nap végére a kezed, csuklód...lábad. Megismertem Barborát, szlovák, Petrut, szlovák, aztán egy török srácot, PILÓTA ááá de jókat beszélgettünk!! Feljött a török-magyar viszály is...igaz az már régen volt...de sebaj!!!! Mondtam én nem vagyok az ellenségeskedések híve!! : ) És képzeljétek, tudta azt az egy mondatot, ami ugyanaz mind a két nyelven: "zsebemben az alma" és mondta is és megértettem!!!! De jó volt!!!! :)) Nemsokára megcsinálja a PPL-t(Privat Pilot Licence: magán pilóta jogosítvány). Cessna gépeket vezet még eddig, de nagy boeing pilóta lesz. Azt mondta, hogy a repülésnél a fel-és leszállás a kritikus, aztán már fenn a robotpilóta vezet.. ehem. Szerencsénk volt, mert mielőtt kezdődött volna a műszak, ehettünk: nagyon finomakat. Husit, krumplichipszfélét, sajtot, salátát...ááááá!! nyammmi!! Kávé, tea...stb. aztán beosztásunknak megfelelően italokat szolgáltam fel. Izgultam, de jó volt. Aranyosak voltak a vendégek is!!! Jól éreztem magam. Megismertem még Jazmint és Kevint Franciaországból...mindenki mindenkinek segített, ez volt a jó!! :)

Végére már jó volt a hangulat a vendégeknél:sok fehér, vörös bor (rosé nincs ááá), sör és martini fogyott.  A végén már vigyázni kellett, mert voltak "jó hangulatban" levő emberek is!!! Nekik már csak vizet szolgáltam fel. Találkoztam egy horvát emberrel is, aki egy angol sráccal volt, aki állítólag stand-up-comedy-s. Szólal elkezdett ott táncikálni, mert mondta, hogy ő majd megmutatja John Travoltának, hogy hogy kell jól táncolni, persze csak viccelt.

Szóval miután lement a nagy hajtás, mindenki segített elpakolni, mi még ehettünk is húsos pitát (Gabinak is hoztam), majd haza. Ez kb délután öttől hajnal negyed kettőig tartott, reggel fél háromra haza is értem, majd másnap suli nyolc harminctól. Igzi volt, az biztos. Beszélgettem egy kolumbiai sráccal, aki a múlt hónapban meg Rowan Atkinsonnal találkozott személyesen a munkája során Sydney-ben. ÁÁÁÁ én is én  is!!! Most meg itt van Barack Obama is Sydney-ben, miután lebonyolított egy találkozót Darwinban. Szóval pörög az élet.

Tegnap sikerült Gabival megnéznünk a leendő munkaadóját: Dr. Dan Morvant, aki 95 éves zsidó sebész, de nem néz ki annyinak.Szellemileg nagyon toppon van, szeretnék én így kinézni 95 évesen!! huhúúú!!! Nagyon szép helyen lakik!!!! Darling pointban, nagyon gazdag rész. Szóval rá kell vigyázni, segítenie. Nagyon szimpatikus a bácsi. Még mai napig nyomon követi a dolgokat, netezik...

Ma meg megyek fagyit árulni a Bondi Beachre, Gabi takarít, holnap megint dolgozunk, pincérkedünk mindketten: Gabi este, én nappal a Lovaspolo pályán, sátras rendezvény.Ezért jó ez a munkahely, mert egy csomó helyre eljutsz, ahova magán úton nem!! Ezért is jelentkeztem ide és felvettek!!! Szóval nagyon elégedett, boldog vagyok!!!!! Nagyon jól érezzük magunkat. Vasárnap költözünk egy nagyon helyes Hölgyhöz, magyar hölgy és vele lakunk egy szintén nagyon szép lakásban!

Mára ennyi most csinálok szendvicset és megyek dolgozni.

További szép napot!

puszi

Gabi és Edit

Sziasztok Kedves Blogolvasók!

Hétvége a pihenéssel telt, mert az elmúlt egy hétben annyit loholtunk: ide ezt venni, oda azt venni, ide ilyen interjúra, oda olyan interjúra...melóban pincérkedéssel Schorbert Norbit és Rubint Rékát megszégyenítő ügyességgel rohangáltam fel-alá bal kezemben tálcával három szintes étteremben, amely tálcán volt egy pezsgős vödör tele jéggel, aztán benne pezsgő, három pezsgős pohár, egy üveg sör és sörös pohár! ÉÉÉs nem ejtettem el!!! Közben égett a zsír és nem csak a konyhában!!! hihi! :))

Háát, most sem volt eseménymentes a hét eleje....szóval ott kezdődött, hogy lemondták az Opera Házban a shiftemet, aztán tegnap bementem és adtak helyette!! Wááoow!!! De jó! Fekete business ing, fekete gatya, fekete bőrcipő, fekete zokni, fekete kötény..pincér tálca...nagyon jó lesz!!!! Woolloomoolloo-ban, jó kis rövid neve van mi?? :)

Aztán már át is mentünk az új helyünkre: elköltözünk egy másik helyre, amely olcsóbb! De még milyen szép!!! Mirellával fogunk együtt lakni: 40-es éveinek a végén járó magyar Hölgy. Nagyon szép lakásunk lesz, Mirella rendezte be: nagyon szép! Régi építésű, de nagyon szép belülről!! ÁÁÁ!!! Bondi Road(Bondi út) ott lesz. Vasárnap költözünk!

Jaj, ma egy brazil srácot tanítottam magyarra: Thiago Torrest! Nagyon jó fej!!! Sötétbarna göndör haj, sötét bőr, sötétbarna szem: és tetoválóművész! Szépek a munkái és nagyon ügyes srác!!! Azt mondta, hogy az a szerencséje, hogy a portugál (anyanyelve) sok hasonló szavakat tartalmaz, mint az angol és ezért könnyen megy neki a tanulás! de kérte is, hogy tanítsam meg csajozni, vagyis mit mondjon a magyar csajoknak. Mondom: olyan szép vagy, mint egy virág...meg hogy meg akarlak jobban ismerni....Ervin másik magyar srác viszont egy csúnyát is tanított neki..azt inkább nem írom le, de nagyon jókat nevettem, ahogy próbálta a magyar nyelvet mondogatni. Jozé, amikor látta  a szótáramat és benne az ékezetes betűket, akkor kikerekedett a szeme, hogy milyen betűk ezek? Mondom ékezetes magánhangzók, csak úgy lesett és nevetett közben...sebaj!!!!

Holnap meg készülök a melóba...most egy kicsit angolozok..

Ja, tegnap itt 35 fok volt (még csak tavasz) de brutálisan nyomott volt a levegő..ÁLLLLLT a levegő. Aztán este egy nagy szélvihar volt, az kivitte a meleget, ma már kellemesebb volt reggel az időjárás.

Búcsúzom!

Vigyázzatok Magatokra!

puszi

Gabi és Edit

Sydney

Nos ez a hetünk is igen zsúfolt.Előre elnézést szeretnék kérni Tőletek, kedves Családtagjaink,Barátaink, hogy ha esetleg nem tudok tényleg írni minél előbb, vagy válaszolni az emailekre. Mindig az eszemben vagytok, csak néha olyan későn esünk haza, hogy nincs erőnk írni.

Nos...jó híreim vannak: Gabinak is nagyon tetszik a csoportja!!! Ezen a héten érkezett egy idősebb hölgy tanuló Spanyolországból,Fatime, én is találkoztam vele, jópofa néni!!!! : ) Hozzánk is jöttek új tanulók!! Thiago Brazíliából, Ervin Mo-ról, Paul Brazíliából, Marcio Japánból, Rafael Brazíliából..szóval sok a brazil, de nem tudnak salsázni... :( Sebaj.

Hétfőn voltam a Cliffornál első állásinterjú, aztán kedden az Appetit-ben, ez nincs messze a Harbour Bridge-től. Mondták jöjjek vissza csütörtökön. Addig legalább lelkiekben felkészülhettem. De addig is kellett, hogy vegyünk nekem fehér Business férfi inget a Cliffordhoz és egy szép bőrcipőt, amiben felszolgálhatok. Először azt hittem könnyű lesz találni ilyen cipőt...De NEEEm. Mivel itt nyár közeledik se női bőr cipő, se fekete mellény...egész délután róttuk a köröket Gabival..(Target, K-mart, ezt itt a helyi óccsó kínai: olcsó is és kínai is..no meg bangladesi áruk vannak). Furcsa, mert már mindenhol karácsonyi díszek vannak és karácsonyi énekek hangzanak. de itt karácsony hó nélkül, MIII???? Furcsa, meg hiányzik, hiányozni is fog hozzá a hó. Pedig aranyosak a díszek a metróban, meg bábuk, ahogy énekelnek. Visszatérve, találtunk egy cipőt, ami pont bőr, talpbetét is van benne, leárazott, csúcs szuper: pont engem várt!!!!! Köszönöm!! Gondoltam magamban!! Megvettük, hozzá a business ingeket is, 38-as volt a legkisebb, ami jó volt rám.

Aztán meg visszamentem csütörtökön reggel 10-re, vagyis tegnap a Cliffordhoz a második interjúra. Okés: fekete-fehér öltözék, egy Cliffordos nyakkendő, fekete bőr cipő. Nos, aztán bejött Lance, aki a felvétellel foglalkozik. Elmondta a lényeges dolgokat, aláírtuk a szerződést...mindent regisztrált, aztán ahogy végeztünk odajött hozzám, nem tudom hogy csinálja, de megjegyezte a nevem...ÓHHHH...ez nekem nagy megtiszteltetés!! Az én nevem?? Aztán jött a nagyfőnök, Roger, hogy menjek ki beszélgetni Velük. Kíváncsi lettem. Az volt a lényeg, hogy mondták, hogy én vagyok most a legtökéletesebben felöltözve, tudnék-e menni azonnal munkába az Elizabeth streetre....MIIII?????? Lefagytam, micsoda? Mert elkéredzkedtem Kerstintől, de azt mondtam visszamegyek, de hát nem utasíthattam ezt vissza. Roger azonnal megkötötte nekem a fekete nyakkendőt, meg a mellényt rám adta és már kísért is...Nos aznap egy falatot sem ettem, nem ittam semmit, mosdóban sem voltam..nos ez ilyen gyorsan megy itt??? Aztán nagy nehezen megtaláltuk a címet, azonnal tálcát nyomtak a kezembe, álljak a folyosón és kínáljam a kedves vendégeket innivalóval. Igazi meleg volt. Egy rákbetegségről szóló konferencián vettünk részt, nagyon nagy emberek voltak és nagyon kedvesek!!! :)) Komoly témákról beszéltek, ahogy oda tudtam figyelni az elődadásokra, miközben felszolgáltam!!! Kettők egy csapásra!! Először innivalót szolgáltam fel, aztán a párommal, Dominikával együtt felszolgáltuk az előételt (közben azt hittem feldobom a talpam olyan éhes volt, meg szomjas...sebaj :) ) .Damjan volt a supervisorom (a főnökömféle..koordinátorom, megmondta, hogy mit hogyan csináljak). Aztán borral kínálni a vendégeket, majd jött a főfogás, majd kávé és leszedni az asztalokat...Ez tartott 11-től délután 3-ig...Már a végére kiesett a szemem az éhségtől..de aztán valahogy elmúlt. Végül volt egy kis időm is és maradt is ki egy kis kaja, két másodperc alatt eltakarítottam a bárányt, meg volt egy kis teasüti. Ez nagy előrelépés, mert az elmúlt két hétben csak vajas kenyéren élünk, hogy tudjunk spórolni. Szegény Gabi már nagyon enne finomat, tudtam is neki elcsenni egy is kaját!!!!! Örült is neki!Aztán ahogy végeztünk a konferencián, rohantam vissza  a Cliffordhoz. Rogerrel megbeszéltük, hogy szombaton meg az Opera Házban leszek felszolgáló!! (VÁÁOVV) Benn lehetek az Opera Házban!! Mekkora szerencse!!! Nagyon tetszett Rogeréknak, hogy azonnal egyenruhába mentem, mondták, hogy már első alkalommal felfigyeltek, hogy igen, ilyen ember kell nekik!! ÁÁÁÁÁ, azt hittem elpirulok, nagyon jól esett, mert el tudjátok képzelni, hogy naponta igen, naponta 50 ember, diák is megfordul náluk!!! És yes, azonnal kaptam is munkát!! Szerződést!! Még a nyugdíjamat is fizetik a béremből!! De jó!!!

Aztán még nincs vége, mert ahogy leadtam itt a shiftet (váltást), rohantam az Appetitbe 5-től este kilencig. Ott Barbara votl a főnök, mindenki olaszul beszélt (óó, kár hogy nem tudok olaszul), de velem angolul beszéltek. A szakácsok viszont Indonéziából érkeztek, jó fejek voltak!! : ) Aztán mint egy aerobik edzésen, föl-le a lépcsőn három tűzforró tányérral a a kezemben, olykor levessel (színültig...óhh yess) rohangáltam az asztalok között. Volt egy magyar lány, Kinga, aki nagyon aranyos volt és segített!!! Hú. Aztán odajött Barbara,hogy menjek vissza ma 6-ra, mert tetszettem neki, szóval itt is jól tudtam teljesíteni.

Ma tehát, Gabinak hála Istennek sikerült egy takarítós melót kapnia egy itteni magyar Hölgy által vezetett cégnél. Most én rohanok egy másik takarítós céghez interjúra, aztán Cliffordhoz a beosztásom miatt ,majd estes az Appetitbe. Pörög az élet!!

Készülődöm is!

Ha meg akarjátok nézni, ennél a cégnél dolgozom:

http://cliffordwallace.com.au/

De még meg kell említsem, hogy kedves Barátaink, Salsa-Banda tagjai hét közben megleptek egy gyönyörű videóval, ajándékként ,ami a legszebb ajándék, amit kaptunk Tőletek! Annyira jó volt nézni a képeket és emlékezni, illetve hallgatni a salsa zenét!! Nagyo-nagyon szépen köszönjük, hogy ezt megkaptuk és örülök, hogy gondoltatok ránk! DE jó lenne itt egy nagy ruedát táncolni!!!!!! Köszönjük szépen!!!!

Sok szerencsét (good luck) !

További szép napot!

Írjatok, hogy mi újság otthon, kedves olvasók!

puszi

G&E

Megint eltelt egy nap. Hazaértünk, de ma is voltak érdekes dolgok, amik történtek velünk.

Szóval..ma jöttek az új hallgatók, mert minden héten van lehetőség arra, hogy csatlakozzanak új hallgatók. Hozzánk jött Maria chiléből, Raffael brazíliából, Marcio japánból. Jó fejek...ma Maria mellé ültem, kerültem, akivel párban kellett dolgozni és a stresszt okozó jelenségekről beszélgettünk...kiderült, hogy Chilében ő építkezési cégnél dolgozott, ami nagyon stresszes volt, illetve, hogy náluk az országukban annyira nem elfogadott, hogy nő dolgozzon, így ebből fakadóan neki is eléggé helyt kellett állnia a munkahelyén. Aztán kiderült, hogy ez a stressz ...meg még más is...beteggé tette: rákja volt...uppsz..ott lefagytam...mondta, hogy kemoterápián vett részt, kihullott az összes haja, ami már szerencsére visszanőtt, és az a jó, annak örül, hogy most már göndör! Mondom látod, egy kis szerencse a szerencsétlenségedben!!!:)) De az igazat megvallva nagyon lefagytam...igen..rák..és meglepően könnyedén tudott beszélni róla.

Aztán hívtak egy jó kis helyről: The Rocks..nem messze van a George streeten, nem messze a Harbour kikötőtől! :)  Yes..de ma meg mentem a Clifford Wallace-hoz interjúra, hogy pincér legyek. Szóval black-white (fekete-fehér ruhában) voltam ma egész nap. Nem mintha az egyetem alatt nem szoktam meg (és untam meg nagyon) ezt a szerelést. Aki járt egyetemre/főiskolára az tudja, milyen érzés...ááá...

Megmutattuk, hogy mit tudunk, vagyis mit nem: :)

Három tányér vitele, borospoharak vitele tálcán, megterít, leszed, két bort visz, bort önt..EZEK AZTÁN NEM IS ECCERŰEK ÁM!!! De én ezt nem is gondoltam, hogy egyszerű...szóval jó kondiban leszünk itt a meló végére!! :)
Nemrég értünk haza..vacsi és most csináljuk a házi feladatot!!!

További szép napot!

puszi

G& E

Pár kép (az előző két bejegyzéshez is kerültek fel képek!!!)

Ha munkát még nem is találtunk, de a kocsit már kiválasztottuk :)

Igaz, hogy vasárnap van, de csak most volt érkezésem, hogy írni tudjak. De ennek is nagyon örülök....

Soooo... lényeg, hogy pénteken reggel korán keltünk, a változatosság kedvéért ( : )) ) melót kerestünk a neten, majd elindultunk, hogy megnézzük az Ausztrál Nemzeti Múzeumot, amelyet az ELSIS-től Natasha mutatott körbe. Előtte még gyorsan bekukucskáltunk a háborús idő és áldozatok emlékére emelt emlékművet, amely nem volt messze a múzeumtól, majd következett a végcélunk. Hát ha ezt Matyi és Zsombi látta volna???? !! :)  Halljátok skacok, nagyon tetszett volna Nektek!! Ez a sok szép, igaz, hogy már nem élő, dinoszaurusz nagyon lebilincselt volna Titeket!! De minket is!!  Lényegében az ausztrál őslakosok világát, életüket, a természettel való kapcsolatukat mutatta be a kiállítás, majd aztán jött a "fehér ember" és tulajdonképpen azt hitte, hogy az aboriginalok (őslakosok) élete nem jó, majd a fehér ember megmutatja, hogy milyen jó a keresztény vallás..Na itt azért már egy kicsit kialakult a véleményem, lehet én vagyok egy kicsit más gondolkodású, mint a hódítók. A bennszülöttek így is boldogak voltak, csak ezt a fehér ember nem így gondolta, nahh...Érdekes. Ma már sajnos kis rezervátumba szorultak vissza, illetve az 1900-as évek elején próbálta a fehér ember egybeolvasztani az "ővéivel" a bennszülötteket, hogy eltűnjenek. De még maradtak hála Istennek.

A történelmi bemutatás után következett Ausztrália különleges tengeri, szárazföldi (inkább sivatagi) és légterének különleges élővilágának a megismerése: krokodil,, aligátor....KÍGYÓK (ÁÁÁÁÁ) aztán meg jöttek a kiállított dinoszauroszok csontvázai: REX, egyéb növényevők!!! Nagyon érdekes látvány volt!!! Gyorsan csináltunk is képeket (igaz, hogy nem lehetett volna vakut használni, deeeee.... ehen.. : ) )) Szóval csináltunk képeket!!! Kenguruk, wombatok, koalák..tazmán "ördög"... persze preparálva.  Majd következett a madár és rovará (áááá) világának bemutatása. Gyönyörű színes madárkák: papagájok, jégmadárfélék...DODO amiről tudjuk, hogy a hódítók a nagy mennyiségű húsa miatt vadászták és emiatt kihalt, flamingók....Dehh, izé, voltak pókok is...na azt messziről elkerültem!!!!!!!

Délután megint melót kerestünk ezerrel, majd feküdtünk is, mert ez az egész napos mászkálás elfáraszt.. szó, mi szó.

Szombaton megint korán keltünk, mert mentem RSA (Responsibel Service of Alcohol- ez egy olyan engedély, amely ahhoz kell, hogy ha te pincér akarsz lenni, akkor ezt a "papírt" meg kell szerezned, mivel alkohollal foglalkozol). Itt egyik csoporttársammal találkoztam össze, a cseh Roberttel. Jókat beszélgettünk. Bírom, mert nem egy ideges típus. Először nem ismertem meg..mondtam is neki: mert hát megborotválkozott : )) Kb úgy néz ki, mint Indiana Johnes : )) Mert úgy is néz ki!! Nem volt egy brutál nehéz vizsga, no ennyi cash-ért !!! : ) Szóval rutinvizsga volt, tanultunk felelősségteljes kiszolgálást, mit kell tenni, ha a vendég már sokat ivott, kinek hova kell szólni, mit hova kell feljegyzetelni (jegyzőkönyvet készíteni...stb).

Majd ez után még elugrottam pár helyre a resuméval (életrajz), meg Gabival vettünk még az itteni "kínaiban" pincér ruhát: fekete gatya, fehér ing...fekete cipő.. de ma még, vasárnap kiegészítettük fekete mellénnyel. Nem volt eccerű, mivel itt egy darab női mellény nem volt, így a LOW-sba (ez egy férfi ruhát árusító bolt, olcsón) találtam kisfiú méretű mellényt. Don't worry, it will fit on you..Jó lesz ez, gondoltuk Gabival és megvásároltuk....Gondoltam most már elég ennyi a jóból és siettünk haza, mert az egyik kedves lakótársunknak, Robinak a szülinapját ünnepeltük egy kis barbeque-val. Haza is értünk, finom illatok szálltak a levegőben. Gyorsan el is kezdtem egy kis "hazait"csinálni: kakaós palacsintát!!!! :) Co-operációban össze is dobtuk Mirellával :))) Do it yourself (csináld magad alapon : ) ). Sikerült még több kedves magyar fiatalt megismernünk!! Ennek még jobban örülök, szóval úgy örülök, mint még soha!!! : )

Most már tentike van...pizsi fenn  van...

jóccakát!!!

puszi

Edit

A múzeumból pár kép:

Remélem, nemsokára egy igazival is találkozunk

Eeeekora halat fogtam :)

A T-Rex fogai között

Nah, megint haza értünk.

Ma is rengeteget gyalogoltunk...áh...és az, hogy gyalogoltunk az ...hogy is mondjam, szóval itt a távolság az TÁVOLSÁG... nagyon nagy ez a város....

Kezdődött onnan a reggel, hogy ohhj, időben elindultunk, vagyis szépen kiléptünk a ház ajtaján. Mondta Pisti, a lakótársunk, hogy van itt egy hölgy, aki mindig akkor jön, amikor sietsz...igen..megtaláltuk. Szerintem megértem itt az embereket, hogy mit mondanak nekem, de ezt a hölgyet nem értettem...nem tudom miért Pet-et keresett (Peter rövidítése), mert itt Pisti lakik... I don't know....(nem tudom). Sorry..mondtam, bemutatkoztunk és rohantunk is tovább. Érdekes, itt metrót vonatnak mondják, ott is megtaláltuk "nagyjából" a feljárati részt, mert minden nap máshol sikerül feljönnünk : ))) Ilyen nagy ez a város!!! Közben finomabbnál finomabb illatok szállnak a levegőben hm...ha majd lesz állásom, bevásárolunk: sushit, meg mindent!!! Egyébként akkor sem kell kétségbe esni, ha fogalmad sincs, hogy mi hol van...odamész egy emberkéhez és szépen megkérdezed: segítenek!!! : ))

Ma a suliban lájtos napunk volt. Tulajdonképpen barbeque-zni szerettünk volna, de nagyon esett az eső, így elmaradt, helyette beszélgettünk picit, majd Giovanni hozott fagyit (Gelato Italiano: ő itt szeretne majd ilyen nagyon finom fagyizót nyitni, és most tanulja hozzá a nyelvet, nagyon jó fej, mindig jó nagyokat köszönünk egymásnak CIAAAOO : )), majd elindultunk volna a Garden of Chinese Friendship (Kínai Barátság Kertje..azt hiszem), de mivel esett az eső és ez szabadtéris látnivaló, ezért inkább beültünk meginni egy finom forrócsokit a barátainkkal, Gabit is elvittem a csoportommal. Nagyon jól éreztük magunkat! Olyan jó volt csevegni egymással és közben nagyon finom belga forrócsokit ittunk. Beszélgettünk arról, hogy ki hogyan szeretné itt elképzelni a jövőjét: José nem szeretne visszamenni Brazíliába, mert itt szeretne új életet kezdeni, Gabriell szintén, csak ő meg Barcelonába nem szeretne visszamenni. Lia svácból jött, ő neki itt van a barátja, ausztrál, még nem tudják hogy lesz, de Lia szeretne itt maradni Chrisszel!! : ) Remélem így lesz!! : ) Kestin is nagyon aranyos, ő is elmesélte az életét!! Szóval közelebb kerültünk itt egymáshoz picikét, aminek nagyon örülök. 

Aztán, ahogy elállt az eső, elindultunk az Australian National Maritime Museum (= Ausztrál Nemzeti Tengerészeti Múzeum), ami ingyenes volt és egy kedves bácsi körbe is vezetett bennünket!!  Megismerhettük itt az ausztrálok történetét, a hajózásukat, volt szó Cook kapitány útjairól és Nelson admirálisról, valamint a skorbutot hogyan győzte le Cook kapitány....volt egy német férfi Oskar Spekt, aki 1930-ban egy kenuval (???) jött el egészem Ausztráliába...na ez azért nagy út volt úgy, hogy nem is tudott úszni és hozzákötözte magát a kenuhoz....hááát???? Nem semmi!! Még angolul sem tudott, de el akart jönni a háborúból!!! Érdekes!! Nagyon szép volt ez a múzeum!!

Majd Gabival megettük az ebédünket (szendvics) és jártuk a várost. Most hazaértünk, vacsiztunk majd megint keresünk még munkát, amit csak lehet. Holnap pedig az Ausztrál Nemzeti Múzeum.

Remélem megint tudtam egy kis érdekességgel szolgálni.

További szép napot! : ))

puszi

Csoportársaimmal a forrócsokit várva

Australian National Maritime Museum

Sziasztok Kedveseim!

Picit felhalmozódott a tennivalónk....munkát keresünk ezerrel!! És mire hazaérünk hullafáradtak vagyunk, majd vacsi és házit csinálunk kétezerrel.

Nagyon jó a suli, a tanárunk, nekem Kerstin, nagyon aranyos és a csoporttársaim. Nagyon sokat nevetünk és bohóckodás az egész óra!!! Paul..szlovák srác, mindig adja az ihletet, én, mi meg vevők vagyunk rá és kész!!! Ojj...ez azt jelenti a mi csoportunkban hangosan, hogy hé, mondani akarok valamit! :)

Ma nagyon tetszett az óra, mert prezentációt kellett tartani egy valamiről (termék, szolgáltatás) és én a salsázást választottam. Mindenkinek nagyon megtetszett és tanítottam is egy kicsit őket!!! Nagyon élvezték ám, főleg Frank a tanár!!! Felcsillant a szeme!!! A másik órán magadról kellett beszélni, család, barátok, időtöltés!! És az is nagyon tetszett! Beszéltem nekik még a salsáról is természetesen!!! Képeket is mutattam nekik a facebookról! Nagyon aranyosak voltak!!! A brazil és spanyol srác azonnal meg is kérdezte, hogy mióta táncolunk! :)

Tegnap megnyitottuk a bankszámlánkat is! Nagyon aranyos és segítőkész volt a hölgy!! Komolyan: itt senki nem stresszes, senki nem türelmetlen, elnézést kér és ha Gabival épp szerencsétlenkedünk, hogy egyikünk a másikról fényképet csináljon, akkor azonnal odajönnek és megkérdik, hogy csinálhatnak-e rólunk!!! Át ögyemmög Őket!! Nagyon sokan csak mosolyognak itt!!! Hihetetlen, van ilyen is??????????? Nem hiszem el!! Tax file number (adószám) is megigénylés alatt van!! De megvan, ez is jön majd a bankkártyával együtt postán!! Ma megkaptunk a student card-unkat!!! Holnap barbeque-zni megyünk, pénteken pedig majd az Ausztráliai Nemzeti Múzeumba!!!Csodálatos lesz majd!! Majd szombaton megyek egy kurzust elvégzek, mert anélkül nem vállalhatsz itt munkát (RSA- responsible service of alcohol), majd hétfőn meghallgatásra megyek az egyik nagy céghez: Clifford Wallace!!! De jó!! Itt szeretnék dolgozni!!

Gabinak is beadjuk a resuméját, pénteken személyesen is elmegyünk együtt és beadjuk a HR-es hölgynek. Ma képzeljétek ahogy benn voltunk egy munkaerő közvetítő cégnél, épp prospektust készítettek és felkértek modellnek, mert Gaboval épp ott voltunk. Szóval ott ültem egy széken, az egyik srác, mintha magyarázna nekem én meg nézem a papírt, amit mutat!!! Szóval az SWCA egyik prospektusában ott leszek itt Sydney-ben, híres vagyooook! :))

Nemrég értünk haza, lakótársunk Robi épp edz, mi meg majd házit csinálunk!!!

Kicsit elfáradtunk.... :) De jól telnek a napjaink, bőven van mit csinálni, de ki is használjuk!!!

További szép napot!!

puszi

G@E

Kedves Olvasók!

Tegnap, vasárnap, nagyon nem történt semmi "különleges". Hál Istennek megismertük a 3.lakótársunkat, mert szegény mindig dolgozott és nem tudtunk összefutni: de tegnap végre három nap után Őt is megismerhettük :) Ennek örömére, mikor már Pisti lakótársunk is felébredt, nekivágtunk délután a Bondi Beach-nek. Felkerekedtünk és olyan jó kis leejtős utcákon keresztül eljutottunk 15 perc sétával az óceánpartra!!! Húhúúúú!! Ott is voltak ám üzletek: sőt turikat is találtunk, de micsoda öröm volt ez nekem! :)

Majd Robiék megálltak Fish & Chips-et venni és enni: itt ettem első tintahalamat!! Azta de nagyon finom volt!!!!! Meg titokban ittunk, mint Ámerikában, igen barna zacskóból az Óceán partján jó kis ausztrál sört, amelynek a kupakja, meg kell, hogy jegyezzem nem olyan, hogy keresned kell a felnyitási lehetőséget egy kukánál, hanem csak simán lepattintod és kész!! Azta, gondoltam ilyen kellene Magyarországra!! Szóval így meghitten négyesben üldögéltünk délután hat órakor az óceánparton zacskóból ittuk a sört és közben tintahalat ettünk!! Szédületes volt!! Aztán visszafele Pistiék egy csomó helyet mutattak, én már nem is tudtam követni: ez nagyon jó kávézó, ez nagyon jó étterem...itt jók a csajok (ez Pisti reszortja, igazi életművész : )  )

Aztán siettünk haza, mert az itthoniak vártak a skype-on!! Anyuval tudtam beszélni, vagyis inkább videón láttam, mert a mikrofon nem jó!! De így is nagyon jót beszélgettünk!! Aztán Gabi tudott a Családjával beszélgetni: na ott meg kép nem volt, de hang igen!!! Jó mi??? :))) Picit izgultunk, hogy milyen lesz a suli.... de aztán másnap....

Szóval ma, október 31-én, hétfőn megkezdődött a suli. Reggel már korán fenn voltunk (6 Óra), hogy időben elkészüljünk és hogy odaérjünk metróval a Town Hall-ba, majd utána a Kent street 545-be!!! A második emeleten volt az információs pult, ahova lift visz fel (egyébként mindenhol nagyjából csak lift van, lefele tudsz vészlépcsőn lejutni). Az infós pulton elkérték az útlevelünket, a COE-nket (Certificaton of Enrollment- igazolása annak, hogy beiratkoztunk) majd utána kaptunk egy kis csomagot. Tovább kellett mennünk a számítógépes terembe, ahol 3 kérdésre kellett válaszolnunk, kitölteni egy infós lapot magunkról, majd a gépen egy 35 kérdésből álló tesztet kellet kitölteni. Ügyes volt Gabi, szépen válaszoltunk a kérdésekre, majd utána Michelle Cowans, az iskola aszisztense jött és interjúztatott minket, hogy honnan jöttünk, miért szeretnénk itt tanulni...stb..stb. Nagyon kedves volt és szépen, érthetően beszélt angolul. Közben ahogy írtuk a tesztet gyöngyörű kilátás nyílott az utcára, ahol egy csomó felhőkarcolót láthattunk!

Majd ezután jött az igazgató Hölgy: Cherie Soto, aki eligazítást tartott egy másik kis terembe nekünk. Bemutatta az iskolát, az infókat, amit egy diáknak érdemes tudni (TAX number, egészség biztosítás..., student card..) Majd bemutatta Danielt, akihez lehet majd menni állás ügyében..workshopokra. Végül Emre Kalafant is megismerhettük, akihez szállás ügyében fordulhatunk. Az igazgatónő nagyon szimpatikus hölgy volt, aki mondta, hogy a szállásintéző férfi le tudja fordítani nekünk, amit kell az anyanyelvünkre: viccesen megkérdezte Cherie (ejtsd Cseri), hogy magyarra is tudja? (nevettünk).

Majd megmutatta Cherie a tűzlépcsőt, és hogy hova visz. Visszamentünk a szobánkba, előtte kiosztotta Cherie, hogy melyikünk milyen csoportban lesz: Gabi pre-intermediate-be (elő-középhaladó, level 3), én az advanced-be (haladó, level 6)-be kerültem. Majd tovább mentünk a csoportunkba. Az én csoportnénim: Kerstin Raybould volt, csoporttársaim: Mich szlovák, Andrea szlovák, Jose svájci, Lia, svájci, Robert cseh, Gabriell Martinez spanyol és van még Paul, aki nem tudott bejönni. Nagyon jól telt az óra: a módbeli segédigéket vettük. Aztán meg jött az ebédszünet: Liaval beszélgettünk, nagyon aranyos és okos lány!! Majd az utolsó óra jött, ahol szavakat tanultunk: Frank tartotta: egy újságcikket darabolt szép a saját nyelveden megkaptad (igen magyarul, de gooogle- féle fordításban, ami nagyon-nagyon vicces és érthetetlen volt pffff ) Alig bírtam lefordítani. Kaptunk házi feladatot is, most az kell csinálnunk!

Voltunk a karriertanácsadáson is, megyek majd csinálok egy RSA (Responsible Service of Alcohol- engedély, hogy alkohollal dolgozhass, mint pincér), hogy jó állást tudjak szerezni, míg Gabinak találunk szintén neki való állást!! :)

Most ettünk és nekiállunk tanulni!!

További szép napot!!

G & E

Kedves Olvasók!

Ma reggel Gabival úgy gondoltuk, hogy nyakunkba vesszük a várost és megnézzük, hogy hova is fogunk iskolába járni, hogy néz ki a belváros és főbb nevezetességeket megtekintjük.

Térkép, könyv, amelyben van térkép: Old South Head Road, ahol lakunk, majd tovább a Grafton streeten. Innen a Wallis st-en voltunk és kerestük nagyon az Oxford st-et a térképen, ami bevisz a városközpontba, de nem találtuk. Hátra fordultam, mert hallom valaki beszél és hozzám, látom, hogy egy mosolygós férfi kérdezi, hogy hova szeretnénk menni, hátha tud segíteni. Hú,de jól esett, mondtam, hogy nagyon kedves és szeretnénk az Oxford st-et megtalálni: mondta OK, jó helyen vagyunk, menjünk tovább és aztán jobbra forduljunk. Nagyon örültem, megköszöntem és mentünk is tovább. Ahogy elértük az Oxford st-et, onnan mentünk tovább a College st-re (st-ez a street-utca rövidítése). Közben mentünk és mentünk és néztük az embereket: itt nincs divat!!! Abszolute! Az az érzése az embernek, hogy vannak emberek, hogy csukott szemmel belenyúlnak a szekrénybe és ami a kezükbe akad, azt felveszik. Húh, némelyik nagyon "érdekesen" nézett ki, de voltak nagyon csinosak is! :) Ahogy sétáltunk olyan nagyon különleges illata van Ausztráliának: van egy apró fehér virágú bokor-féle, amely iszonyatosan finom illatú!! Meg mintha a nők  csak kétféle parfümöt használnának. Elérkeztünk utunk során a Sandringham Gardens (Park)-ba, ahol picit leültünk és gyönyörködtünk a tájban. Itt olyan madarat találtunk: szóval, mintha egy sirályt kereszteznénk egy görbe csőrű valamilyen madárral!! Alig bírtuk lefényképezni, annyira kis fürge volt: el tudjátok képzelni, hogy szaladgáltam fényképezővel, hogy azt a szerencsétlen madarat elkapjam. Viccesen nézhettem ki :)))

Aztán mentünk tovább és lassan megláttuk a nagy felhőkarcolókat!!! Nagyon nagyok voltak!!! Isteniek!!! Egyik szebb, mint a másik! Óriási épületek!!!És egyszer csak megláttuk a felső síneken futó gyorsvasutat!! Nagyon jól nézett ki az is!!! Aztán végig mentünk a Kent st-en, ahova iskolába fogunk járni. Végül elérkeztünk a Harbour hídhoz!!! Picit felhős volt az ég. Hol meleg volt, hol fáztam...

Sikerült megtalálnunk a Harbour hídhoz a felvezető lépcsőket!!! Juhuhhhúú!!! Felmentünk végig mentünk a hídon, közben megláttuk az Operaházat!! Csodálatos látvány volt!!! Lestem, hogy milyen szép volt a kilátás! Aranyosak voltak az emberek is, ahogy mentek felfele a hídra és fényképeztek!! Aztán lassan visszafordultunk és lementünk a hídról. Megnéztük, hogy hogyan is kell elmennünk az Operaházhoz. Tulajdonképpen már az óceán parton voltunk és azon mentünk keresztül. Hála Istennek a nap is kisütött és ahogy lejöttünk a hídról egy nagyon-nagyon káprázatos kirakodó vásáron mentünk keresztül:láttunk csodálatos tengeri kagylóból és cápa fogakból készült ékszereket, láttunk igazi BUMERÁNGOTTTT nagyon szépek voltak. Nah, ha majd lesz rá keretünk, veszünk is!! Meg kis koala macit is (plüss)! Aztán voltak olyan helyek a part mentén, amelyek elég lehangolóak voltak...szóval...igazából picik a magánházak, közel a kerítéshez. Végül elérkeztünk a nagy kikötőhöz, szerencsénkre ott volt benn egy igazi nagy óceánjáró: Pacific Pearl volt a neve (Óceán Gyöngye). Láttuk, ahogy  elindult az a nagyon nagy hajó!! Fúúú!!!! Legvégül az Operaháznál fejeztük be a mai sétánkat, nagyon elfáradtunk, de nagyon szép volt a látvány, megérte!!Ahogy az Operaháznál ültünk, teljesen ráláthattunk a Harbour hídra!!! Fenséges látvány volt!!

Aztán visszamentünk a Wynyardra, ahol a metro megállóban megkerestük, hogy melyik járattal tudunk visszamenni. De nem volt egyszerű, hihetetlen....platform 1, 2, ...meg melyik hova megy, melyik melyiket keresztezi..stb...stb...szóval Gabi hála istennek kigubizta a szálakat és sikerült a Bondi Juction (Bondi részleg)-hoz eljutnunk. Hazaértünk és most már meg is vacsoráztunk!! És most meg írom a blogot. Majd vennünk kell még bérletet, tanulóknak valót és talán térképet és menetrendet!!!

Hirtelen ennyi történ Velünk!! Csináltuk egy pár képet!! Fel is töltünk belőle párat!!

Háttérben a Harbour Bridge:

Útban az Operaház felé:

Kis 'ladik' az öbölben:

Puszilunk Benneteket! 

Vigyázzatok Magatokra!

G & E

Húú, elmondani sem tudom, milyen sok  élményben volt részünk!

Kezdve onnan, hogy elindultunk Ferihegyről, nagyon szép ám a kettes terminál. Aztán megkezdtük a becsekkolást: repjegy nyomtatás, határátkelés, csomagok átvilágítása, összes fénybigyós tartozék levétele, aztán laptop kivétele, majd a kis busszal mentünk a géphez. Picit hideg volt és fújt a szél, de azért nem volt vészes. Felvettem az összes pulcsimat. Gabi még csinált néhány képet a reptéren. Aztán beszálltunk, leültünk, bekapcsoltuk az övünket és felszálltunk: 10.000 m magasan repültünk 1000 km/ sebességgel,kinti hőmérséklet mínusz 62 fok, valamint 836 km-t tettünk meg. A gépen ettünk egy kis szendvicset,aztán már alig telt el az utazási idő már le is szálltunk.

Frankfurt - reptér. Nagyon-nagyon hatalmas és szép reptér! Itt már este háromnegyed nyolc volt. Ott sem volt nagyon jó idő, hideg volt. Leszálltunk és a terminálba mentünk át. Ez egy külső része a reptérnek, ahol le tudtunk ülni. Sötét volt, alig voltak a reptér ezen a részén.

Néha néha egy-egy takarító jött el mellettünk. Összeismerkedtünk egy nagyon aranyos magyar tanítónénivel, aki szintén Sydney-be ment. Vele sétálgattam a terminálban, mert nem akartunk leülni, mert még sokat fogunk úgyis ülni. Itt kolbászoltunk, picit éhes voltam már, no akkor van nálam euró, nézzük mi van az automatákban (mert itt minden üzlet zárva volt). Chips...no jó ettünk egyet Gabival, meg Anyuk maradék utolsó tábláját is megettük. De még azért tudtam volna enni. Ezen a részen már hűvös volt, nagyon fáradtak is voltunk, mert előző este nem nagyon aludtunk az izgalomtól. Vártuk az infóstáblán,hogy jelenjen meg, hogy hova, melyik kapuhoz kell mennünk. Végül is két óra sétikálás után meg is jelent: 2termilál D 8-as kapu. Huh. Akkor már el is indultunk még egy magyar házaspárral, akik a lányukhoz mentek Új-Zélandra. Kiértünk egy csomagkiadó részhez, azon keresztül, majd még egy nagy üzlethelyiségrészen keresztül mentünk, majd megérkeztük a kapuhoz: mondanom sem kell, átvilágítás, fémek levétele megint, megnézték az elektromos eszközeinket, hogy működnek-e. Ott beszállókártyát megkaptuk és helyet foglaltunk. Ott bemondta a hangosbemondó, hogy először a gyerekek, idősek, majd a gépet hátulról töltötték fel..mi a 48 A és B helyen ültünk,nagyjából az elején.Ez egy két emeletes hatalmas gép volt a Qantas gépe!!!! Iszonyat nagy, szárnyanként 4-4 turbina hajtotta!! Szárnyhoz kerültünk, de azért láttunk kifele!!

Hatalmas ez a reptér ott is Frankfurtban! Alig hogy leültünk, már hamarosan befejeződött a beszállás, majd öv becsatol és uzsgyi! Ú, amikor az a nagy gép beindult!!!! Fél óráig kolbászolt a reptéren, míg a kifutóhoz ért. Aztán gyorsított és uccú: mennyi kraft volt benne!! Hatalmas gééép, jó Isten! Felszállás után jött is stuardess, hozott vacsorát, már őszintén szólva éhesek voltunk. Marhát kértünk. Hát egy picit ízelten volt, de sebaj, örültünk ennek is. Aztán egy kis tea, majd lefekvéshez kellett készülnünk: leoltották a lámpákat és amit kaptunk szemellenzőt, azt raktuk fel, hogy a többi pici fény ne süssön a szemünkbe. Szerencsére pont az ablak mellett ültünk!!! Szép volt a kilátás: ahogy felszálltunk és Frankfurt ki volt világítva!!! Gyönyörű sok kis színes fényforgatag!!

Az utazásunk során szerintem egy csomó kaját megettünk: meg ropit, csokit, mentost...forrócsokit. Viszont nem kóstoltuk meg az alkoholokat, valahogy nem kívántuk, meg azért ha rosszul lettünk volna,az gáz lett volna. Gabi filmet nézett,én próbáltam aludni abban a szemellenzőben, mondanom sem kell, nagyon jókat nevettünk, ahogy felvettem, már csak a nagyméretű rózsaszín hajcsavaró hiányzott a fejemről : )))

Aztán sikerült aludnunk,miután itthoni idő szerint hajnal egykor kajáztunk. Kb 7-ig tudtam aludni is. Szegény Gabi nem nagyon, nem az Ő mérete ez a szék, mert olyan, mintha beülnél a volán mögé és annyi a mozgástered!! Gabinak meg hosszú a lába és azért nagyjából aludtunk. Aztán jöttek-keltek a stuardessek: férfiak is voltak!! Nekem ez még új volt.. Volt egy édes kisbaba is előttünk! Azért nem semmi,hogy ilyen nagyon hosszú útra eljöttek a babával!! Telt-múlt az idő és megérkeztünk Szingapurba. Ott nagyon párás volt az idő, esett és ott is sötétedett. Hát igen, ez egy ilyen esti repülés volt, sajnos nem sok mindent láttunk, de a gépen volt egy repülés követő monitor az mutatta, hogy vagyunk, milyen magasan, hány fog van kinn..stb. Frankfurt-Szingapur távolsága (légvonalban) 10.247 km, 11.000 m magasan voltunk és 11 óra hosszat utaztunk.

Aztán magyar idő szerint 9 órakor, szingapúri idő szerint 18 órakor tettük le a lábunkat Szingapúrban. Egy óránk volt az átcsekkolásig, aztán megint fémes cuccok levétele: el sem tudom mondani, hogy hányszor öltöztem-vetkőztem...izgi volt! Ezek a szingapúriak!! Nagyon picik :) Odaálltam az elé a lány elé,aki áttapizott, kb a mellkasom alatt volt! Aztán egy órát vártunk,hogy a gépre szállhassunk. Felszálltunk a felszállókártyával és helyet foglaltunk. Megint vacsi és a pici pihenő jött: ez az út már csak 7 órás volt, 11.000 m magasan és összesen Szingapúr-Sydney távolsága 6.265 km volt. Az út ez idáig rendben is volt, de az utolsó egy-két órában olyan légörvényekben keveredett a gép, hogy csak úgy lestünk. Nagyon rázkódott a fedélzet és be is kellett kötni magunkat. Szóval én kis naív azt hittem,hogy megúszhatjuk galiba nélkül, de jó is volt utána a pilóta megnyugtatott minket,hogy minden okés!! Aztán láttuk, hogy merre is repültünk, melyik óceán felett, például az Indiai óceán felett, még Hyderabadot is láttuk, Hima városát is :) Ahogy repültünk úgy a nappali és éjszakai zónákat repültük át és amikor Sydney felé értünk, akkor a gép farok részénél sötét volt, az orránál pedig világos!!! Nagyon félelmetes volt. Láttuk felkelni a napot, gyönyörű színekkel! És aztán megpillantottuk a partot! A Csendes-óceánt és a Várost!!!! Úristen nagyon szép volt és hatalmas!!! Leszálláshoz készültünk. Magyar idő szerint este kilenckor szálltunk le. Beléptünk, leadtuk a kiszállókártyánkat, megmutattuk a vízumunkat és beléptünk a városba!! Azonnal vettem két sim kártyát, fel is töltöttük pénzzel!!! Aztán irány a taxi, aki tök kényelmesen elvitt minket a szálláshoz.

A szállás gyönyörű: nagyon szép, tágas, két magyar sráccal lakunk, akik közül az egyikkel már össze is barátkoztunk. Itt Sydney-ben nagyon más a levegő: otthon verebek csiripelnek, itt papagájok, otthon tölgyfák, itt pedig pálmafák vannak, csodálatos virágok!! Nagyon finom a levegő illata is!! Megmutatta Pisti, hogy mi hol van a lakásban, hogy működik. Jó nagy terasz részünk is van, még medence is!! Öcséém!!

Lepakoltunk, LEZUHANYOZTUNK!!! De jó volt, aztán Pisti mondta, hogy megnézzük a környéket. Bevásároltunk, megmutatta hol vannak a jó helyek, ahol érdemes vásárolni.

Aztán mondtuk neki,hogy nagyon-nagyon kedves és segítőkész, nagyon örültünk,hogy ideértünk, és hogy itt lakhatunk. Gabi már segített is Neki autót tolni, mert lemerült az aksija!! Furcsa, hogy itt minden jobb kormányos és automata váltós Jézuuss!!! Gyönyörű parkok is vannak!! De mekkorák, mindenhol futkároznak az emberek!!!

Nemrég lefeküdtünk aludni, mert már beszélni nem bírtuk a fáradságtól!! Ennyire rég voltunk K.O.-k!!! Aztán most felkeltünk, mert annyira izgultam, hogy mindent le szerettem volna írni a blogra!!!

Csináltunk fényképeket is Gabi mobiljával, mert én Frankfurtban csináltam a fényképezővel, de odajött a biztonsági őr és kitöröltette velem.Na bumm...

Most zárom soraimat, hamarosan lepihenünk. Itt már teljesen besötétedett!!!

Szép napot kívánunk Mindenkinek!!

puszi

G és E

Szerk: pár kép az útról 

Ketten a Szingapúri reptéren

A gép, ami Frankfurttól Sydney-ig hozott

Edit elkölti első ausztrál dollárjainkat helyi SIM kártyára :)

Elindulás: elindultunk elbúcsúztunk mindenkitől.

Először Edina jött ki elénk, zsepis integetéssel búcsúzva, majd a Hansa előtt suhantunk el és annyira aranyosak voltak a kollegáim, szintén zsepivel integettek!! Majd Mártival találkoztunk szintén zsepi lóbálással köszöntünk el egymástól!! Képet is csinált rólunk Márti. Majd Mariannal, Zitával, Bertával és Anitával is beszéltünk: utolsó magyar honban intézett telefonbeszélgetésünk is megvolt : ))

Most itt ülünk a Ferihegy 2B terminálban.

Gabi kollegájának segítségével sikerült feljönnünk a Köki állomásra, ahonnan a 200E-s busszal jöttünk el a reptérre, valamint épségben ideérnünk a Liszt Ferenc Reptérre.

Amikor megérkeztünk, alig voltak, de az elmúlt egy órában már annyian vannak!!! :)

Befóliáztattuk a bőröndünket, vettünk (nem vót óccsó) adaptert, aztán becsekkoltunk, lemérettük a bőröndjeinket, aztán megcsináltuk a beszállókártyánkat és túl vagyunk már a határátlépésen is. Szóval itt ülünk a senki földjén (akár abban a Tom Hanks-es filmben, a Terminálban) és várjuk a beszállást. Anyu adta 4 táblából megettünk már kettőt, amibe Tamás is besegített, de előtte még egy kis hungarikum: Csiga pékségből pizzás csigááát ettünk!! 

Lemenőben a nap, a repülők csak jönnek és mennek, a csomagszállító autók rohangálnak fel-alá : )! Itt a terminálban nagyon szép minden, csillogó és háát, nem óccó.

Gabival nemsokára megint eszünk egy kis csokit, hogy serkentsen minket, mert kezdünk fáradni egy picikét....

Itt ül mellettünk egy szőke hajú lány (valószínűnek tartom, hogy német lehet) és nagyon körmöl : )) Lehet a háziját vagy beadandóját csinálja, de nagyon aranyos : ))

Vicces egy picit, ahogy kinézek és látom az irányítótornyot, úgy néz ki, mintha egy nagy méretű golf labda lenne rajta! (Közben Anyu csokiját esszük...) Közben jött egy kisebb fajta diáksereglet is. Előttem pont egy idősebb házaspár üldögél a kávézóban és várják a beszállást (söröcskéznek) Hú, de szomjas vagyok...kár, hogy nincs már nálunk innivaló. Várom, hogy a gépen kérhessek kávét, mert hosszú lesz még a mai nap. Jah, felettünk a tetőn meg kukás mellényes emberkék szaladgálnak, a ruhájuk állásából látom,hogy nagyon fúj odakinn a szél. 

Most abbahagyom az írást, mert elrakjuk a gépet. Közben meg is ettük a fehércsokit :)

Gabi közben lopva fényképez a telefonjával...Olyanok vagyunk, mint egy gyerek a játékboltban : )

Búcsúzom

Szép estét

G&E

Jó reggelt Fiatalok!!

Hát voltam már jobban is kipihenve, szép magyarosan kifejezve.

Picit sem tudtunk aludni, annyira izgulunk.De majd csak lesz valahogy. Anyu aranyos volt reggel, hozott nekünk négy tábla csoklidát, Milkáássat!! Óh, bedúrjuk az úton!!

Kis Öcséimtől is elbúcsúztunk, aranyosak voltak Ők is: majd hozunk nektek szuvenyírt!!

Zsebitől is elbúcsúztam. Mondtam, hogy vigyázzon jól a házra!!

Gabi elrobogott még last minute-ra a városba, ucsó pillanat termékeit megvásárolni.

Aztán meg készülődünk és uzsgyi az állomás!!! De előtte még Szüleinktől is elbúcsúzunk.

Húh...jó lesz, már ráálltunk a pozitív frekvenciára!!

Most készülődünk és remélem legközelebb Sydney-ből jelentkezünk.

Szép napot Mindenkinek!

Edit

Sziasztok kedves Blogolvasók!!!

Azt hiszem, hogy már a finishben vagyunk. Nem keveset dolgoztunk érte, ez az egész álom 2009-ben kezdődött és most, 2011.októberében végre teljesült.

Most egy picit hátra dőlhetünk és élvezhetjük (naggyon) a bepakolás folyamatát. Bár meg kell, hogy említsem, hogy a vízum hozzánk való eljutása nem volt egy ÉCCERŰ folyamat. Mondanom sem kell, hogy közben háromezerször állt fel a hajam (igen a hajam), mert a bürokrácia mindig hivatott volt igazolni, hogy nagyon-nagyon szükségünk van rájuk ebben a teljesen automatizált világban.

Történetünk ott kezdődik: Gabi és oldalbordája, Edit fogja meg jól magát és uccu neki Buddajjapest, hogy ott összeszedjük közvetítőnkkel,Nórival, akinek nagyon sokat köszönhetünk és mindig mindenhol 1000%-ban megtett értünk mindent, a szükséges papírokat, kb 7 hónap alatt sikerül is, nagyon sokat köszönve a Támogatóiknak!!! Nagyon szépen köszönjük Nekik, hogy láttak bennünk és ebben a kicsit nagy távolságú "szerencsedemegpróbálásban" fantáziát és reméljük, hogy követendő példaként tudunk majd Nekik is és sok kedves Barátainknak is szolgálni.

Éhhs, akkor a vízum annyira szeret utazni, hogy október 10-én feladódott Bécsben (onnan tudom, hogy beszéltem ott az ügyintéző Hölggyel), aztán rossz címre ment (puszi), majd onnan vissza Viennába. No rájöttek, hogy pénteken nem kell már feladni ezt a vízumot, hanem majd csak következő hét keddjén, amely a borítékon nagyon is szerdának tűnt. Mi eközben itthon ültünk a létező valamennyi zabot már lehegyeztük, a körmünket lérágtuk, de nem adtuk fel, mert gondoltuk alakul ez, mint prés alatt szögény púpos gyerök, csak ideér mán az a két útlevél. És ideért, igen, nem azon a héten, amikor feladták, hanem az utáni héten hétfőn. Ögyemmög Őket!! Mert közben szegény Pétert (Ő az a kedves fiatalembör, akinél a jegyet 2 az n-edikenszer már lefoglaltam és Ő mindig újrafoglalta) már kicsit aggódott, hogy mikor tudjuk megvenni a jegyeket, nem kevésbé minket is beleértve. Ettük azt a bizonyos kefét és őszintén szólva nem volt fincsi!

Lényeg: itt van a kezünkben a vízum és repjegy, bepakoltuk a cuccunkat, Gabi nagyon kedves és segítőkész kollegája segítségével le is tudtuk vagy ezerszer mérni a kölcsönkért digi mérlegen!!!! Mert hát az asszonynak köll a fenének annyi nyavalyát belehánynia abba a bőröndbe, meer mér is ne!!! De a piros körömlakkom is benne van, mindenki megnyugtatására közlöm : )))) Meg a piros cipőm is!! Hehe... :)

Szóval Gabi délelőtt még beszerezte a szükséges kimaradt nyavalyákat (gyógyszerek, Kelet-Ausztrália könyv...sétatöbbi) Nohh, de azért még valutánk nincs: K. Zoli, "Apa", még csak most nyomtatja nekünk a ropogós, ausztrál dodokat!! Áldja mög az Úr érte!!!

Holnap már azzal a tétellel is nehezebbek leszünk és irány a reptér. Tamás segítségével a vonatállomásra, majd a reptérre is kijutunk és bemegyünk a na, hogy is híjják, Ferihegy vagy Liszt Ferenc Reptérre és csekkkkelünk, izé, chek-kolunk majd befele!!!

Október 26-án 17.55-kor indul a Malév gép, 19.40-re Frankfurtban leszáll, majd onnan 23.40-kor indul tovább Singapurba a Qantas Ausztrál Légitársaság nagyon nagy boeing gépe!! Ausztrál idő szerint majd október 28-án reggel hat órakor érkezünk Sydney-be...ah, szááárazfőőőd!! Majd taxi megfogása után robogunk a szállásunkra (10/156 Old South Head Road, Bellevue Hill, Sydney NSW 2023), ha a Jóistenke is úgy szeretné : )

Jó éjszakát Gyerekek :)